A facebook.com/1oraegyutt oldal nyilvánosságra hozta annak a beszélgető estnek a hanganyagát, amin Eschwig-Hajts Szabolcs vízilabdaedző, Papán Attila fiatal játékvezető és Remák Zoltán egykori válogatott kerékpárversenyző mutatkozott be az érdeklődőknek. A beszélgetés néhány érdekes részletét az alábbiakban megosztjuk az amikassa olvasóival is.
Eschwig-Hajts Szabolcs a kassai magyar gimnázium egykori diákja, a helyi ŠK Olympia vízilabda szakosztályának edzője, nagyon izgalmas időszakon megy keresztül mostanában. Hiszen már csak néhány mérkőzés választja el attól, hogy női csapatával megnyerje a szlovák bajnokságot. Elmondása szerint a rengeteg bajnoki cím és a nemzetközi porondon elért eredmény közül neki az egyik legemlékezetesebb az, amikor versenyző korában egy vele szemben elkövetett igazságtalanság annyira feldühítette, hogy éjt nappallá téve edzett és 1984-ben, 128 góllal ő lett a csehszlovák bajnokság gólkirálya. Ezt a rekordját mai napig nem döntötték meg. Saját meglátása szerint a vízilabda néha birkózás a vízben, hiszen sokszor találkozik az ellenféllel az ember. Azért összességében a focit sokkal durvább sportnak tartja. Nagyon érdekes beszámolót hallhatunk arról, hogyan sikerült Eschwig-Hajts Szabolcsnak a kapcsolatai révén elérnie, hogy Kassa színeiben játsszon Biros Péter, Varga Tamás és Vári Attila, akik később mind olimpia bajnokok lettek.
Papán Attila, aki 15 éves és a Márai Sándor Alapiskola diákja, 7 éves kora óta igazolt labdarúgó, de nemrégiben letette a játékvezetői vizsgát is. Szerinte az emberek legkevésbé a les szabályt értik a fociban. Neki, mint asszisztensnek a bedobások igazságos megítélése okozza a legnagyobb gondot. Sok helyzetnél nehéz eldönteni, kiről pattant ki a labda. Arról is szó esik a beszélgetésben, hogy a Honismereti Kerékpártúrán először édesanyja hasában vett részt, azóta is rendszeresen visszajár. Elmondása szerint a HKT és a játékvezetést egyaránt azért kedveli, mert általuk sok érdekes falut, várost, közösséget ismerhet meg. A sportnak alapvetően két dolgot köszön, egyrészt sikerült fejlesztenie a szlováknyelv tudását, másrészt már gond nélkül eléri a buszt, még ha késve is indul otthonról.
A szepsi születésű Remák Zoltán, egykori válogatott kerékpárversenyző bátyjának köszönheti, hogy a biciklizés felé fordult. Idősebb testvére egy szép napon eladta az MZ típusú motorkerékpárját, és az árából két túrabiciklit vásárolt. Remák Zoltán annyira tehetségesnek bizonyult, hogy hamarosan egy kerékpáros egyesületben találta magát. Hivatásos versenyzőként 32 ezer kilométert tekert le egy év alatt, ami napi szinten 50-200 km-nek felelt meg. Elmondása szerint télen mínusz 10 fokban még képes volt kint edzeni. A hangfelvételen érdekes fejtegetést hallhatunk arról, hogy a közhiedelemmel ellentétben az országúti kerékpározás csapatsport. Egy versenyző önmagában, csapatmunka nélkül nem képes megnyerni egy többnapos versenyt. Sportolói karrierjének legnagyobb hozadéka, hogy másfél évet élhetett és versenyezhetett Olaszország egyik legszebb részén. Jelenleg az autóiparban dolgozik, mint számítógépes felületmodellező, ahol a kassai Ipariban szerzett tudást is hasznosítja. Munkája kapcsán élt Sao Paulóban is, ami nem tűnt annyira veszélyesnek, bár hazaérkezése után kollégája figyelmeztette, hogy Brazíliában néha egy jó bicikli többet érhet, mint egy emberélet.
A teljes beszélgetés, további érdekességekkel az alábbi elérhetőségen hallgatható meg: https://youtu.be/T2P05fJo8UQ
Köteles Szabolcs
/fotó a szerző/
