Az egyik legjobb kilátást a Dómra a Főutca és az Erzsébet utca sarkán található ház nyújtja. Ebben a házban született 1813-ban Henszlmann Imre, aki Kassán kívül megfordult még Budapesten, Rómában, Páduában és Bécsben is. Emellett érkezett még orvosnak is kitanulni, de még nagyobb szenvedéllyel élt a művészettörténetnek és a műemlék védelemnek. Az utóbbi miatt bekerült a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé és a budapesti régészeti tanszék élére is. Így és még másképpen is ösztönözte a magyarországi nemzeti műemlékek védelmet, míg meg nem alakult a Műemlékek Országos Bizottsága, amely nem talált jobb embert az élére, mint magát Henszlmann Imrét.
Imrének ettől nem szállt fejébe a dicsőség, de tekintetét Felső-Magyarország irányába vetette. Ezért sokszor gondolataiban és valamikor személyesen is visszatért gyerekkori szomszédjához, a Szent Erzsébet-dómhoz. 1846-ban tanulmányt írt róla és a Szent Mihály-kápolnáról Kassa városának ó-német stylü templomai címmel.
Mivelhogy azelőtt senki más nem írt hasonló munkát Magyarországon, ez az év tekinthető a művészettudományok születésének és Henszlmann az alapítójának. Amikor először ránézett a Dómra, neki is eszébe jutott, hogy a gótikus művészetben minden törvényszerű. Elég csak akármelyik templom szentélyének belső szélességét venni és abból levezethető a templom összes többi részének mérete. A biztonság kedvéért erről a párizsi székesegyházban is megbizonyosodott, amit követően tanulmányt adott ki Franciaországban.
Nem felejtkezett meg az „ő” dómjáról sem és hatással volt a felújítására a 19. század 50-es és 80-as éveiben. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kilátása, mikor Kassán tartózkodott, még jobb legyen. Ennél még érdekesebb a magyar nyelvű emléktábla, amely szerint: „Ebben a házban született 1813 oct. 15-én Dr. Henszlmann Imre a magyar műtörténelem alapvető munkása”, minek elolvasásához vagy távollátónak kell lennünk, vagy létrára kell állnunk, mivel egészen az épület ablakai között helyezkedik el.
