Sokan nem is tudják, mit rejt a Kassától mintegy 20 km-re fekvő Regeteruszka és Kisszalánc falvak között elterülő erdő. Itt temették el ugyanis Forgách István grófot, kora egyik legbefolyásosabb nagybirtokosát, aki híres volt egész Abaúj vármegyében.
“Forgách István Abaúj vármegye legnagyobb birtokosa volt, 28 000 hektárnyi területtel. Nagy jelentőséggel rendelkezett az egész régió számára, mivel számos munkalehetőséget biztosított, egyrészt az állattenyésztésben, valamint az erdőkben. Az erdeiben kivágott fát a vasútépítésnél használták fel mint építőanyagot más termékek gyártásához. Ezen kívül üveggyárat is alapított Szalánchután. Birtokai ékei és büszkeségei a tiszta vérű angol versenylovak voltak, amelyekkel Magyarországon, Angliában és még más országokban is versenypályára lépett.” – mutatta be a grófot Jolana Janičkárova, Alsókemence krónikása és a szalánci Forgách nemzetségről szóló könyv szerzője.
Azon kívül, hogy sikeres üzletember és gazda volt, a munkán kívül számos más tevékenységeknek is hódolt – versenyló tenyésztőként, zongoristaként – gyakran játszott társasági összejöveteleken, órakészítő mesterként – ő készítette például a szalánci templom és plébánia óráit is, legendás vadászként, fényképészként vagy festőként. Noha a politika iránt nem igen érdeklődött, ennek ellenére tagja volt a magyar országház felsőtáblájának.
“1912-ben Berlinben egy felbecsülhetetlen értékű amerikai síporgonát vásárolt a Choralian Company nevű cégtől, amely a kastélyában összesen három termet foglalt el” – tette hozzá Janičkárová. Az orgona egy része jelenleg a regeteruszkai római katolikus templomban helyezkedik el, amelynek védnöke a Forgách család volt.
István szívéhez közel állt a természet és az állatok, a Körhegyen egy vadászkastélyt is építtetett, amelyből Szaláncra lehetett látni. Arról, hogy a korában modern embernek számított, a magán telefonhálózata tanúskodik, amely dolgozószobáját a kastélyt és az erdészházat kötötte össze.
A gróf tiszteletnek és közkedveltségnek örvendett, humánus oldalát az I. világháború kitörését követően is megmutatta, amikor is kastélya mellett kórházat hozott létre a frontról visszatért sérült és beteg katonák számára. “Kastélya mellett egy kisebb kórházat hozott létre 12 férőhellyel. Minden nap meglátogatta a sérült katonákat, segített az ellátásukban és törődött velük.” – mondta Janičkárová.
Bizonyos pletykák szerint kapcsolatot folytatott egy Mária nevű szobalányával, akitől 1910-ben állítólag egy István nevű fia is született.
István 1916. február 26-án hunyt el váratlanul, 62 éves korában. Családtagjai a regeteruszkai templom kriptájában voltak eltemetve, ő ennek ellenére a vadászkastély mellett, a természetben szeretett volna végső nyugalmat találni, ahol utolsó éveiben ideje nagy részét töltötte. Ezt a kívánságát teljesítették is a Kerekhegyen.
Szomorú hagyaték
A szocializmus és a világháború azonban nem bánt kegyesen a szalánci vár és kastély urának egykori birtokaival és a sírjával sem. A szalánci kastélyt lerombolták a vadászkastélyt pedig 1985-ben a levegőbe repítették. “Az 50-es és a 60-as években a vandálok háromszor is felnyitották a sírját, valószínűleg értékes tárgyak után kutatva, de mivel a grófot szerény életéhez méltóan temették el, semmit sem találtak. A fosztogatók semmilyen tiszteltetettel nem voltak a halott gróf felé, így a testét a sír mellett hagyták, így az fokozatosan eggyé vált az őt környező erdővel.
Méltó emlékezés
2004-ben azonban a sírt megjavították és a regeteruszkai templomba helyezték, ahol Alojz Tkáč érsek fel is szentelte. 2016 augusztusában, tehát a gróf halálának 100. évfordulóján a néhai vadászkastély területét és a sírhelyet jelentős erdész területté nyilvánították. A helyszínen információs tábla is található, amely a turistákat megismerteti a gróffal és a kastélyával.
Forrás: Korzár Košice, képek: Google Térkép
