Kolár Péter 1947.február 3-án született Kassán. Szüleinek kivételesen engedélyezték, hogy különbözeti vizsgát tegyenek szlovák nyelvből, hogy szlovák tannyelvű iskolában taníthassanak, a Késmárk mellé Kisszalókra (Malý Slavkov) költöztették. Gyerekkorát itt töltötte, a húga is ott született. A mált század ötvenes éveinek elején Csehszlovákiában robbanásszerűen alakultak újjá a magyar iskolák. Ekkor kerültek vissza magyarlakta területre, a Rimaszombathoz közeli Csíz fürdőbe. Ezen a kis fürdőhelyen töltött évek meghatározóak voltak számára. Itt kezdett 1953-ban iskolába járni, itt kezdte zenei tanulmányait és itt, ezen a kis fürdőhelyen találkozott először olyan emberekkel, akik kitárták előtte az egész világot. Még iskolás sem volt, amikor estéről-estére ott ültek húgával együtt az akkor még újnak számító szervezet, a Csemadok színjátszó csoportjának próbáin. Szülei voltak a betanítók. Itt szívták magukba a magyar szót, az irodalom és színjátszás szeretetét.


1953-1958 között a csízi alapiskolát látogatta. Kisiskolásként szemtanúja volt annak, hogy 1956 októberében kertükbe – az iskolakertbe a közeli Magyarország felé irányzott aknavetőket telepítettek és a tantermekbe hetekre cseh katonákat szállásoltak be.

A harmadik évfolyamot Rimaszécsen látogatta, majd a 7. És 8. Osztályt Tornalján végezte. Édesapját, aki a tornaljai magyar gimnázium alapítója és igazgatója volt, hamarosan leváltották. Az ok. Eltűrte, hogy a magyar irodalom órán a magyar himnuszt is tanulták – sőt énekelték – a diákok. Ezután újból a rimaszécsi iskolába járt.

Műszaki érdeklődése alapján a hajdani Magyarország első gépipari technikumában a Kassai Ipariskolában folytatta tanulmányait. Ez a középiskola abban különbözött minden hasonló szakiskolától, hogy a természettudományos és szaktantárgyakon túl nagy hangsúlyt fordított a társadalomtudományos és humán ismeretekre is. A tanárok nem szakbarbárok, hanem kiváló pedagógusok voltak, akik érzékkel adagolták a tanulókba az egyéb ismereteket is. A matematika tanár „civilben“ színházi szervező és rendező volt. A kémikus a kötelező tananyag után szinte mindig a magyar történelemhez kanyarodott vissza. A magyar és szlovák tanár a magyar irodalom akkoriban kevésbé preferált szeleteit taglalta. Általa jutott tudomásunkra az, hogy vannak még Magyarországon és Szlovákián kívül olyan magyar irodalmárok is a nagyvilágban, akik komoly irodalmi értéket képviselnek. Az „Ipariskola” lényege az volt, hogy széles látókörű, szakmájukban kiváló embereket képzett. Az érettségi után ugyan a Kassai Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, de párhuzamosan esti konzervatóriumot is végzett, és magyar és szlovák népi együttesek zenei vezetője és prímása lett. Szervezte a kassai népi tánccsoportot az Új Nemzedéket, segítette a színjátszó együttes fellépéseit, irányította a kassai ifjúsági klubéletet, majd 1968-69-ben mint a Csemadok egyik kassai vezetője segédkezett a magyar színház, a THÁLIA megalapításában. Részt vett a kassai magyar értelmiségi csoport, a Batsányi Kör munkájában és segédkezett a kör által kezdeményezett első össz-szlovákiai közművelődési rendezvény a Kazinczy Napok 1967-es indulásánál. 1968-69-ben részt vett a Magyar Ifjúsági Szövetség munkájában. Az 1968-as Prágai Tavasz megtorpanása és megtorlása után a további tanulmányoktól eltanácsolták. Így került – apja halálával szinte egy időben az utcára. Ekkor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészeti Karán találta meg a továbbtanulás lehetőségét. Itt végezte el a mérnök-tanári szakot is, ami a későbbiekben arra jogosította, hogy hajdani iskolájában, a kassai Ipariban is taníthasson.

Természetesen Pesten is „nyüzsgött“. Akkoriban a városban csaknem háromszáz felvidéki diák tanult. Néhány egyetemista barátjával közösen megszervezték a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség Budapesti szervezetét. Ennek lett az elnöke. A csehszlovák Nagykövetségen a még dubčeki időszakban kinevezett diplomaták tevékenykedtek, akiket meggyőztek arról, hogy őket is megilletik azok a privilégiumok, amelyekre az otthoni diákok jogosultak. A Rózsa utcában kaptak egy klubhelyiséget, ahol mindaddig gazdag tevékenységet folytathattak, amíg nagykövetségi támogatóikat 1973-ban vissza nem hívta az időközben politikailag megerősödött új prágai kormány.

A promóció után hazajött. 1975-től tervezőmérnökként dolgozott, de visszatért a Csemadokba is. Szervezte a klubéletet, zenélt a Regős együttes zenekarában és a VSS Strojár együttesében, a Szép Szó irodalmi színpadban játszott, művészeti vezetője volt a Csermely Kórusnak, szervezte a magyar kultúrát. Korábbi táborozási tapasztalatait felhasználva kezdeményezője és szervezője lehetett a Somodi Művelődési Tábornak és az országos klubtanácsnak.

1980-tól a szlovákiai magyar kultúra hivatásos dolgozója volt, a Csemadok kassai és Kassa-környéki titkára. A rendszerváltó 1989-es esztendőt így érte meg. Ekkor – novemberben – keresték meg a Thália színpad művészei-dolgozói, hogy vállalja el a színház vezetését. Elvállalta, és 1990 július 1-jével az addigi „közeli“ Komáromhoz tartozó kassai színházat sikerült önállósítania. A Szlovák Kulturális Minisztérium által kiírt igazgatói pályázatra is beadta jelentkezését, amit megnyert és így az 1990/91-es évadtól négy év megszakítással majd több újabb pályázati akadály átugrásával 2011-ig direktoroskodott a Tháliában.

A csehszlovákiai rendszerváltoztatással egy időben részt vett a szlovákiai magyar pártpolitika szervezésében is. Az Együttélés Politikai Mozgalom országos elnökségi tagja lett. A kilencvenes évek elejétől Kassa óvárosának képviselője.1998-tól az MKP OT tagja 2012-ig.

1990-től a Magyarok Világszövetségének volt vezetőségi tagja, majd a számvizsgáló bizottságban tevékenykedett. Az MVSZ egyik vezetőségi tagjaként 1993-ban részt vett a Duna TV létrehozásában. Tagja lett a Duna TV kuratóriumának. 1994-től a Szlovák TV Tanács tagja volt, egészen Mečiar újabb színrelépéséig.

1995-ben a Hudec-féle kultúrpolitika ellen felemelte a szavát Kassán. Ennek következtében eltávolították a Thália Színháztól.

1996 februárjában megválasztották a Csemadok főtitkárának. Ezt a tisztséget akkor vállalta, amikor a Csemadokot az új szlovák állam megfosztotta az alanyi jogon járó anyagi támogatástól. A szlovák Kormány Nemzetiségi Tanácsában felemelte a szavát annak érdekében, hogy a Szlovákiában élő nemzetiségeknek kultúrájuk kiteljesítéséhez járjon állami támogatás. Ennek biztosítása érdekében megalakult az összes szlovákiai nemzetiség képviseletével az a pályázatokat elbíráló országos bizottság, amelynek élére az összes szlovákiai nemzetiség megválasztotta első elnökének.

1997-ben a Csemadok Országos Közgyűlése megválasztotta a Csemadok országos elnökének. Ezt a tisztséget 2000-ig töltötte be. Ekkor tért vissza Pozsonyból a Thália Színház élére, ahol visszatérése után sokat tett azért, hogy a Thália színház új igazgatósági épülete és a Márai Stúdió létrejöjjön. 2000-ben a Csemadok kassai tagsága megválasztotta a kassai városi választmány élére, amelyet mindmáig betölt.

Miután csaknem három éven keresztül nyugdíjasként is vezette a Thália színházat, 2011 végén végérvényesen nyugdíjba vonult.

Azóta aktív nyugdíjasként dolgozik a magyar kultúra továbbéltetése érdekében

laudáció: Bárdos Gyula, a Csemadok Országos Választmányának elnöke Pro Probitate – Helytállásért 2016