Tény, hogy a művészi alkotás egyéniségfüggő, de az alkotó nem élhet elszigetelten, mert akkor munkájához fontos inspirációforrásokat zárná el. A Fecsó Pál Polgári Társulás 2011 óta ennek a felismerésnek a jegyében invitálja nyaranta Tornára – az egykori megyeszékhelyre és festőien szép környékére – a képzőművészeket. A foglalkozások több generáció érdeklődését célozzák meg. A tehetséggondozó programok keretében gyerekek számára szerveznek képzőművészeti foglalkozásokat, képzőművészeti egyetemeken tanuló, valamint azt frissen elvégzett művészek számára művésztelepet. A többnapos művésztelepek mellett kisebb, egynapos programokra is van igény, mint például a Raku kerámia látványos égetési technikájának bemutatása, melyre érdeklődés alapján két alkalommal is sor került nyár elején.
A társulás fontos képzőművészeti programja a Kalvaria – site specifice art egynapos kiállítás, melyet két – három évente szerveznek meg. Ebben az évben került sor a negyedik ilyen jellegű kiállításra a Kastélyok és várak éjszakája országos rendezvénysorozat programjaként a tornai várromnál.
Az idei nyár legsikeresebb eseménye Tornán a Visual Art Communication Nemzetközi Kortárs Művésztelep volt, melyen 5 ország 12 képzőművésze vett részt. A nemzetközi megjelölést összmagyarnak is mondhatjuk, hiszen az öt ország minden résztvevőjének anyanyelve magyar volt. A Vajdaságból Mezei Erzsébet és Utcai Dávid, Erdélyből Katona György, Magyarországról Szécsi Vali, Franciaországból Chauvel Emese és a Felvidékről Bott Maya, Komjáti Zsolt és tanítványai valamint a Fecsó házaspár voltak jelen Tornán. Az együttlét, a termékeny alkotómunka nyolc napig tartott. A nemzetközi művésztelep záró-kiállítással ért véget, amelyen a 10 művész mintegy 33 alkotása került bemutatásra. A szemlélődésre való ráhangolódást Molni „Alkotás = élet” című műsora biztosította. A kiállítást Veress Zsuzsa nyitotta meg, aki többek között a következőket emelte ki a kortárs szellemiséggel kapcsolatosan:
„…..az 1870-es évek végén, az európai – elsősorban a párizsi – művészek véleménye az volt, hogy a művészet elsőbbséget élvez a természettel szemben, hiszen csak tökéleteset hoz létre, éspedig az örökkévalóság számára, miközben a természetben minden csak időleges, és előfordul benne minden rútság és tökéletlenség. A természet – a véletlen formáját felöltve – igenis beleavatkozik a művészetbe. És nem állítanám, hogy „kontárkodik”. Hogy értem ezt? Nos, a művész fejében van egy terv, a művész megalkotja a kompozíciót, kitalálja a színeket és a formákat. Hogy az ecset milyen vastagon vagy vékonyan fog, vagy hogy az akvarellen a színek és a víz miféle összefolyásokat művel, vagy hogy a nyomdafesték, a gipszes aládolgozás milyen összhatást hoz létre, az bizony a tervezett és az esetleges különleges együttjátszásától függ.”
A kiállított művek között vannak egészen realista alkotások, mint pl. Katona Görgy festménye, amely a tornai templomot ábrázolja, vagy Emese Cahuvel tengerre néző csendélete kávéscsészével, Janitor Kristóf tornai utcát ábrázoló akvarellje. Vannak drámai-expresszív alkotások, szimbolikus lírai képek Mezei Erzsébettől, játékosságot és geometrikus absztrakciót ötvöző alkotások Utcai Dávid és Bott Maya munkáiban. Elvont, erős gesztusokat felvonultató alkotás Janitor Kristóftól, a felületek és színek szépségével játszó festmények Szécsi Valéria munkáiban, és izgalmasak a szöveggel, az epikával operáló grafikák is Komjáti Zsolt munkáiban, a telepen tanult, gyűrt felületű absztrakt alkotások Chauvel Emesétől, érdekes, különleges technikával létrehozott monotípiák Fecsó Kassai Yvettől, valamint térbeli kerámiaalkotások Mezei Erzsébettől, és Fecsó Szilárd erőteljes, drasztikus Krisztus szenvedéseit idéző Raku kerámiaszobrai. /Veress/
A telep idején fontos szempont volt, hogy a résztvevők együtt dolgozzanak, hogy nyitottak legyenek egymás meglátásaira, és mindenki megmutassa saját technikáit, munkamódszerét. Ez a szemlélet a szervezők részéről az erdélyi művésztelepek tapasztalataiból ered. Az eredmények igazolják, hogy egymás technikái által a saját látásmóddal fűszerezve, dolgozva, egyedi alkotások végtelen sora kerül ki a művészek keze alól. Hosszútávon is olyan művésztelepben gondolkodnak, ahol a résztvevők nyitottak erre a szemléletre.
“Itt mindenki tanult a többiektől: ötleteket és tanácsokat adtak egymásnak, eddig ki nem próbált technikákat sajátítottak el.” – hangzott el a megnyitón is.
“ A tornaiak büszkék lehetnek rá, hogy egy ilyen művésztelep, ilyen alkotások megszülethettek náluk. Tanulhatnak arról, hogy milyen manapság a képzőművészet, hogy nem csak a felismerhető modell vagy táj, tárgy számít igazi festménynek, képzőművészeti alkotásnak.
Ismerjük Magritte elhíresült, nagyon valósághű pipás képét, amire azt írta, hogy „ez nem pipa”. Hát nem is az – hanem festmény. Rögtön kiderül, hogy mi a különbség, ha valaki rá akar gyújtani egy pipára… A festmény tényleg nem pipa.” – hangzott el Veress Zsuzsa megnyitó szövegében.
A művésztelep programjában két előadásra került sor, amelyeket nemcsak a telep résztvevői, hanem a községből érkező érdeklődők is meghallgathattak.
Szaszák György publicista a kassai képzőművészeti műhelyek fontos alkotóiról: Feld Lajosról, Jakoby Gyuláról, Löffler Béláról, Máthé Jánosról, Eckerdt Sándorról tartott előadást „Kassai művészek emberközelből címmel“, és Veress Zsuzsa a pápai gimnázium tanára a magyar himnusz szövegéről tartott elemzést A magyar himnusz a reformáció 500. évében címmel.
A művésztelep és a kiállítás sikerét a kiállított alkotások minősége tükrözi elsősorban. A tárlatot azonban az érdeklődés alapján is sikeresnek mondhatjuk, hiszen nemcsak helyi közönség tekintette meg, hanem a környező településről, Kassáról, Kelet-Szlovákiából és Budapestről is érkeztek érdeklődők.
A kiállítás szeptember végéig telefonos egyeztetés alapján a Tornai Galériában /Infocentrum, Turňa nad Bodvou, Moldavská cesta č. 38/ tekinthető meg. Mobil: +4210905 33 05 74
Hogy milyen célt szolgának ezek a programok, arra a társulás vezetői többször is megadták már a választ. Szeretnék elsősorban tovább éltetni azt a szellemiséget, amely még a múlt század második felében is jellemző volt ezen a településen. Fecsó Pál tanító, költő, újságíró személyes kapcsolatai révén sok művészt vonzott erre a településre. Nemcsak írók, költők, újságírók fordultak meg szülőházában, hanem képzőművészek s más művészeti ágak képviselői, akik mára ismertekké, híresekké váltak. A művészi szellemiség mellett tovább élt a család által képviselt háború előtti polgári szellemiség is, hisz Fecsó Gyula kántortanító, aki nagyon sok gyermek tanítója, nevelője volt, a település fontos személyisége lett, s nagy tiszteletnek örvendett. Elképzelni sem tudjuk ma már, hogy milyen is volt az a világ egykor, de aki büszke a múltjára, történelmére, gyökereire, szomorúan és egyben bosszúsan is nézi azt a pusztulást, amely a világnak ezt az egykori lenyomatát maga alá akarja gyűrni. A történelmi épületek – kastély, megyeháza, úri kaszinó pusztítása és pusztulása sok helyi lakos rosszallását kivívta már. A közösségnek olyan erős szándékú vezetőkre volna szüksége, akik ezt a tendenciát végre akarnák és meg is tudnák állítani.
Addig is a tornán működő társulások önállóan és sajátos módon próbálnak harcolni a kialakult helyzettel, mert minden tevékenység, amely polgári kezdeményezés által történik, egyfajta harc a jelenlévő pusztulással, közömbösséggel és önfeladással.
A társulás idei programjait Torna Község Önkormányzata, Bethlen Gábor Alap, és a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala Nemzeti Kisebbségi Főosztálya támogatta.
/FEI/
