A citrusfajták történelme immár 4 000 éves múltra tekint vissza. Noha a legtöbb citrusfajta Indiában, Dél-Kínában és Indonéziában él, a termesztésükkel nálunk is sikeresen megbirkóznak. Ezt bizonyítja az is, hogy a Kassai Botanikus-kertben mától szeptember 3-ig tartóan immár második alkalommal rendezik meg a citrusok és pálmák kiállítást, melynek során több mint 50 fajta ciprus termesztésének sajátosságaival is megismertetik az érdeklődőket, akiket naponta reggel 9 órától délután 17 óráig fogadnak – adta a sajtó tudtára Sergej Mochnacký, az intézmény igazgatója, azt is hozzá téve, hogy ezen a kiállításon több, mint 50 pálmafélét és azok kezelését is bemutatják. Fontos hozzátenni, hogy ez a kiállítás árusítással egybekötött, és az érdeklődők szaktanácsokat is kaphatnak ezeknek a növényeknek a házi termesztéséről.
A citrusok európai megjelenéséről a latin nyelvű irodalmi munkákban maradt feljegyzés. Ezek szerint Európába és a Földközi-tenger gyarmati vidékeire Nagy Sándor expedícióival jutott el a cédrát. Tehát ez volt az első citrus-féle növény, amit már itt is termeszteni kezdtek. A 10. században aztán a nyugat felé, Dél-Spanyolországba és Szicíliába induló arabok kezdték elterjeszteni a savanyú narancsot /citrus aurantium/ és a citromot /Sitrus limon/. A 15. században Európába viszont a portugálok kezdtek el édes köldök narancsokat /Citrus sinensis/ Malaccaból és Szumátrából exportálni. Ennek tudható be, hogy végül is rajtuk keresztül honosodott meg a citrustermesztés véglegesen Olaszországban. Ezért nem véletlen, hogy a 18. századik az édes narancsot például portugál narancsnak hívták. Az igazi áttörésre Európában azonban csak a 19. század közepén és a 20. század elején került sor, amikor már a narancs és citrom mellett több új olyan citrus fajok telepítésére is sor került, mint például a mandarin, a calamondin narancs, a grapefruit – és még sok más.
/szasz/