Jól felépített, élménydús könyvbemutatón vettek részt tegnap késő délután azok, akik eljöttek Rab Gusztáv: Szent Optikai című regényének bemutatására, melyet a Franciaországban elhunyt író hagyatékának gondozója, Tüskés Anna irodalomtörténész szakavatottan végzett, és a regényből Szabadi Emőke, a Thália Színház művésznője olvasott fel részleteket.
Számunkra ez a mű már csak azért is rendkívül fontos, mert a 19-20. századi magyar irodalomban ez az egyetlen olyan regény, ami a 17. századi kassai vértanúk témáját dolgozza fel. A kötetet 2021-ben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete jelentette meg. A regény a MaJel Rovás Központban tartott bemutatón megvásárolható volt. A Szent Optika cselekményéről a regény utószavában egyebek mellett ezt írja Tüskés Anna:
A regény a 17. századi magyar történelem egy kevéssé ismert eseményét, az 1905-ben boldoggá avatott három kassai vértanú történetét és haláluk utáni csodás megjelenéseik motívumát dolgozza fel. A Mindszenty József bíborosnak ajánlott regény a fiktív kerettörténet szerint egy elhunyt idős férfi örökösei által egy régi ládában megtalált, 1628-ból származó latin kézirat fordítása, kiegészítve az ahhoz fűzött fordítói magyarázatokkal. A kézirat fiktív szerzője Bod Máté sárospataki tanár Tanúbizonyságában leírja, hogy mit élt át Kasán 1619 szeptemberében, a harmincéves háború kezdetén, amikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai lerohanták a várost Rákóczi György generális vezetésével. Bod a generális barátja és bizalmasa, s a Kassán élő Zsófia nevű nénje kérésére megpróbálja megmenteni a szomszéd Királyi Házban fogva tartott három katolikus pap életét, ami azonban egyedül a protestáns hitre való áttérésükkel lenne lehetséges. Bod a retorika és a kontroverz teológia tanára, a Fide Jesuitarum szerzője, nem érti Grodecius (Grodecz Menyhért), (Chrysinus) Kőrösi Márk és Pongracius (Pongrácz István) erőteljes tiltakozását. Többszöri térítési kísérlet után magára hagyja a jezsuitákat, hogy újabb haladékot kérjen számukra, de mire visszatér, a hajdúk megkínozzák és megölik őket. Két nap múlva Bod a nénjével megkeresi a sírokat a Királyi Ház udvarán, majd néhány nap múlva a szomszédos kápolnában csodás jelenést látnak: a három pap él. Bod ekkor megrendül hitében, és egy évre megnémul. Később ismét hadba vonul, az érsekújvári csatában találkozik Descartes-tal, akinek elmondja a csodás eseményt, s aki szerint az emberi gondolkozás egyszer biztosan magyarázatot fog találni a rendkívüli jelenségre.
A „főszöveg“, a fiktív latin kézirat magyar fordítása első személyű elbeszélés, amely visszaemlékezés formában íródott: a sárospataki protestáns tanár részben visszatekint az 1619. őszi eseményekre, részben tíz év távlatából értékeli azokat. A hitét és hivatását komolyan vevő tanár lelkiismeretének egyetlen szégyenfoltja a hécei zsellérlánytól született „fattyú pulyája“ . A latin Testimonium írója kommentálja az előadott történetet: értelmezi az eseményeket, és tudósít saját akkori belső lelkiállapotáról. Bod nemcsak elbeszéli az átélt eseményeket, hanem igazolást keres arra, hogy mindent megtett a három katolikus pap életének megmentéséért. A vértanúk csodás megjelenése látomásban haláluk után egy héttel teljesen megzavarja Bod addig szilárdnak vélt protestáns világképét, aki próbál tudományos magyarázatot keresni a jelenségre. Végül Descartes biztatására elfogadja, hogy bizonyosan van természetes magyarázat, csak a tudomány még nem ismerte fel.
/sz/
