2019. január 21-én, a Kassai Állami Tudományos Könyvtárban mutatták be a Pozsonyi Zsidó Közösségi Múzeum szlovák és angol nyelvű kiadványát, amely Bárkány Jenő (1885–1967) építészmérnök, az első szlovákiai zsidó múzeum alapítójának (1928, Eperjes) sokszínű, korszakokon átívelő életútját mutatja be. A Maroš Borský és Jana Švantnerová szerkesztésében megjelent Bárkány Jenő – Eperjes és Pozsony között (Eugen Bárkány – Medzi Prešovom a Bratislavou) című kötet, amely kilenc szaktanulmányt tartalmaz, az azonos címmel rendezett, tavaly májusban megnyitott pozsonyi kiállítás katalógusa is egyúttal. Az alábbiakban Szeghy-Gayer Veronika kötetben található tanulmányának egy részletét adjuk közre, magyar nyelven.
Bárkányt különleges viszony fűzte Eperjeshez és szűkebb pátriájához, Sáros régiójához, melyért nemcsak építészként, gyűjtőként és restaurátorként, hanem közszereplőként is igyekezett tenni. Az első világháború, majd azt követően a Monarchia szétesése és Csehszlovákia megalakulása nagy változást hozott a régió életében. Bárkány Jenő egy multietnikus, de magyarosodó Eperjesen nőtt fel, olyan politikai légkörben, amely többek között a zsidóság magyar nemzetbe való asszimilálódásának kedvezett. A zsidóság többségi keresztény társadalommal való összeolvadása sehol sem zajlott le olyan intenzíven, mint a történelmi Magyarországon. Csehszlovákia létrejötte ennek a több évtizedes folyamatnak vetett véget, melynek következtében a Szlovákia területén élő izraelita lakosság válaszút elé került. Míg az 1895-ös magyar törvény szerint a zsidóság egy, a magyar nemzeten belüli vallási felekezet lett, a csehszlovák népszámlálások adatfelvételében 1921-től bevezették a zsidó nemzetiségi kategóriát, amely válaszút elé állította a zsidóságot. Bárkány válasza ezekre a változásokra igencsak összetett és sajátos volt. Noha kezdetben ellentmondásos viszony fűzte az új csehszlovák államhoz, viszonylag hamar kiegyezett vele és megtalálta benne a helyét. Mindazonáltal élete végéig jellemző volt rá a kettős kötődés. Ő is ahhoz a dualizmus korában szocializálódott generációhoz tartozott, amely 1918 előtt nagy részben magyarrá vagy legalábbis magyar anyanyelvűvé vált, s akik számára a csehszlovák disszimilációs környezetben való útkeresés új lehetőséget nyitott a nem nemzeti (cionista) értelemben vett zsidó gyökerekhez való „visszatéréshez”. Bárkány Jenő alapítótagja volt az 1921 júliusában létrejött eperjesi Városi Polgári Pártnak, amely a fiatal csehszlovák állam centralista politikájával szemben való első jelentősebb közösségi megnyilvánulás volt Eperjes 1918 utáni belpolitikai életében. A magát liberálisként meghatározó csoport minden nemzetiségi és vallási csoportra nyitott volt, ennek ellenére főleg a magyar és zsidó értelmiségi réteg tömörülésévé vált. Tagjai között egyrészt a helyi magyar evangélikus középosztály tagjait, például Körtvélyessy Dezső eperjesi ügyvédet, Kissóczy Józsefet, Holénia Gyula orvost, Wallentinyi Samut vagy Toperczer Géza ügyvédet találjuk, akik Kissóczy és Toperczer kivételével egyébként mind Flórián szabadkőműves társai voltak. Ezenkívül látványosan a pártban tömörült a városi zsidó kereskedői-vállalkozói réteg egybizonyos hányada, olyan helyi zsidó értelmiségiekkel, mint Austerlitz Tivadar, Stark Zsigmond, Horovitz Gyula ügyvéd és Bárkány Jenő építészmérnök is, aki 10 évig ült az eperjesi város képviselő-testületben,illetve 1932-től a testület építkezési bizottságának a tagja volt.
Az első világháború okozta pusztítás, illetve a hadifogság személyes tapasztalatából kiindulva nem meglepő, hogy Bárkány is a Richard Coudenhove-Kalergi filozófus és diplomata 1923-as kiáltványában felvázolt páneurópai gondolat híve lett. Ezzel kapcsolatos gondolatait 1927 elején vezércikkben közölte az Új Világ című eperjesi hetilapban, amely ekkor még a Városi Polgári Párt sajtóorgánuma volt. Írása a párt kulturális céljainak összefoglalásaként is értelmezhető, melyben egyrészt Eperjes sajátos történelmi identitását vette gorcső alá, s egyúttal a páneurópai gondolattal való szimpátiájának adott hangot. A cikk sok tekintetben kulcs lehet Bárkány összetett kulturális identitásának, Eperjeshez és Csehszlovákiához való viszonyának megértéséhez is. „Eperjes mindig Bürger-város volt, a polgári erények össze jellegzetes tulajdonságával, a flórenci polgárra emlékeztető öntudattal, büszkeséggel, kereskedelmi érettséggel és a város érdekében mindent feláldozni kész áldozatkészséggel. Én ezért Eperjes inkább tarcamenti Flórencnek nevezném.“ Cikkében egyértelműen visszaköszön Coudenhove-Kalergi földrajzilag, s nem politikai határok által meghatározható Páneurópájának viziója, melynek megvalósulását paradox módon éppen hadifogása idején tapasztalta meg. Ekkor többezer, különféle nemzetiségi fogoly képes volt könyvtárat, színházat, kulturális előadásokat szervezni a táborokban. Bárkány ezt az emléket állította szembe az általa kritikusan szemlélt hanyatló eperjesi kulturális élettel, s az egyént is felelőssé tette a rossz állapotokért. „Üljön le bárki és adja össze, mit költött egy évben kávéházra, bárra, mozira, bálokra, cukrászdákra, ruhára és hasonlítsa össze kiadásait a könyvekre, hangversenyekre, utazásra, színházra, képekre, szobrokra kiadott összegekkel. Azt hiszem megsemmisítő képet fog mindenki kapni.“ Szavai persze elsősorban a városi elit tagjaihoz, a politikai döntésekben résztvevő személyekhez szóltak, nem az átlagemberhez. Cikke lezárásában Bárkány arra buzdított minden eperjesit, hogy legyen kulturális téren aktív,s támogassa a város kulturális fejlesztését, városi múzeum, kultúrpalota, modern fürdő és más kulturális intézmények létrejöttét. Lezárásként Masaryk köztársaság elnök személyiségét emelte ki, akire minden tekintetben felnézett. Cikkét egy róla szóló gondolattal zárta: „a nagy európai kultúra egyik kimagasló alakja, kinek diktatúrája nekem talán kellemesebb volna, mint a legdemokratikusabb köztársaság.”
Részlet Szeghy-Gayer Veronika Eugen Bárkány a jeho angažovanosť v živote mesta Prešov v rokoch 1920-1938 – Eugen Bárkány and his involvement in the public life of Prešov in 1920-1938 című tanulmányából, amely az alábbi kötetben jelent meg angol és szlovák nyelven: Borský, Maroš; Švantnerová, Jana (szerk.) Eugen Bárkány : Medzi Prešovom a Bratislavou – Between Prešov and Bratislava. Bratislava, Szlovákia : Zidovské komunitné múzeum v Bratislave, (2018) pp. 65-75.
