/Fő utca 67./
Az egykori jezsuita, ma premontrei Szentháromság-templomot Báthory Zsófia adományából I. Lipót császár építette 1671-1681- ben, Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák Bethlen Gábor felkelése idején bekövetkezett, 1619. szeptember 6-i vértanúhalálának helyén.
A templom faragott kövekből megalkotott kéttornyos épülete reneszánsz stílusú. Homlokzatát két kagylós záródású fülke, valamint gyümölcsreliefes füzérdísz ékesíti. A kapu felett a Báthoryak és a Rákócziak egyesített fejedelmi címere látható.
A templom nagyszerű belső térhatása viszont már a nemes esztétikával létrehozott barokk architektúrának köszönhető. A szentély zárófala egyenes, de a neves festő, Schrött Erazmus olyan plasztikusan boltívesre festette ki, hogy szinte megtévesztő. Nagyon értékes a főoltár tabernákulumán álló, elefántcsontból faragott feszület.
A remekművek kategóriájába tartozik az epitáfium, mely a szentély északi falán I. Rákóczi Ferenc halálának állít emléket. A hársfából faragott emléktábla tetején fejedelem koronás alakja látható, belső mezején a Rákócziak címere. A tábla szélén hadi jelvények és felszerelések reliefjei. A címert övező keret latin körirata magyarul: „Rákóczi Ferenc úr Őfensége, Isten kegyelméből Erdély választott fejedelme, a magyarországi Részek (Partium) ura, a székelyek ispánja, Sáros vármegye örökös főispánja és örökös grófja, jámbor halállal múlt ki az Úr 1676. esztendejében júlis 8-án, életének 31. évében.“
1681. március 16-án a fejedelem édesanyját, Báthory Zsófiát is ennek a templomnak a kriptájába temették, mint ahogy a Rákóczi-család harmadik tagját, Rákóczi Julianna kisfiát, Aspermont János grófot is.
A templommal összeépült a premontreiek konventje és főgimnáziuma. A konvent egykor királyi ház (domusregia) volt, majd 1554-től a felső-magyarországi főkapitányok székhelye. Fejedelmi udvarával lakott Bocskay István, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György is. Aztán jezsuita iskola lett, majd 1657-től a falai között működött a Kisdy Benedek egri püspök és jászói prépost által alapított egyetem, melyet nyomdájával együtt a jezsuiták vezettek. Ez az oktatási intézmény 1776-tól Királyi Akadémia (AcademiaRegia) néven a budai egyetem fiókintézete lett, jogi és bölcsészettudományi karokkal. A Bach-korszakban jogakadémiává fokozták le, s az maradt 1921-ig, amikortól Csehszlovákia már nem tartott igényt erre az intézményre.
1787-ben, amikor az itt lakó Baróti Szabó Dávid költő, paptanárt meglátogatta Kazinczy Ferenc és Batsányi János, kipattant a fejükből az ötlet, hogy megalakítják a Kassai Magyar Társaságot. Az együttműködés gyümölcse az lett, hogy egy évvel később már el is indították az első magyar nyelvű irodalmi lapot, a Magyar Museumot (1788-1792).
A rendház homlokzati falán öt emléktábla van.
Az egyik az egyetemnek állít emléket, melyet I. Leopold aranybullája is megerősített. Alfonz Groma és P. Merjavýalkotását 1978-ban leplezték le.
A vallási villongások következtében 1619-ben vértanúhalált szenvedett, azóta szentté avatott három papnak állít emléket Szabó Ottó bronz domborműve, melyet 1995-ben, II. János Pál pápa kassai látogatása idején helyeztek ide.
Jonáš Záborskýszlovák író, tanár 1849-5O-ben tanított a Kassai Egyetemen. 1926-ban ennek állítottak emléket JozefPospíšil márványszobrával.
Baróti Szabó Dávid költő paptanárnak a Csemadok állított emléket Bartusz György emléktáblájával, amelyet 1995-ben avattak fel.
2004-ben Bocskai István emléktáblája is felkerült az épület falára. A Győrfi Lajos szobrászművész alkotta domborművet a Bocskai-féle felkelés 400. évfordulója alkalmából rendezettkassai konferencia keretében leplezték le.