Talán mindenütt a tanév egyik legizgalmasabb eseményéhez tartozik a közös kirándulás. Így volt ez az idén is. Június 2 – 6. között a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola alsó tagozatának 46 kisdiákja – a harmadikosok és a negyedikesek- erdei iskolába utazott, amire már hónapok óta izgatottan készült.
A lengyel határ közelében, a Bélai -Tátra legszebb gleccservájta medencéjébe, a Szerzetesek –völgyébe /Monkova dolina/ érkeztünk, melyet északi irányból a Szepesi –Magura, délről pedig a Bélai-Havasok csúcsai övezik. A környezetet talán a „lenyűgöző” jelzővel lehetne jellemezni. Főhadiszállásunk, a Magura szálló hegyekkel körülvett tisztáson állt. Miután berendezkedtünk, a környezet felfedezése után indulhatott is az izgalmas, színes programsorozatot ígérő hét.
Az időjárás ragyogó volt, néha beborult az ég, de ez különösebben senkit nem zavart.
Ellátogattunk a 2 km-re lévő Zár /Ždiar/községbe, ami a tradicionális lengyel építészet és népművészet központja, és megtekintettük a helyi múzeumot is. A helyi ajándékboltban az árusok legnagyobb örömére a gyerekek megrohamozták a sok csecsebecsét, és sikerült elverni zsebpénzük nagy részét.
Másnap kézműves foglalkozással indult a nap. A foglalkozás témaköre a lovagkor volt. A csoportos foglalkozás remek alkalom volt arra, hogy a gyerekek felelevenítsék a lovagi nevelést és a lovagi életmódot. A csoportok megtervezték saját címerüket, pénzt gyártottak, indulót tanultak, ami emlékeztette őket a bátorságra, a kitartásra és a hűségre.
Az ifjú turisták minden nap megtettek egy hosszabb túrát. Egyszer kirándultak az erdő övezte tanösvényen a Bachledka –völgyébe, másodszor felkapaszkodtak a Strednica Ski központba – ahonnan a kilátás valami leírhatatlan volt, harmadszor pedig felgyalogoltak a Priehrstie fenyőkkel fedett csúcsáig, ami 1209 méter magasan van. A délutánok gondtalan játszással teltek a szálló előtti sportpályákon és a réten. Volt sportnap- ahol mindenki felmérhette ügyességét az egyes versenyszámokban – este meg kincskeresés, és az elmaradhatatlan Ki mit tud. Az utolsó előtti estére nem maradt más hátra, mint becsomagolni, és kiértékelni a sportnapot, a Ki mit tud-ot, a szobák rendben tartását. Utolsó nap barlangtúrán vettek részt a Bélai –cseppkőbarlangban. Igényes volt a tanösvény
is, ami 890 méteres magasságba vezet fel a barlang bejáratához. Megtették az 1370 métert, megküzdöttek a 870 lépcsőfokkal. A látvány annyira lenyűgöző volt, hogy senkinek sem okozott gondot a terhelés.
Június 4-én táborunkban is megemlékeztünk a trianoni békediktátumról és 20:25-kor fellobbant az összetartozás tüze.
Remekül sikerült ez a kirándulás is, a gyerekek átélhették a természet adta szabadságot, a hancúrozást, élvezhették a csendet, a jó levegőt. Tele élményekkel, jóleső fáradsággal indulhattunk haza. Talán könnyebben zökkenhetünk vissza a dolgos hétköznapokba.
Mindenki nagyon jól érezte magát, ugyanis mindenki megtalálta kedvenc időtöltését – kirándulhatott, túrázhatott, versenyezhetett, játszhatott, és főleg sokat tartózkodhatott a szabadban, a friss levegőn.
Pracu Eszter
