A Kassa múltját korabeli újságcikkekkel bemutató hétvégi ajánlatunk jó visszhangot váltott ki portálunk olvasói körében, ezért folytatjuk ezt a kezdeményezésünket.
Az egykori kassai Széchenyi-liget, az első kassai mozi, a Mária-udvar bemutatása után most a régi kassai cigánytáborba nyújtunk betekintést Istvánfi Magda riportjával, ami a Felvidéki Újság 1939. július 7-én megjelent 152. számában látott napvilágot A kassai táborlakók groteszk életfilmje főcímmel, Hálószobák a szabad ég alatt, Virágzik a muskátli és nyomorúság alcímekkel. A riporthoz találtunk egy olyan postai levelezőlapot, amit a két világháború között a Fő utca 92. szám alatti csehszlovák könyvesbolt adott ki és a korabeli kassai cigánytábort ábrázolja.
A riportban szereplő kassai cigánytábor ma már nem létezik, a mostani Steel-aréna és a Gázművek irodaháza közti területen volt.
/szasz/
Tábor. Tüzes-eleven, nyitott seb a város egészséges testén, melegágya a nyomornak és véges emberi gyarlóságoknak. Az Ida, Tulipán, Magas, Pipa, Török, Víg – és sok más szomorú kis zugutca meg sikátor együtt alkotják fáraó népének kassai táborát, melynek lélekszáma közel jár az ezerhez és ebből az ezerből 703 szerepel a város szociális ügyosztályának szegény-nyilvántartásában. Egyedül nem merek elindulni, a II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat kitűnő parancsnoka – a tábor népének és életének alapos ismerője – szegődik mellém útimarsallnak és elkezdődik a tábori séta.
Különös cédula
Elsőssorban a házak és lakások érdekelnek. Minden képzeletet felülmúló tanyái a nyomorúságnak ezek a siralmas oduk, amelyekben emberek laknak. Gorkij éjjeli menedékhelye a néző fantáziájában luxushotellé avanzsál ezeknek az ól és istállószerű helyiségeknek láttára. Meredek dombok tetején, vagy lejtős oldalában dülöngöző kis vityillók, félig elhordott tetőkkel, üvegtelen ablakokkal, madzag-kilincsre járó rozoga ajtókkal, az udvar legtöbb helyen gyom és szemét, a levegőben penetráns szagok áporodnak és a romlás, pusztulás külső megtestesülésében csodálatos kontrasztként él és burjánzik népes, sokszor 20-25 tagot számláló család. A lakások belseje, berendezése legtöbb helyen tökéletes összhangban áll a ház külsejével. A Tüzér u. 83. számú ház olyan állapotban van, hogy egy erős szálroham minden pillanatban halomra döntheti az egész vályograkást és ebben a vityillóban, amelyben egy csomó ember húzódik meg, két rongyos szalmazsák alkotja az egész bútorzatot. Hasonló lakberendezést látunk még sok helyen, mindössze néhány gyalulatlan deszkaládával kibővítve. Vannak azonban házikók, amelyek csodálatosképen tiszták és gondozottak, a parányi ablakon kimosott fehér függönyke, az ablakdeszkán néhány cserép virág, legtöbbször piros muskátli. Ilyen jobbképű ház ablakában láttuk azt a humoros cédulát, melyen igen rossz helyes és még rosszabb szépírással állott a következő szöveg: „Etyszoba konyha lakás kiadó.“ A szöveg át volt húzva és az áthúzott sor alatt ugyanazzal az írással: „Már ki van adva.“
Az önérzetes cigánybíró
Horváth Jánosnak hívják a cigány igazság osztóját, igen értelmes és fölötte önérzetes, javakorabeli, jóképű fiú. A Magas utca 43 szám alatt lakik, házatája tiszta és rendes, ruházatára is nagy gondot fordít, mert hát ilyen magas hivatal tekintélyes külsőt kíván. Horváth János bíró úr a titkos rendőrökkel együtt szokta járni a piacokat, ahol a fáraó-ivadékok üzleti szellemű asszonyi citromot, cipőzsinórt, meg hasonló közszükségleti cikkeket árulnak és bírói tekintélyével bizony gyakran kell rendet teremtenie a piacok forgatagában eltévedt kezű vagy hirtelenszájú alattvalói között.
Egy 15 éves családfenntartó
A tábor lakói általában nem túlságosan rajonganak a munkáért, sőt amennyire csak lehet, messzire elkerülik. Vannak azonban tiszteletreméltó kivételek, amikor gyönge asszonyok, sőt gyermekek tartanak el egész családokat. Ilyen a 15 éves Horváth Árpád, nem a cigánybíró, hanem az özvegy Horváth Jánosné fia, aki a Zenész utca 6. számú házban lakik édesanyjával és több testvérével. Az Árpád gyerek kifutó a Friedmann cégnél és szerény fizetését meg a gyéren csöppenő kis borravalókat az utolsó fillérig hazaadja édesanyjának. A 15 éves kis ember keresetére van építve özvegy Horváthné elárvult családjának egész élete… Pedig a kis „családfő“lelkében is felcsillan néha a vágyakozás: elmenni valamelyik moziba, az első sorba, egészen közel a vászonhoz és megnézni Tom Mixet vágtató szilaj paripán, vagy valamelyik jó dzsungel-filmet. Őt még nem érdekli Greta Garbo és Danielle Daerieux… De Árpád gyerek csak álmában szokott látni fantasztikus filmeket és jóllakatlan egészséges gyomrának korgása szolgáltatja hozzájuk a kísérőzenét…
Guberálás a Káposztás körül
A Táborban leledzik a Káposztás néven ismeretes városi szemétdomb. Ide hordják ki minden ház, utca, tér és piac szememét, növényi hulladékait és az értéktelenség undort keltő gyűjtőhelye, a bűzösen tornyosuló szemétkolosszus számtalan cigány családnak jelent kenyeret. Nagyanyák és unokák járnak a Káposztásra „guberálni“ csontot, rongyot, papírhulladékot, üvegcserepeket, ócskavasat gyűjteni, amit eladnak. Gyakorlott ügyes kezű „guberálók“ elég jól pénzelnek a város szemétdombjáról. Hogy ez a szennyes foglalkozás mennyi fertőző betegségnek a terjesztője, azt az orvosi hivatalok statisztikája tanúsítja legjobban, ahol számszerű pontos adtok vannak a cigánytáborban előforduló tüdővészes és egyéb megbetegedésekről.
Női selyemruha egy félkiló kenyérért
A Táborban természetesen üzletek is vannak, ezek látják el részben a lakosság élelmiszer-szükségletét. Csak részben. Mert az ennivalót a kaszárnyák konyháink maradékából, jószívű katonák csajkáinak aljáról, a piacok kiselejtezett zöldség és gyümölcsféléiből sikerítik össze az éhes táborlakók. A fűszeresboltok egyben zálogházak is. A jószívű fűszeres nagyon gyakran megszánja állandó vevőit és amikor azok pillanatnyi pénzzavarban szenvednek, szívesen ad nekik ennivalót némi kézizálog ellenében. Így vándorolnak be hosszabb-rövidebb időtartamra hegedűk, ruhák, edényfélék és hasonló értéktárgyak a sötét kis boltok mélyére. Kísérőm, a cserkészparancsnok cukrot akart vásárolni az ismerős cigánygyerekek megajándékozására, ezért betértünk Schäffer úr lejtős, padlózatlan földes kis boltjába. Egy középkorú, szikkadt arcú kis asszony éppen akkor csomagolt ki rongyos barna papirosból egy világoskék selyemruhácskát-
- Egy félkiló kenyeret adjon erre a ruhára, Schäffer úr. Már nagyon éhesek a gyerekek.
- Adok, Danyiné, mert maga rendes asszony. De a jövő héten kiváltsa ám a ruhát, mert különben oda a becsület!
Danyi Mihályné – éhes gyerekeinek áldozatos édesanyja – elpirosodott arccal kapta fel a jó bőven megmért félkiló kenyeret és egy búcsúpillantást vetve a kék selyemruhára sietett haza, hogy karéjokra szelje a kincset. Mi is félkiló savanyúcukrot vásároltunk. Ahogy az első gyerek elszáguldott néhány szem cukorral maszatos kezében, pillanatok alatt körülvett minket a zsibongó had. Lengén öltözött purdik serege, egy fekete estélyi ruhába öltözött fiatal lány, a megengedettnél valamivel mélyebb hátkivágással, – pipázó vénember, néhány bagót rágó vénasszony – mind tartja a markát. A savanyúcukor varázslatos gyorsasággal eltűnt és a gavallér ajándékozónak van dolga visszaverni a ki nem elégítettek ostromát.
A volt szépségkirálynő
Duna Elemérné, karcsú barna 22 éves asszony. Tizennégyéves korában szépségkirálynő volt, ez most, nyolc esztendővel később is meglátszik rajta, pedig azóta két kisfiú, Elemér és Tibike boldog mamája. Ida u. 11 sz. alatt kis lakása tiszta és csinos, a gyermekek gondozottak. A szép Erzsébet asszony férje prímás, a menyecske szépen kézimunkázik. Rendes polgári életet élő boldog kis család, – apró oázis a Tábor perzselőn forró atmoszférájú kietlenségében. Tábor, furcsa, bűnös nyomorváros. Lelkek és testek kórokozó gombáinak dús talaja. Nem lehetne ezt a szomorúan rikító csúnya foltot eltüntetni a városból? Mennyi betegség maradna ki ilyenformán az egészségügy statisztikájából és mennyi bűn a rendőri krónikából…
