A régi Kassa mértani középpontjában 1788 -1790 között épült fel a színház. Tény azonban, hogy ebben a színházban eleinte csak német darabokat játszottak. Magyarul először a Miskolcról érkező társulat szólalt meg a kassai színpadon, méghozzá azzal a Dérynével az élen, akiknek Pesten korábban nem engedélyezték a magyar színjátszást meghonosítani, holott 1790-ben az első előadást már megtartották. Ezek okairól Benczúr Vilmos a következőket írta:
Az első magyar színésztársaság, melyet több vármegyével együtt Abauj is támogatott ( az első években 100 forint adománnyal, azon kívül járásonkint a szolgabírákkal gyűjtést rendelt el, majd a királyhoz a nemzeti színház felépítése végett feliratot intézett), alig öt évi vergődés után 1796-ban nagy kudarccal feloszlott. A belső villongás mellett a hivatalos körök bűnös közömbössége, a német színházbérlő makacskodása, az akkori Pest város tanácsának alattomos magyarellenessége, végül a magyar közönség elégtelensége és a magyar színészet iránt való érzéketlensége okozta bukását. Valamivel szerencsésebb volt a második színtársulat, amely 1807-től 1815-ig küzdött Pesten és Budán, de ez is kimerült és kénytelen volt vándorbotot fogni.
Nos, ez a társulat végül is Kassára került, ahol viszont sikereket értek el. 1833 február 15-én nemzeti drámánk, Katona József Bánk bánjának ősbemutatóját is itt tartották meg. De térjünk vissza Pestre, mert azt az olvasóink közül is igen kevesen tudják, hogy az első magyar nemzeti játszótársaság első bemutatott darabjának egy kassai kegyesrendi tanár, Simai Kristóf volt a szerzője. Róla és színdarabjának színreviteléről a Felvidéki Ujság 1940. szeptember 14-dikei számában így emlékeztek meg:
Mi volt ez az előadás? Milyen színdarabot mutatott be a Várszinházban Kelemen László híres színtársulata, a magyar színészek úttörő, lelkes csoportja? Az előadásnak a színlapja- sajnos – nem maradt reánk. De az irodalomtörténeti feljegyzések megörökítették, hogy a színre került darab Simai Kristóf kassai kegyesrendi tanár „mulatságos játéka“ volt, amely: „Igazházi, egy kegyes jó atya“ címmel nyomtatásban is megjelent.
Simai Kristóf 1742-ben Komáromban született, 1765-ben lépett a kegyesrendbe és 1778-ban került Kassára, ahol 1791-ig fejtett ki lelkes oktató tevékenységet és közben irodalmi munkásságot.
Később Körmöcbányán tanított és 91 éves korában halt meg. A régi iskolai színjátékok hatása alatt Simai már kecskeméti tanárkodása idején is írt színdarabot, amelyet tanítványai adtak elő. Ezt a darabját később ki is adta Mesterséges ravaszság – vígságos játék cím alatt, amely
„ a mulatságokban gyönyörködőknek kedvekért szereztetett és kibotsátatott“. Név nélkül jelent meg Pesten 1775-ben és a darab öt szakaszból áll, amelyek „kimenésekre” oszlanak. Ez a színdarab már átmenet az iskolai drámából a világi drámába.
Simai kassai működése
Mikor Simai Kassára került és az első kassai iparostanonciskolában mint rajztanító is működött, nyomban ismeretséget kötött a kassai magyar írók társaságával. A Kassai Magyar Társaságnak – mint tudjuk – Baróti Szabó Dávid, Bacsányi János és Kazinczy Ferenc voltak a tagjai. Simai csatlakozott hozzájuk, de csak kültag maradt, éppen úgy, mint Abauj költői lelkületű főispánja, báró Orzcy Lőrinc. A Társaság egyik tagja, Bacsányi János kamarai kancellista jóbarátságban volt Kelemen Lászlóval, aki akkoriban Kassán szervezte meg társulatát, amellyel Szegeden éppen most játszott először. Bacsányi összehozta Simait Kelemennel, aki elpanaszolta neki, hogy milyen műsorgondokkal küzd. Simai felbátorodva eddigi iskolai kísérletein, neki látott a német színpadi művek fordításához és főleg Kotzebue akkor divatos darabjait fordította le. De ő fordította le elsőnek Moliére francia vígjátékíró híres Fösvény – ét, amely a következő címmel jelent meg: Zsugori, tehetetlen, fösvény ember vígjáték öt felvonásokban, melyet Simai Kristóf k.o.p (kegyes oskolabeli pap) ama hires frantzia költő, Moliére után készitett. Pesten 1792-ben jelent meg könyvalakban. Ez a fordítás csaknem mindenütt magyaros és élénk, a párbeszédei különösen folyékonyak.
A Magyar Museumban jelent meg Simainak Plautus nyomán írt „vigságos”játéka: A váratlan vendég. Későbbi színdarabja, amelyet már csak vígjátéknak nevez: Házi orvosság címmel jelent meg, és ennek a magyar életből vett alakjain kívül egyik nevezetessége az, hogy a magyar cigányt először szerepelteti a színpadon.
/szasz/
