Mi lehetett a Nagyút?

Szülőfalumban, Alsóláncra a mostani magyar-szlovák államhatártól  a Rózsás-, majd a Csebi tanyát érintve érkezik be egy földút, amit Nagyútnak /később Mélyútnak is/ neveznek, a felette levő dűlőt pedig Nagyútfeletti-nek. Hogy kis falumban miért kapta ez az út a nagy jelzőt hiába kérdezgettem az öregeket, már nem tudták. Már-már én is azt hittem, hogy soha nem találom meg erre a választ, de amikor Kassa és Szepsi történelmében kezdtem kutakodni, sok mindenre fény derült. Leírva bukkantam rá arra, hogy amikor Kassa városa felemelte a vámokat, a lőcsei kereskedők 1495-ben a tokaji bort Lengyelországba már nem Kassán keresztül, hanem az Alsóláncot, Buzitát és Bodollót érintve juttatták el Szepsibe, ahol a település alatti pincékben tárolták az értékes nedűt. A bort Tokajból ide és innen Lengyelországba az itteni szekeresek szállították. És hát persze az sem véletlen, hogy Szepsit az Árpád-korban még Szekeresfalvának nevezték. Azért így, mert lótenyésztéssel foglalkoztak, és itt volt a királyi szekeresek lakóhelye.  Tokajból végül is Alsóláncon, Buzitán keresztül a szekereiken ők szállították a bort Lengyelországba, és ezt az utat ők hívták Nagyútnak. 1495-ben a kilenc bort szállító szekerüket Bodollón állították meg a kassai fegyveresek, és a szállítmányt el is kobozták. Ezért a cselekedetükért Kassa város képviselőit Buzitai Cherubin és 3 társa a király parancsára törvény elé idézte. Ugyan nem ezzel van összefüggésben, de érdemes azt is tudni, hogy Szekeresfalvából miként lett Szepsi. Nos, a történészek állítják, hogy ez az elnevezés a tatárjárás után a Szepességből ide költözött népesség eredetére utal.

A Nagyút esetében persze nincs kizárva, hogy még korábbi, akár honfoglaláskori elnevezésről is szó lehet, hiszen Abaúj megyében 38 kőhalmot találtak. Ezek egyike pedig a Nagyúthoz közeli Buzitán, a Királyhegyen van. Az Árpád-kori templom maradványai is a mai temető területén található. Buzita és Alsólánc határában egyébként igen sok bronzkori leletre is bukkantak.

Szaszák Gy.

 

A jászói monostor miért adományozott földet a tatárjáráskor a buzitai jövevényeknek?

Buzitáról 1262-ből származik a jászói konvent házi protokolljában található latin nyelvű bejegyzés, amit az alábbiakban id. Stibrányi Gusztáv fordításában közlök, aki 1985 októberében azzal a megjegyzéssel adta a kezembe, hogy: „Ha az én időmből ennek közlésére már nem futná, te még felhasználhatod.” Nos, ennek most teszek eleget, olvassák el, mert ez is érdekes!
/Szaszák Gy./

Krisztus szül. 1262.évében.

    Ugyanaz az István a jászói monostor újvári Perecse földjét a Kerch földjével együtt a buzitai jövevényeknek /vendégeknek/ utalta ki.

       István, Isten kegyelméből király, Magyarország elsőszülött híres királya, Erdély ura, minden keresztény hűségét bírva, az előterjesztett iratokat megvizsgálva, mindenki által mint megváltó lett üdvözölve. Hogy a király tekintélye szentesítve legyen, a lényeges dolgokat /ügyeket/ megfelelő /jó/ szinten tartották.

       Azért mert annyira előre érezte a jövendő eseményeket, kinyilatkoztatjuk: A Buzita falu jövevényeit /vendégeit/ befogadván a mi jelenlétünkben, a szomszédos földeken elhelyezkedni igyekezzenek és törekedjenek a leghatásosabb szorgalommal művelni. A panaszosok, akik a föld gondozását azelőtt nem kielégítően végezték, sem azokat idejében bizonyos tekintetben nem voltak képesek bővíteni és szaporítani.

       Ezek sürgető kérelmük teljesítését akarva, saját falujuk földjét telhetetlen kívánságuk miatt pusztává tették. Ez a föld, mely hajdan a jászói Keresztelő Szent János monostor tulajdona volt Perchának neveznek, mely földet tulajdonuknak ismerve, a közelség miatt, a monostor vezetői maguknak menedékhelyül szánták. A monostor részéről emelt panasz sem tudott bennünket késeltetni a segítésben. Hibájának belátásával, megengedte Újvármegye földjén fekvő Kercs földjét ránk ruházni, az összes tartozékával és a tatárok idejéből maradt kietlenséggel /nincstelenséggel/, ennek a monostornak a saját régi megállapított határain belül, vagy a régi birtokosok /telepesek/ által határolt és betelepített földet a saját kívánságuk szerinti átvételre vezettük, szüntelenül és vissza nem tartóztathatatlanul azt hangoztatva, hogy maga a monostor által felajánlott földet békével birtokba vehetik és békével használhatják.

       E végleges határozat a jelenlevők engedélyező levelével és dupla pecsét védelmével megerősíttetik.

       Kiadva Magister Benedek, Szebeni prépost keze által a Vice-Cancelárunk palotájában.

       Az Úrnak Ezerkettőszázhatvankettedik évében.

A jászói konvent házi protocolából kiírta
Cordines Dániel