Ha minden ember annyit ér, ahány ember lelkében él, akkor az 1989-es rendszerváltozás utáni demokratikussá váló Magyarország első köztársasági elnökéről – Göncz Árpádról mi kassaiak is kimondhatjuk, hogy közülünk is sokunkat megérintett. Mindenekelőtt tiszta emberségével, jó szándékú segíteniakarásával. Fenntartások nélkül leszögezhető: őszintén érdekelte a kassai magyarság helyzete. Mikor első hivatalos kassai látogatására érkezett, kikötötte, hogy külön találkozót akar az itteni magyar szervezetek vezetőivel – erre a régi városháza dísztermében került sor. Aki ott voltak tudja, hogy ez nem csak egy udvarias gesztus volt a részéről. Arról pedig, hogy milyen fontosnak tartotta a kapcsolatok erősítését, a későbbiekben is meggyőződhettünk. 1997-ben, mikor az ónodi országgyűlésre emlékezve a Rákóczi Emlékparkban felavatta Benedek György szobrászművésznek a vezérlő fejedelemről készített, 14 méter magas, barokk szellemű emlékoszlopát, velünk, kassaiakkal is találkozni akart. A Kassai Kultúráért és Művészetért Alapítvány elnökeként velem akkor külön megbeszélést folytatott. Beszámolt arról, hogy milyen lehetőségeket lát egy kassai magyar ház létrehozásában, mi szükséges egy ingatlan megvásárlásának támogatásához. Elmondta, hogy kikkel tárgyalt ebben az ügyben, tanácsolta, hogy melyik kormánytényezőkhöz forduljunk. Nem rajta múlott, hogy ez a tervünk mégsem valósult meg.
Göncz Árpád emberséges hozzáállását a közös ügyeinkhez mindig nagyra becsültük. Tetteiért megőrizzük jó emlékezetünkben. Nyugodjék békében!
Szaszák
