/Fő utca 68./
Mára már csak egy kis épületsáv maradt meg abból a középkori három házból, melyekben 1567-től – Kassára helyezése óta – a szepesi Kamara működött.
Hatásköre a 16 -18. századokban a Liptótól keletre fekvő, valamint a Tiszán inneni és túli vármegyékre terjedt ki. Ez a kamara a bécsi központi szervek irányítása alatt működő magyar kormányszerv volt a Magyar Királyságban. Más központi hivatal hiányában a kamara a gondjára bízott országrész valamennyi ügyét, a politikai és katonai természetűeket is ellátta. Kivetette és behajtotta az adókat, bérelte a tizedeket; felügyelt a külkereskedelmi forgalomra és vámra, az ércbányákra, sóbányákra; gondozta a várbirtokokat; felkutatta és érvényesítette a lappangó királyi jogokat a végvári katonaság jobb ellátása érdekében; ellenőrizte a kereskedelmet, pénzforgalmat, a postaügyet; bírói hatáskört gyakorolt a saját tisztviselői felett stb.
1935 augusztusában egy átépítés alkalmával itt, az egykori Szepesi Kamara pincéjében egy munkás csákánya egy rézedényt fordított ki a földből, ami tele volt arany pénzekkel és más arany érmekkel és egy arany lánccal. Az értékes lelet kassai aranykincsként vonult be a történelembe. A 2 920 darab aranypénz, melynek a 84 százalékát magyar és németalföldi pénzek teszik ki – köztük cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spanyol veretek, továbbá egy, a Krisztus előtti 4-3. századból származó antik trákiai aranytallér is – a Kelet-szlovákiai Múzeum páncél kiállítótermében tekinthető meg, mint ahogy a rézedény legértékesebb darabja: az 590 grammos, 214 cm-es késő reneszánszkori aranylánc, illetve I. Ferdinánd 1541-es emlékérme is. Hitelt érdemlően mindmáig nem derült ki, hogy ki rejthette el ezeket a kincseket. A kutatók egyelőre csak abban egyeztek meg, hogy a kincsek elrejtésére közvetlenül Thököly Imre már várt kassai bevonulása előtt kerülhetett sor.
