A kultúrákban és a művészetekben jártasok tudják, hogy a múzeum meglapítása Kassán elsősorban a Klimkovics fivéreknek köszönhető, de azt már igen kevesen tudják, hogy kik is voltak a Klimkovicsok, honnan kerültek Kassára.
Nos, a Klimkovicsok ősrégi, nemes lengyel családból származnak. A Klimkovics-család eredetére vonatkozóan leszögezhető, hogy az egyik legrégibb ősük – a Króje nemzetség – még a pogány korból származott, címerükben három ekevas volt. Másik régi ősüket a Poraj nemzetségből származottnak tudjuk. Ezek közül hercegi családból származtak: Albert esperes, a későbbi szent Adalbert, Prága első püspöke, majd Gaudius, Gnézen érseke és Poraj nemes lovag. III. Ferdinánd 1052-ben Klimkovics Albert apostoli protonotáriust palotagróffá (comes palatius) nevezte ki, amihez kiváltságos jogokat, még pallosjogot is kapott. Továbbá azt is tudnunk kell, hogy a Poraj nemzetségből származó Róla lovagnak első Kázmér király a két nemesi címert egyesítve, új címert adományozott. Így a Kroje, Poraj és Róla nemzetségnek egyesített címere lett a Klimkovski- vagyis most már a Klimkovics-család címere. Ez utóbbi nevet a magyar honba költözésük után vették fel. Előbb Zólyom-, majd Szepes megyében éltek, legutóbb Szomolnokon, az akkor híres bányavárosban. Kassára 1820-ban érkeztek meg és ezt a várost szemelték ki végleges letelepedésük színhelyéül. Fontos tudni, hogy a Klimkovics családban nemzedékről nemzedékre igen sok művész, műgyűjtő és műpártoló volt. Klimkovics Flóris például Zólyom megye híres festője lett, a halotti anyakönyvi kivonatában is pictor celebrisnek, híres mesternek nevezték meg. A festőművészet mellett ő is szakértelemmel gyűjtött értékes műkincseket, és ezt a szenvedélyét beoltotta az utódaiba is. A fia – Klimkovics Ignác is keresett festő és kiváló szobrász lett, ami mellett aranyozó és vésnöki foglalkozást is űzött. A felesége egy kassai polgárlány, Szarvas Ilona lett. Nekik négy fiuk született: Ferenc, Flóris és az ikrek – Béla és Gábor. A kassai múzeum megalapítói közülük kerültek ki. Hogy minderre hogyan került sor, azt Zakariás Sándor a Felvidéki Ujság egyik 1942-es számában az alábbi módon közölte:
Megszületik a múzeumalapítás gondolata
A négy Klimkovics fitestvér apja, Ignác értékesebbnél-értékesebb műkincseket hagyott gyermekeire. A legidősebb, Ferenc azon elmélkedett, hogyan lehetne e műkincseket egyesítve hazánk javára fordítani. Sokat járta Párizs és Budapest múzeumait és ekkor fogalmazódott meg lelkében egy Kassán létesítendő múzeum alapításának eszméje. Ez mindjobban megérlelődött benne és az eszme kivitelt életcélul tűzte ki magának és a megvalósításnak töretlenharcosa lett. Megvolt győződve, hogy testvérei együttérző támogatói és hűséges segítőtársai lesznek és nem kímélve semmi fáradtságot, minden áldozatot meghoznak a nemes ügy érdekében.
Először Kassa város tekintélyei körében igyekezett pártfogókat találni. Csáky Rezső gróf, akihez először fordult, úgy nyilatkozott, hogy múzeumlapításhoz tőke, legalább 30 000 forint kell, máskép nem is lehet hozzáfogni. Ez Klimkovicsot korántsem riasztotta vissza. Klimkovics Bélával és Miskovszky Viktorral, aki műépítész és főiskolai tanár volt, 1871 december 12-én előzetes megbeszélésre összehívott néhány ügybuzgó műbarátot, akikkel öt előértekezletet tartott. Ennek tagjai voltak: a négy Klimkovics fivér, Miskovszky Viktor, Dessewffy Sándor, a későbbi csanádi püspök, Zichy Jenő gróf, Loósz József, Bárczay Ödön, Károlyi Gy. Hugó premontrei kanonok és mások. Céljuk az volt, hogy megvitassák és terjesszék a múzeum alapításának ügyét. Nagy segítőtársat találtak Henszlmann Imre régész és dr. Rómer Flóris püspök személyében, aki archeológus és történettudós volt.
1872. január 28-án egy 45 tagból álló lelkes csoport magyar és német nyelvű nyomtatott felhívást intézett Kassa és a Felvidék népéhez a múzeum ügyében. Ebben kérték a közönséget, hogy minél többen jelentkezzenek tagul a létesítendő múzeum-egyletbe. E célból aláírási íveket helyeztek el a Polgári Társaskörben, az ügyvédek egyletében, a kereskedő ifjak egyletében, továbbá a Maurer és Heymann-féle könyvkereskedésekben, a Szekerák és Maffei cukrászdákban. Ezek a helyek a városháza urainak és a kassai polgároknak mindennapi találkozója és gyülekező helye volt.
Ez a felhívás olyan nagy visszhangot váltott ki, hogy a múzeumügy hatalmas méreteket kezdett ölteni és belépésre igen sok tag jelentkezett. 1872.február 3-án Kassa városánál sikerült kieszközölni, hogy a választmányi és közgyűléseket a városháza nagytermében lehessen megtartani. Az új jelentkezők Kassáról és a vidékről buzgón küldték be műtárgyaikat. Budapesten pedig Klimkovics Ferenc művészbarátai saját műveikből számos festményt és szobrot adományoztak a létesítendő kassai múzeum részére. Ezeket a tárgyakat Klimkovics Ferenc saját költségén szállítatta Kassára. Az adományok elhelyezéséről most már sürgősen gondoskodni kellett.
A budapesti Nemzeti Múzeum adománya
Ekkor Klimkovics Ferenc egy régi ötletét igyekezett megvalósítani. Ugyanis azzal a kéréssel fordult Pulszky Ferenchez, a budapesti múzeum nagytudású igazgatójához, hogy a Nemzeti Múzeumnál kiselejtezett, de még jókarban levő szekrényeket adományozza a készülő kassai múzeumnak. Pulszky ezt a kérést teljesítette. Így már csak megfelelő helyiségek megszerzése volt a legnagyobb gond. Amikor az üvegszekrények és a bécsi világkiállításról időközben megszerzett ásványtani állványok is beérkeztek Kassára, 1872. október 8-án
sürgős közgyűlést hívtak egybe. Ez a közgyűlés annyit eredményezett, hogy Kassa városát sikerült fő pártfogónak megnyerni. Ezenkívül a város az Aranycsillag nevű épületben az első emeleten évi 100 forint bérért két szobát adott át a múzeum céljaira. Ez a városi ház a Fő-utca nyugati oldalán a Mária-szobor közelében hatablakos emeletes épület volt, keskeny gótíves kapuval. Ezt a házat később lebontották. Az ennek helyén emelt új épületben nyert a háború előtt elhelyezést a Kassai Társalgási Egylet.
A Múzeum-egyesület alakuló közgyűlése
Az alakuló közgyűlést 1872 október 27-re hívták össze. Korelnök volt dr. Szentléleky Gyula. Az impozáns gyűlés előtt előértekezlet volt, melyen a Dessewffy Sándor, későbbi csanádi püspök és Károlyy Gy.Hugó premontrei kanonok által kidolgozott alapszabályokat elfogadták. Egyidejűleg elhatározták egy múzeumi évkönyv kiadását is.
A közgyűlés megválasztott a tisztkart. Elnök lett gróf Zichy Rezső, alelnök Bárczay Ödön földbirtokos és Loósz József későbbi városi tanácsos és polgármester-helyettes. Titkár: Károlyi Gy. Hugó. Őrök: Klimkovics Béla, Myskovszky Viktor és Káplárcsik Mihály. Pénztárosnak megválasztották Fröhlich Károlyt, ellenőrnek Ganszer Edét. Ügyész lett Korányi Károly ügyvéd. Az alapítótagok egyszer és mindenkorra egyszáz forintot fizettek, a pártoló tagok évi tagdíját 3 forintban állapították meg.
A közoktatásügyi miniszteri rendelet, amely a nagyobb városokban kulturintézmények és múzeumok alapítását rendelte el, 1873 július 13-án jelent meg. Ekkor a kassai múzeum már erős alapokon nyugodva működött 12 alapító, 13 tiszteletbeli és 200 pátoló taggal, továbbá 14016 különféle adományozott tárggyal.
1873. augusztus 18-án megtörtént az alapszabályok jóváhagyása. Most már a műtárgyak kicsomagolásához láttak. A tárgyak rendszere, elhelyezése azonban csődöt mondott és pedig azért, mert a helyiség teljesen elégtelennek bizonyult, úgyhogy a várostól új helyiséget kellett kérni. 1875. április 1-én sikerült elérni, hogy a város az Aranycsillag épületének egész első emeletét a múzeum céljaira átadja. Pénz ugyan nem állott rendelkezésre, de a lelkesedés annál jobban dolgozott. Répászky Mihály és Jakab Péter építészek ingyen végezték a szükséges átalakítási munkálatokat, Horovitz Mór festő ingyen festette ki a helységeket, Molitórisz Dániel az asztalosmunkák készítését vállalta el díjtalanul. A rendezést Káplárcsik Mihály, a Klimkovics-testvérek és Myskovszky Viktor végezték, az irodai munkára Deil Jenő, a későbbi kereskedelmi és iparkamarai titkár, Novelly Sándor kamarai elnök és Müllner Frigyes reáliskolai rajztanár vállalkozott. Faller Gusztáv bányatanácsos azt ajánlotta, hogy a Kassa-vidéki kőzetekből szintén egy gyűjteményt állítsanak össze. Ennek rendezését Faller maga vállalta el. A kitartó és lázas szorgalomnak sikerült mintegy 50 értekezlet megtartása után a munkálatokat befejezni és végre ki lehetett tűzni a megnyitó közgyűlés napját.
A megnyitás nagy napja
Ez a nevezetes és várva várt nap 1876 június 25-én volt. Meghívott előkelő közönség gyűlt össze a vármegyeház nagytermében. Megnyitó beszédet Bárczay Ödön mondott, a Múzeumegylet eddigi működését dr. Stőhr Szilárd premontrei igazgató méltatta és ismertette. Ez volt az ünnepély első része. Ezután a közönség a Fő-utca túlsó oldalán fekvő múzeumba vonult át. Határtalan csodálat és meglepetéssel eltelve szemlélték a tíz teremben elhelyezett gazdag múzeumi gyűjteményt, figyelték a múzeumőrök szakszerű magyarázatát és sokan hazasiettek és elragadtatásukban szebbnél-szebb értékeket hoztak és ajánlottak fel a múzeum gyarapításához. Majd este 50 terítékes bankettet rendeztek.
Ezután tovább folytatták a múzeum körüli munkálatokat. A múzeumnak napról-napra több látogatója volt, közöttük nagyon előkelő és kiváló egyéniségek is. Így 1877 szeptember 9-én I.Ferenc József király nagy kísérettel szemlélte meg a remek gyűjteményt. Kíséretében volt Albrecht főherceg, Tisza Kálmán miniszterelnök, báró Edelsheim Gyula országos katonai főparancsnok és több tábornok, gróf Thun-Taxis szárnysegéd. A felséges urat és kíséretét Darvas Imre főispán, Münszter Tivadar polgármester és Bárczay Ödön fogadta virágokkal és szőnyegekkel ízlésesen feldíszített előcsarnokban. Klimkovics Béla kalauzolása mellett elragadtatással élvezték a múzeum sok és valóban elsőrangú látnivalóit. A királyt főleg a természetrajzi és vadász-osztályban egy hiúzfaj és Kassa, valamint Sáros erődítményeinek tervrajzai érdekelték. Martonffy Márton tankerületi főigazgató kérésére a vendégkönyvbe egy külön tiszta lapra a király feljegyezte saját kezű aláírását. Báró Wenckheim Béla megbízásából a felség személye körüli miniszter őfelsége megbízásából 300 forint adományt tett le a múzeum gyarapítására.
A múzeum nevezetes látogatói közé tartozott dr. Trefort Ágoston kultuszminiszter és a nagyhírű Brassai Sámuel kolozsvári egyetemi tanár.
Új önálló múzeumépület
Múzeumunk évről-évre szaporodott s 1877-ben egy új múzeumépület eszméjét vetették fel. Eleinte úgy gondolták, hogy a már meglévő épületre egy második emeletet húznak. De elállottak ettől a tervtől és Bubics Zsigmond püspök kívánságára úgy döntöttek, hogy önálló épületet emelnek. A terv rövidesen meg is valósult.
Múzeumunk büszke palotája magába zárja Kassa múltját és régmúltját. Letűnt nemzedékek szellemei élnek néma feltámadó életet ezeken az élettelen, de emlékeket visszaidéző ősi tárgyakban, zászlókban, fegyverekben, művészi és műipari értékekben.
Azon reménységünk kifejezésével zárjuk megemlékezésünket, hogy múzeumunk kiegészítése képpenrövidesen a Rákóczi-ereklyék is méltó elhelyezéshez jutnak.
