Kétségtelen, hogy a megismerési vágy az ember legmeghatározóbb mozgató erővel bíró tulajdonsága. Meggyőződésem, hogy ennek a kíváncsiságnak a hajtóereje vezette el Zolcer Jánost is egészen oda, hogy Gorbacsov titkai címen könyvet írjon arról az emberről, aki megváltoztatta a világot. Michail Gorbacsov – amint az köztudott – 1985 és 1991 között állt a szovjet kommunista párt élén. Ő volt a Szovjetunió első és egyetlen elnöke. Politikájával a kommunista rendszer megreformálására törekedett a peresztrojka (átépítés)és a glasznoszty (nyitás) két fő jelszava jegyében, ami végül is a keleti blokk, majd a Szovjetunió felbomlásához és egyben a hidegháború végéhez vezetett. A könyv Budapesten , a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.
De, hogyan juthatott el egy felvidéki születésű, magyar újságíró addig, hogy a Szovjetunió utolsó elnöke a barátságába fogadja és olyan dolgokat meséljen el neki, amit senki másnak? – nyilván ez az a kérdés, ami a hír hallatán mindannyiunkban megfogalmazódik itt Kassán is.
Nos, Kassához mindkettőjüknek köze van. Gorbacsov 1969-ben jött megnézni a Kassa melletti Dargói-hágót, ahol az apja a második világháború alatt komoly sérüléseket szenvedett, és az életét csak a krakkói kórházban tudták megmenteni. Rudolf Šchuster főpolgármestersége alatt Gorbacsovot Kassa díszpolgárává fogadták, és 2016 májusában a Šafárik Egyetem díszdoktori címét is megkapta a nemzetközi feszültség enyhítése során szerzett érdemeiért, illetve azért, hogy megnyitotta az utat a demokrácia, a polgári társadalom, valamint a tudomány és a közművelődés szabadsága felé Kelet-Közép-Európában. Zolcer János fiatalon, diákként érkezett Kassára Ipolybalogról. A nagy múltú kassai szakközépiskola, az ipari diákja lett. 16 éves volt, amikor megismerkedtem vele. Én akkor már újságíró voltam. Mivel ő ekkor már nem csak az iskola diáklapját reformálta meg, hanem a pozsonyi lapokba is küldözgetni kezdte az írásait, ezért sokat találkozgattunk kedvenc kávéházunkban, a Carpanóban. Jancsi 17 évesen már az Új Ifjúság riportere lett. Mivel másfél évig közös albérletben laktunk, sok közös témánk, élményünk volt. A Bodrogszerdahelyről Bacskába vezető utat – amit az erős hóesésben gyalog tettünk meg – nyilván ő sem felejti el. Jó témaválasztásai voltak. Remekül írt. Rövid időn belül nem csak a hazai, hanem a magyarországi és más külföldi magyar lapok is közölték a riportjait. A Dunán közlekedő teherhajókról is elsőként ő írt riportsorozatot, mint ahogy a kamion sofőrökről is. Persze akkor még ezekkel sem lehetett nekünk innen a nyugati országokba utazni. Neki is csak egyszer engedték meg, utána bevonták az útlevelét. Csak egy házasság – amit hivatalosan, de közös megegyezés alapján csak formálisan kötött egy jugoszláviai hölggyel- tette lehetővé, hogy újra kapjon útlevelet. A cél persze nem Jugoszlávia, hanem München volt, ahova végül is 1986-ban sikerült kijutnia. Noha ekkor még nem tudott németül, a sors mégis szerencsés találkozásokkal ajándékozta meg. Az utcán sétálva bukkant rá a Kövesdi sajtóügynökség cégtáblájára, ahova becsengetett. A tulaj németül szólt hozzá, de ő csak magyarul tudta elmondani, hogy kicsoda. Kövesdi nem küldte el. Először fotók osztályozását bízta rá, majd fotózni küldte el a Tetthely televíziós sorozat forgatására, ahol Derrickékről kellett felvételeket készítenie. Már itt megérlelődött benne, hogy neki nem is a fotózással, sokkal inkább televíziózással kellene foglalkoznia. Létre is hozta a produceri cégét. Nyolcvankilenc nyarán arra lett figyelmes, hogy exodus van Bulgáriában. Todor Zsivkov az ott élő közel egy millió töröknek azt mondta, hogy csomagoljanak össze 20 kilogrammos csomagot, és hagyják el az országot. Zolcer oda ment, feldolgozta a témát és a szenzációsnak hitt filmet elküldte a bajor televíziónak, de Fritz Kurt barátja fanyarul közölte vele, hogy őket ez a téma nem érdekli. Menjen inkább Budapestre, ahol ott vannak az utcán azok a kelet németek, akik nem akarnak visszamenni a hazájukba. Zolcer megszervezte a stábot, filmezték és küldték az anyagokat arról, hogyan szöknek át az egyes csoportok Ausztriába. Ez a téma persze akkor nem csak a német, szinte a világ minden jelentősebb televíziójában a hírek élére került, és kérték Zolcertől az anyagot. De az események igazi zajlása még csak ezután kezdődött el Kelet-Európában, és hirtelen ő lett a keleti szakértő. Mindenki tőle rendelt anyagot Prágából, Lengyelországból, Bulgáriából, Romániából. Tudósítói hálózatot épített ki. 1990 januárjában már hat országban voltak irodái. Nem részletezem.
A könyv megszületésének előzményei közül viszont fontos tudni, hogy az ezredforduló után Zolcer gondolkodni kezdett azon, hogy kik voltak azok az emberek, akik lehetővé tették, hogy leomoljon a berlini fal, hogy megdőljön a kommunizmus, kiknek köszönhető, hogy megszűnt az Apartheid, hogy az izraeliek és az arabok valamelyest összeborultak? Nos, Helmut Kohltól, Mihail Gorbacsovon át George Bushig, Yasser Arafattól Simon Peresen át egészen II. János Pál pápáig egy igen érdekes névsor alakult ki. Úgy döntött, hogy felkeresi ezeket az embereket, ráveszi őket, hogy kamera előtt emlékezzenek vissza arra, mi motivált őket azokban a sorsfordító időkben. Persze tudta ahhoz, hogy ezek fogadják szükség van egy olyan egyéniségre, akit elismernek. Zolcer erre a feladatra Gorbacsovot találta a legmegfelelőbbnek. Az ötletével Dietrich Genscherhez, az egykori német külügyminiszterhez fordult, akiről tudta, hogy jó baráti viszonyban áll Gorbacsovval. Genscher Zolcer jelenlétében telefonon fel is hívta Gorbacsovot, aki az ötlet hallatán közölte, hogy egy hét múlva Bécsben lesz, hajlandó ott találkozni Zolcerral. Nos, Gorbacsov elvállalta a riporteri-prezentátori szerepet és hat érdekes dokumentumfilmet készítettek együtt. Mindezt pedig csak azért hozom fel, mert ilyen előzmények után jutott el Zolcer János ahhoz, hogy Gorbacsov a barátságába fogadja és Moszkvától a Kaukázusban levő szülőfalujáig sok mindent megmutasson, elmondjon neki az élete minden fontos helyszínéről. A könyvben 35 fejezetben 430 oldalon olvashatják el ezeket az érdekes személyes vallomásokat, egyedi közléseket a hatalom működésének mechanizmusáról- és sok minden másról. De ez nem is csak egy hagyományos értelemben vett könyv. 100 QR-kód is szerepel benne csillaggal megjelölve, melyekből okos telefonnal videók indíthatók és 200 eredeti fotó is megnyílik. Gotrbacsov a könyv előszavában egyebek mellett ezt írja: „Sok éve személyesen ismerem a könyv szerzőjét, Zolcer Jánost, akit tehetséges rendezőnek és dokumentumfilmesnek tartok. Új könyvét – amely a peresztrojkát és annak kezdeményezőit kívánja a széles tömegeknek, elsősorban a fiataloknak modern kommunikációs eszközökkel bemutatni – az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikusnak találtam.“
Jó ez a könyv, érdemes elolvasni!
Szaszák György
