A lengyel-magyar barátság valóságát több történeti esemény is igazolja. Ennek egyik szép példája, hogy az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc kitörése után már az első kassai csata során lengyel legiunáriusok érkeztek a kassaiak megsegítésére a nagy fölényben levő osztrák császári csapatok ellen. Az első csata vesztes volt, sok lengyel katona életét is követelte. Kassa felszabadítását csak a Téli Hadjárat hozta meg, 1849. február 9-én. A lengyel hősök emlékének Kassa Északkeleti részén, az Eperjes felé vezető út melletti magaslaton emeltek egy reneszánsz stílusú emléktornyot. Nagy szerencse, hogy ez a torony túlélte az első- és a második világháború borzalmait és a szocializmus minden addigi hagyományt megsemmisítő totalizmusát is. A tornyot 2002 –2007 között Kladek Gábor művészettörténész restaurálta. 2015 óta a Kassai Északi Magyar Klub kezdeményezésére a magyarok-lengyelek és szlovákok közösen hajtanak itt fejet az elődök emléke előtt.
Az idei koszorúzási ünnepséget március 28-án tartották. Az egybegyűlteket Filipko József, észak-városi képviselő, az MKP kassai elnöke üdvözölte, majd utána Cyril Betuš, Kassa Téhányi városrészének polgármestere köszöntötte Magyarország kassai főkonzulját, Haraszti Attilát és Štefánia Gajdošovát, a Kassai Lengyel Klub elnöknőjét és valamennyi résztvevőt, hangot adva annak, hogy ez a hely most már nem csak a lengyel-magyar, hanem a szlovák barátságnak is a szimbóluma, amit azzal is kifejeznek, hogy ez a torony lett a városrészük címere.
Haraszti Attila kassai magyar főkonzul kegyelettel emlékezett azokra a lengyel katonákra, akik itt, ezen a területen áldozták fel életüket a magyar szabadságért, de ugyanígy megemlítette azt a több ezer lengyel és szlovák katonát is, akik ugyanilyen elkötelezettséggel más helyeken is segítették a meggyőződésük szerinti igaz ügyet. A főkonzul utalt arra, hogy itt az emlékezők között nagyobb részt már olyanok vagyunk, akik életünk egy jelentős részében – a szocializmus ideje alatt – a barátságról csak az internacionalizmus valós alapok nélküli frázisait tapasztalhattuk meg. Mennyire mást jelentett még a 19. században is egyes nemzetek között a barátság, amiért a legszentebb dolgot, az életüket is képesek voltak feláldozni – hangsúlyozta a valós értékekre való figyelésnek fontosságát a főkonzul.
Štefánia Gajdošová, a Kassai Lengyel Klub elnökasszonya valamennyi jelenlevőnek őszinte köszönetét fejezte ki az emlékőrzésért, ugyanakkor a baráti együttműködés továbbfejlesztéseért is.
Göőz László, a Kasssai Északi Magyar Klub elnöke is jó jelként emelte ki, hogy harmadik éve, három nép nevében, három nép fiainak utódaiként együtt emlékezünk 1848 hőseire, a szabadságharcra. Ő ehhez még azt is hozzátette: „ Az, hogy együtt koszorúzunk, jelzi azt, hogy közösek az emlékeink, közösek az ügyeink, közös a történelmünk.“
A koszorúzási ünnepségen megjelent Kladek Gábor is, aki ennek az emlékhelynek a megmentéséért a legtöbbet tette. Portálunknak elmondta, hogy 1998-ban az emléktorony előtt már ott állt egy buldózer, szinte az utolsó pillanatban határozott beavatkozásával sikerült megakadályoznia, hogy el ne dózerolja. A reneszánsz torony háromnegyed része akkor már rossz állapotban volt, de sikerült megmenteni, és eredeti formájában helyreállítani. Kladek Gábor a környező terepet is szakszerűen felkutatta és 71 lengyel katona földi maradványait találta meg. Ő ennek a dokumentumait is elkészítette, leadta, de ezen a területen a továbbiakban eddig semmilyen kezdeményezés nem történt – jegyezte meg Kladek Gábor eléggé szomorú hangnemben.
Szaszák György
