Kassa belvárosa és a nyugati városrész határán végzett régészeti feltárás 152 sírt tárt fel, köztük négy tömegsírt – kettőben több mint tíz ember maradványa feküdt egymásra halmozva. A leletek egy egykori temető részét képezik, amely a mai Belanská utcán, egy tervezett idősek otthona építkezési területén került elő.
A munkálatokat 2024 őszén indították, de rövid időn belül le kellett állítani őket, mivel a munkások emberi csontokra bukkantak. A feltárást 2024. október 14. és 2025. február 24. között végezték Peter Šimčík kassai régész vezetésével.
A helyszín egykor a Szent Kereszt temető (más néven Katonai vagy Felső temető) része volt. A közelben ma is találhatók a régi zsidó és evangélikus temetők maradványai.
Tömegsírok a kolerajárvány idejéből
A tömegsírokban a holttesteket mészporral szórták le, ami arra utal, hogy járvány áldozatait temették ide, valószínűleg a 19. századi kolerajárványok idején. A sírok egy része három rétegben, egymás fölött helyezkedett el, ami a temetkezési hely zsúfoltságát mutatja.
A legkorábbi sírok a 18. század végéről, a legkésőbbiek pedig a 20. század elejéről származnak. A legtöbb elhunyt nő és gyermek volt, ami a magas halandósági arányra és a szegényes életkörülményekre utal.
„Ebben az időszakban a halottak jobb tenyerébe gyakran apró pénzérmét tettek, amely a túlvilágra kísérő révész fizetségét jelképezte. Néhány esetben mindkét kézbe vagy a ruházat zsebeibe is helyeztek érméket. Többnyire egykrajcárosok voltak az 1860–1892 közötti évekből – ez volt a korabeli szokásos „túlvilági fizetség”. A hagyomány a pénzreformmal szűnt meg, amikor ezek az érmék kikerültek a forgalomból.”
Az egyik legérdekesebb lelet az egyetlen arany fülbevalóval eltemetett kislány, valamint egy egyedüli ezüst fülbevalóval rendelkező nő maradványai.
Az archeológus szerint a család valószínűleg szegényebb sorból származott, de méltó búcsút akart adni szeretteinek – ezért a fülbevalót csak az egyik fülben hagyták, abban, amely a koporsót a szemlélők felé esett. A másikat valószínűleg később eladták vagy újrahasznosították.
A Belanská utcai sírgödrökben egyszerű fa koporsókat találtak, néhányon fém díszekkel, de több testet koporsó nélkül temették el.
Furcsa temetkezési módok és vámpírellenes praktikák
Egyes halottak fejét, lábát vagy mellkasát kövekkel nehezítették le – ez feltehetően a kor vámpírellenes gyakorlatára utal. Az emberek így próbálták megakadályozni, hogy a nyugtalan lelkek visszatérjenek az élők közé.
Találtak sírokat, ahol koponyalövés által meggyilkolt személyeket is találtak, másutt boncolás nyomait fedezték fel – köztük precízen fűrésszel levágott koponyarészeket, amelyeket valószínűleg orvosi kutatásokhoz használtak.
Épp ezért a kutatás lezárulta után is folytatódnak a csontokon az antropológiai vizsgálatok, hiszen ezek a leletek sokat elárulhatnak arról, milyen fejlett volt az orvostudomány és a sebészet az adott korban.
A régész emlékeztetett rá, hogy a temetőt 1957-ben, a szocializmus idején zárták be, és a város vette át a terület irányítását.
Tíz évvel később, amikor elkezdődött a sorházas beépítés, a helyiek arról számoltak be, hogy a gazdagabb kassai polgárok sírjait gépekkel ásták ki, és a maradványokat a földdel együtt elszállították.
„Ma sem tudni, hová vitték mindezt. Lehetséges, hogy valaki egyszer egy másik építkezés során rájuk bukkannak majd. Talán több ezer csontváz is előkerülhet, hiszen ez egy nagy, közel száz évig működő temető volt.”
Ékszerek, egyenruhák és különös leletek
A sírokból előkerült néhány arany és ezüst fülbevaló, kereszt, rózsafüzér, érme, zarándokérem, valamint hivatalnoki gombok is I. Ferenc osztrák császár monogramjával – ezek alapján az egyik elhunyt a Habsburg Monarchia köztisztviselője lehetett.
Találtak még fésűt, pipát, zsebóradarabot, kulcsot és újkori kerámiát is. Néhány sírba ólomgolyók kerültek – valószínűleg 17–19. századi fegyverekből származnak, talán a Rákóczi-féle felkelések vagy a város ostromainak idejéből.
A temető kiterjedése és a további leletek esélye
A szakértők szerint a temető nagy kiterjedésű volt, és még ma is több száz, akár ezer sír lehet a föld alatt – egészen az Ondavská utcáig. Az idősek otthona beruházója vállalta, hogy nem terjeszti ki az építési területet, de ha máshol földmunkák indulnak, újabb maradványok kerülhetnek elő.
Šimčík feltételezése szerint a temető határa egészen az Ondavská utcáig húzódhatott, amely a Kuzmány-lakótelep, a szívklinika és az egyetemi kórház közötti domboldalon fekszik.
A régész arra következtet, hogy a kutatásuk során a temető szélét érték el, de nem találtak semmilyen nyomot a temetőt körülvevő fal maradványaiból, amelynek valahol a közelben kellett lennie.
A feltárás idején, halottak napja környékén, a helyszínen gyertyagyújtással és szentmisével emlékeztek meg az elhunytakról.
„Minden sírnál meggyújtottunk egy gyertyát. Az volt a célunk, hogy az elhunytak emlékéhez méltóan, tisztelettel végezzük a munkánkat” – zárta szavait Peter Šimčík régész.
Pracu Eszter
