A Pulitzer díjas újságírónő  korunk rabszolgáiról beszélt a médiakommunikáció hallgatóinak. Mendoza az Associted Press hírügynökség munkatársa. Tagja volt annak a felderítő csoportnak, melynek, riportjainak hála 2000 rabszolga szabadult fel a thaiföldi halüzem fogságából. Az előadás a Személyiségek személyesen című programsorozat keretén belül valósult meg, melynek szervezői és támogatói a Tatra bank Alapítvány és a Petit Academy Alapítvány.

Martha Mendoza első Pulitzer díját 2000-ben kapta a No Gun Ri faluban történt mészárlás hátterének feltárásáért. Itt az amerikai katonák több száz civilt gyilkoltak meg a koreai háború elején. Az Associate Press hírügynökségnek dolgozott a Silicon Valleyből, New Yorkból, Mexikóból és Új Mexikóból. A Princeton és a Stanford Egyetem tanára is volt, jelenleg több mint tíz éve ad elő az University of California-n. A Délkelet-Ázsiában és Indonéziában működő rabszolgaság felderítéséért az Associated Press kutató csapata 2016-ben elnyerte a Pulitzer díjat. A hiteles, tényfeltáró riportok több parlamenti vita és törvénytervezet elindítója volt. Ennek hatására vették kezdetét a Pentagon által vezényelt vizsgálatok, a jelentések felkeltették a Fehér Ház figyelmét is. Az oknyomozó zsurnalisztika szükségességéről, és annak szerepéről társadalmunkban, így nyilatkozott az újságírónő: „Minden újságírónak és szerkesztőnek túl kell lépnie napi feladatain és kötelességein, fontos, hogy mélyebbre ássanak. Ez az ő felelősségük. Az oknyomozó újságírás egyszerűen csak több erőforrást igényel, mint a hétköznapi írogatás – több időt, több pénzt, több kutatást és együttműködést. Végső soron, minden sajtósnak ekképpen kellene munkáját végeznie.”

Martha Mendoza és három riporter társának hála sikerült 2 000 rabszolgát felszabadítani. Ennek következtében változás történt az amerikai üzleti jogszabályok területén és az ügyfelek körében, világszerte. A kassai UPJŠ diákjai, az előadás során megismerkedtek az egész ügy hátterével, a feltárás részleteivel és az újságíró csapat lelkiismeretes, aprólékos, olykor veszélyes munkájával. Az Associated Press, a megfelelő pillanatban, 2015. március 25-én tette közzé a riportot, ilyen főcímmel: A megvásárolt halat, lehet, hogy rabszolgák fogták ki. A tény, hogy Thaiföld környékén, a tengeren rabszolgák dolgoznak különösen rossz, embertelen körülmények között, nyílt titoknak számított az évek során. Az AP csapata (Esther Htusan, Margie Mason, Robin McDowell, Martha Mendoza, Mary Rajkum, szerkesztők és fotósok, operatőrök, jogászok és a többiek) két célt tűztek ki maguk elé, sikeresen teljesítve azokat: megtalálni a fogságban élő és dolgoztatott rabszolgákat, megfigyelni és pontosan lejegyezni az egyes hal és rák rakományok útját, melyeket rabszolgák fogtak ki és dolgoztak fel, az egyes üzletláncok bevásárlóközpontjáig.  A felderítő újságírók nem feltételezték, hogy egy rabszolgaszigetre bukkannak. A Benjinyre, távoli indonéz sziget, való eljutást hónapokon át tervezték. A hely nehezen volt megközelíthető, ezért az összetett útvonalat a google maps segítségével állították össze. Tudatosították, hogy a tett helyszínére csak kis hajókkal, motorcsónakokkal tudnak eljutni. Végül az elszánt amerikai legénység több száz burmai fogvatartottat fedezett fel. Ezek az emberek meg voltak fosztva identitásuktól. Néhányan ketrecekbe zárva vártak a következő rakományra, voltak, akiket állnéven temettek el a helyi temetőben. Ezek a férfiak Burmából származtak, a világ egyik legszegényebb államából. Indonéziába Thaiföldről szállították és halászatra kényszeritették őket. Ezek a zsákmányok visszahajóztak Thaiföldre, ahogy a világkereskedelem részévé váltak. Végül a legnagyobb amerikai élelmiszer üzletláncok ellátási készleteibe kerültek, mint a Kröger, Albertsons, SafeWa vagy a Wal-Mart. Az újságírók érkezésük után, négy napon keresztül figyelték a tenger gyümölcsivel megpakolt teherautókat, ahogy az ország legnagyobb halpiacára és gyárakba viszik azt. A hajókapitányok rabszolgáikat szennyezett tengervízzel itatták, a nap 24 órájában dolgoztatták, és csak nagyon keveset, vagy semmit nem fizettek nekik. Voltak, akik saját és falujuk nevét ordibálták, segítségért kiáltoztak a hajók fedélzetéről. Néhányan kegyetlen csonkitásokat és gyilkosságokat is emlegettek, sokan a fedélzetet úszó börtönnek nevezték.


Fotó: Pavol Jozef Šafárik Egyetem

Martha Mendoza a kassai előadása során meghatározta társadalmunk modern rabszolgaságának formáit. „ Ha az ember, fizetés nélküli munkára van kényszerítve, amely során testi erőszak és fenyegetés éri vagy nincs esélye a menekülésre, rabszolgává válik.” Jelenleg 21 millió ember él ilyen vagy hasonló életkörülmények között és feltételek mellett. Túlnyomó részük nő, egynegyedük gyermek. Ez a rendszer mindenütt kialakul, ahol a termék előállítás magasan függ az emberi munkaerőtől. Háromfajta megoldás létezik: követjük az erőszak és megfélemlítés útját és rátalálunk az áldozatokra, megerősítjük és elkezdjük alkalmazni a munkabiztonsági jogszabályokat, vagy részt veszünk az ún. Tisztességes kereskedelemben és hajlamosak leszünk többet fizetni az áruért.

„Mint újságíró igyekszek mindig minden tőlem telhetőt megtenni. Ebben az esetben 2 000 felszabadított rabszolgáról van szó, akik hosszú évek után hazatérhettek családjaikhoz. Az elkövetők rács mögött végezték, a milliós hajóikat elkobozták, vállalkozásaik tönkrementek.  Az ügyet a Kongresszus is megtárgyalta, fokozatosan változik a jogszabályzat és a törvények. Az iparág legnagyobb vállalatai elkötelezték magukat, hogy ellátási láncaikat „kitisztítják” ,”- hangzott el M. Mendoza előadásában, aki hozzá tette, hogy „Szeretném a szlovák újságírókat és riportereket is arra ösztönözni, hogy foglalkozzanak a modern rabszolgaság formáival és azok jelenlétével. Érzékenyen kell megközelíteni a témát, mert veszélyes lehet annak feldolgozása, különösen az elkövetők részéről. Az érintettek számára nagyon fontos és hasznos lehet az oknyomozás. Mielőtt az AP közzé tette volna jelentését, a Nemzetközi Migrációs Szervezet közreműködését kérte, hogy megmentse azokat az embereket, akik nyilatkoztak és feljátszásainkban szerepelnek. A rabszolgák voltak az első számú forrásaik, de a szörnyű események egyetlen tanúi is. A riport az után lett medializálva, hogy a férfiak a szigetet elhagyva biztonságos helyre kerültek.

A Személyiségek személyesen támogatott programsorozatnak köszönhetően, a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Bölcsészkarát évente meglátogatja egy oknyomozó újságíró. A Pulitzerek iránti érdeklődés hatalmas. Az előző években ezeket a személyiségeket hívtak meg a szervezők: Abigail Goldmant (2013), Walta Bogdanichot (2014), Jamesa B. Steelt (2015) és Deborah Nelsont (2016).

Nagy Emese
Fotók: Pavol Jozef Šafárik Egyetem