Tarr Béla, Kossuth – és Balázs Béla díjas rendező, a magyar filmkészítés kiemelkedő alakja, aki a nemzetközi filmiparban is komoly elismeréseket vívott ki. Alkotásai különleges művészi értékéről a Cannes-i és Berlini Nemzetközi Filmfesztiválokon szerzett díjai is tanúskodnak. Legismertebb filmjei közé tartozik a Sátántangó, a Kárhozat és a Werckmeister harmóniák, melyek az emberi létezés legmélyebb érzelmi és filozófiai rétegeibe kalauzolják a nézőket, mindezt komplex narratívák és egyedi vizuális megjelenítés összhangjával elérve.
Tarr Béla idén a Kassán megrendezett Art Film Fest díszvendégeként látogatott Kassára, ahol több rendezvényen is találkozhatott vele a filmkedvelő közönség. Részt vett a Krasznahorkai László Sátántangó című regényének szlovák nyelvre való lefordítása alkalmából rendezett könyvbemutatón is, ahol főként a könyv mozivászonra való transzformálásáról beszélt. Különösképpen hangsúlyozta, hogy transzformációról és nem adaptációról van szó, hisz az irodalom és a film külön nyelvet alkotnak és különböző eszköztárral rendelkeznek. Míg a könyv elsősorban szavakkal dolgozik, addig a film elsődleges eszköze a képi világ. Ezen felül a közönség számára betekintést nyújtott az íróval való kapcsolatának részleteibe és a film elkészítésének folyamatába is.
A rendezőzseni művészi látásmódját egy Mesterkurzus keretén belül is megosztotta a nagyközönséggel, melyen a filmalkotás sajátosságairól beszélt. Ezen belül kiemelte az egyéni látásmód és az alkotót ért hatások sajátos feldolgozásának fontosságát, a klasszikus értelemben vett forgatókönyvek szerepét viszont megkérdőjelezte. Véleménye szerint szabad teret kell biztosítani a színészeknek a forgatás során, hogy a lehető legautentikusabb érzelmek jelenjenek meg a vásznon. Tarr szerint a filmkészítés több komponensből tevődik össze, melyek közül a legfontosabbak a szereplők, a kamera, a helyszín és a filmzene, amelyek a filmjeiben mind egyenértékű karakterként jelennek meg. Elmondása szerint fontos a szereplők és a fejében meglévő karakterek összehangolása, valamint a megfelelő helyszín megválasztása, amelynek véleménye szerint arca és jelentése is van. Kritizálta a filmzene hatásvadász felhasználásmódját, mivel szerinte az érzelmeket nem pusztán a zenével kell kiváltani, hanem a zene, a színészi játék és a képi világ együtthatásával. Ezen felül kiemelte még az empátia és a szociális felelősségvállalás fontosságát, valamint beszélt a napjainkban komoly szerepet játszó „fogyasztói cenzúráról” is, mellyel a közönség igényeinek való megfelelés problematikáját is érintette.
Tarr Béla díjainak sokasága a kassai Art Film Festen Arany kamera életműdíjjal egészült ki. Kameránknak a filmek díjazásáról nyilatkozott, ahol elmondta, hogy egy film értékét nem díjak formájában kell mérni, annál sokkal fontosabb egy alkotás időtállósága. Szerinte az idő és az emberek szeretete szolgáltatja a mércét egy műalkotás értékelésénél.
A fesztivál záróakkordjaként Tarr Béla Sátántangó című filmjének vetítésére is sor került, egyedi művészi élményt nyújtva ezzel a kassai közönségnek. Az alkotás a társadalom peremére szorult emberek szenvedéseit és reménytelenségét ábrázolja, miközben az emberi kapcsolatok és a hatalom dinamikáját elemzi. A Sátántangó nemcsak tartalomban, de alkotásmódban is forradalmi. Tarr vizuális megközelítése páratlan és lenyűgöző. A film képei különleges atmoszférát teremtenek, és erőteljesen fejezik ki a karakterek érzelmi állapotát és belső világát. A rendező zsenialitása abban rejlik, hogy a visszafogott és minimalista stílusával képes mélyen ható érzelmeket kiváltani a nézőből. A film erejét és hatását a vetítésen jelenlévő nézők is megerősítették.
Pracu Eszter
