Kassán a Fő utca 67. szám alatt, a Szentháromság templomának közvetlen szomszédságában található a premontreiek rendháza, de a XV. században ezen a helyen állt a Királyi Ház, melyben kassai tartózkodása alatt 1460-ban és 1478-ban Mátyás király lakott, majd 1528-ban az utolsó nemzeti királyunk, Szapolyai János is. 1554-től a felsőmagyarországi főkapitányok székháza lett. Fejedelmi udvarával együtt lakott benne Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György is. 1657-től a falai között működött a Kisdy Benedek egri püspök és jászói prépost által alapított főiskola, melyet I.Lipót arany-bullájaval egyetemi rangra emelt.
A premontrei rend birtokába került épület falán jelenleg 5 emléktábla található. Az első az egyetemnek állít emléket, amit 1978-ban helyeztek el az épület Fő utcára néző homlokzati falára. A vallási villongások következtében 1619-ben vértanúhalált halt, azóta szentté avatott három papnak állít emléket Szabó Ottó domborműve, melyet 1995-ben, a pápa kassai látogatásakor helyeztek ide. Jonáš Záborský szlovák történész, író 1849-50-ben tanított a Kassai Egyetemen. 1926-ban neki állítottak emléket a Josef Pospíšil által készített márvány fejszoborral. Baróti Szabó Dávid költő-paptanárnak – aki itt lakott, aki Kazinczyval és Batsányival együtt szerkesztette az általuk létrehozott első magyar irodalmi lapot, a Magyar Museumot – a Csemadok állított emléket a Bartusz György szobrászművész készítette bronz portréval, melyet 1995-ben avattak fel.
A Bocskai-féle felkelés kitörésének 400. évfordulója alkalmából Budapest és Genf után 2004. december 2-án Kassán is felavatták a Győrfi Lajos szobrászművész által készített Bocskai-domborművet. Ezen az emléktáblán a kör alakú dombormű Bocskait lóháton ábrázolja, körülötte a hajdú vitézeivel, alatta a téglalap alakú kőlapon az alábbi felirattal: „Ebből a házból, a Felső-magyarországi Főkapitányság egykori székházából irányította Bocskai István 1604-1606 között az ország szabadságküzdelmét a Habsburgok ellen. A 400. évforduló tiszteletére 2004-ben állította a Magyar Köztársaság Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzata.“
Nem tudom, hogy hírportálunk olvasói hogy vannak vele, de bevallom én a Fő utcai sétáimon ehhez az épülethez érve nem tudok úgy elmenni, hogy fel ne nézzek ezekre az emléktáblákra. Bocskaival kapcsolatosan legutóbb az a kérdés is felmerült bennem, hogy vajon milyen lehetett ezerhatszász első évtizedében Kassán a Főkapitányok Háza, ahol Bocskai is berendezkedett? Hogy élte itt mindennapjait? Kik voltak körülötte?
Nos, a forrásokból úgy tűnik, hogy nem volt ez egy pompás palota. Mindössze tizenhét helységből és néhány toldaléképületből állt, így például a lisztesházból, a sütőházból, különböző kamrákból és raktárakból. Bocskai hálóházában a fekvőalkalmatosságon kívül például három szék, egy egyszerű asztal és a falnál egy zöldrostélyos almárium állt. Az ezelőtt levő helyiség viszont nagyon fontos volt! Itt tartották a bizalmas tanácskozásokat, éjszakánként pedig ebben strázsáltak a testőrök. Egy bolthajtásos szoba is csatlakozott ehhez a helységhez, melyben a belső cselédség tartózkodott. Bocskai kincseit egy jól elzárt és őrzött kamrában tartották. Mellette volt a fürdőház, két tisztálkodásra szolgáló hordóval, a középen tűzhellyel. Érdemes megjegyezni, hogy külön szobájuk volt a magyarországi és az erdélyi ügyeket intéző titkároknak, mindegyikben hosszúkás asztallal és almáriumokkal. Ide tartozott a fejedelmi kápolna a szószékkel és néhány egyszerű paddal. Ebben a palotaházban egy hosszú asztal szolgált a sokszor ugyancsak sorsdöntő tanácskozások céljára. Külön házuk volt a fejedelmi apródoknak és egy másik helyiség a testőröknek. Nos, hát nagyjából ilyen volt ez a ház, ahol Bocskai berendezkedett. De milyen volt akkor Kassa? 1604-ben a Bocskai-felkelés küszöbén Kassa már erődváros volt, kettős védőfallal. A városfalakon belül 460 polgári ház közül 243 magyar, 207 pedig német személy tulajdonát képezte. Kassát ebben az időben az elővárosok már összefüggő sávban vették körül. Itt a házak számait ötszázra becsülik. Az elővárosi polgárok házain kívül a gazdagabb belvárosi polgároknak is voltak itt nyári kertes házai és borospincéi. Volt itt malom, fűrésztelep, csiszoló- és festőműhely, áztató gödör, cserzőműhely és persze vágóhíd is. A céhek természetesen a városfalakon belül működtek. A város elöljáróságát tizenkét szenátorral és hatvan tanácsossal a városi magisztrátus képezte, melynek az élén a városbíró állt. A városi tanács ekkoriban kizárólag protestáns volt.
Bocskai emléktáblájának felavatáskor egy konferenciát is tartottak Kassán. Az egyik előadó ezen egyebek mellett így fogalmazott: „Bocskai István Kassán a magyar királyok örökségét vállaló politikai és katonai központot épített ki. Aránylag rövid idő alatt a 17. században soha nem látott nagyságú és ütőerejű magyar hadseregét szinte a semmiből teremtette meg és tartotta fenn másfél éven át, s vezette sikerre. Bár harca magán viselte a polgárháborús jegyeket a Dunai Monarchián belül, ugyanakkor Erdélyben sikerült felszámolnia az immáron évek óta dúló belső harcokat. Emellett mind a királyi Magyarországon, mind a fejedelemségben Bocskai politikája megteremtett egy olyan békés társadalmi bázist, amelyre utódai is bízvást építhettek.“
Bocskainak és Kassájának kétségtelenül nagy szerepe volt a korabeli magyar történelemben. Tény, hogy ebben a városban született meg a székelyek megnyerését és a mozgalom mellé állítását eredményező erdélyi politika, akárcsak a hajdúkérdés rendeződése a letelepítések és kiváltságolások révén. És nem utolsó sorban itt folytak le a béketárgyalások a Habsburg-hatalommal az 1606-os országgyűlésen.
Szaszák Gy.
