Tisztelt Közönség!
Hölgyek és Urak!
Ma van a Színházi Világnap. Ilyenkor az szokott történni, hogy úgy a magyarországi, mint a szlovákiai színházi intézet egy-egy munkatársa elküldi számunkra az éppen aktuális világnapi üzenetet.
Egyikünk kijelöli, hogy ki olvassa fel azt a nézőknek.
Másik társunk, a dramaturg, elolvassa és értelmezi a szöveget, hogy lássuk, mit üzen az számunkra.
A harmadik ember, stopperrel a kezében, félig hangosan elolvassa mondjuk a magyar nyelvű változatot és a mért időt megszorozza kettővel, hiszen mindkét nyelven fel fogjuk olvasni.
A negyedik kolléga megszólítja azt a művészünket, aki majd felolvassa, felkéri őt és kinyomtatja neki a szöveget.
Az ügyelővel, megint csak valaki közülünk megbeszéli, hogy miként zajlik le majd az esti felolvasás az előadás előtt.
Az ügyelő, a mindenre ügyelő, az esti előadás előtt megbeszéli a fénymesterrel, hogy milyen fényt adjon be az üzenetet átadóra. A hangmérnökkel pedig, hogy a beszélő mikroportját úgy hangosítsa csak meg, mintha az egy felerősítetlen elő beszéd volna.
A nézők beültek.
A színész készen áll.
A díszítő széthúzza a függönyt.
A Színházi Világnap üzenete eljut a nézőkhöz.
És csak mindezek UTÁN kezdődhet az előadás.
Ám az ma nem lesz. És nem volt tegnap sem. De holnap sem lesz.
Mit tudunk leszűrni mindebből?
Először is azt, hogy a színház egy kölcsönös bizalmon és együttműködésen alapuló, sok együtthatót tartalmazó rendszer, rengeteg információ, erőfeszítés és emberi tehetség egy időben történő összehangolásának a művészete.
Másodszor, Önök, akik most önkéntes vagy nem önkéntes karanténban, a családjukkal elszigetelten, vagy magányosan élnek és nem járhatnak színházba, egy fura paradoxon részesei lehetnek. A saját magányukban tapasztalhatják meg azt, hogy a művészet és a művészek nélkül nem nagyon lehet élni.
Amikor végre befejezték a hómofiszt és letudták a gyermekeikkel a távoktatást, rohannak egy filmért, egy gegért, egy jó dallamért, egy online színházi előadásért, hogy gazdagabb és tartalmasabb legyen a napjuk.
Harmadszor meg, ha lefut a vírus és véget ér ez az időszak, amiből mindenki bölcsebben állhat majd fel, ne feledjék, mi továbbra is itt leszünk és várjuk Önöket nagy szeretettel!
Üdvözlettel: Czajlik József
