Kassán a Magyar Jelenlét Házában a Polgári Klub rendezésében mutatták be dr. J.Újváry Zsuzsanna, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének Reformáció és katolikus megújulás című új tanulmánykötetét.
Hogy erre az eseményre Budapest után a határon túl először Kassán került sor, ez egy cseppet sem véletlen, hiszen a közölt anyagnak csaknem a fele ennek a városnak a 16-17. századi valóságát mutatja be. A szerző jó érzékkel tárja fel, hogy a kassai polgárok például miként viszonyultak a közép- kora új korban a dóm és a város védőszentjéhez – Árpádházi Szent Erzsébethez. Ennek a tiszteletnek tudja be, hogy a késő gótika e jelentős műemléktemplomának belső arculatát akkor sem változtatták meg, amikor az evangélikusok tulajdonába került. Bizony a kereszt és a kakas azért olykor helyet cserélt a dóm tornyán. Az evangélikus egy vallású Kassa eszményét – ha gyakran sok taktikai húzás és harc árán is – de, csaknem egy évszázadig fenntartották. A közösség erősségének megtartása fontos volt ebben az időszakban. A tehetős polgárok végrendeletileg is támogatták az egyházat.
„Az a kassai polgár, akinek itt nagyon sok pénze volt, az nem sajnálta a Szent Erzsébet Egyházra hagyni a vagyona egy részét. Vagy éppen 500 forintott, ami borzasztóan nagy pénz vol. Ezért akkor egy városi házat lehetett kapni. Olyan szegény diákok oktatására is adományoztak, akik Wittenbergben tanulnak, majd visszajönnek a közösséget szolgálni. Mert ebben a korszakban nem az egyén volt a legfontosabb, hanem a közösség.“- nyilatkozta portálunknak Újváry Zsuzsanna.
Feltárja a szerző a kassai protestáns polgárok műveltségi szintjét és kapcsolatrendszerét is a 17. század első felében. Ez a hitre alapozott szellemiség igen megerősödött és nagy hatósugara volt. A Sárospatakra érkező itáliai Alessando de Vedani várépítő mester például már hiába küldi fiát haza Olaszországba, hogy kitanulja az apja mesterségét, ő is inkább Wittembergbe megy és az egyetem elvégzése után protestáns prédikátorként érkezik vissza Kassára. Később még a nevét is magyarosítja. Vedányi Ferencként vonul be a történelembe, hiszen ő is ott volt a szenátorok között, amikor Bocskait beengedik Kassára és kezdetét veheti a szabadságharc. A protestáns hit megalapozói és terjesztői Kassán is az evangélikus németek voltak. A magyar anyanyelviség kiművelésében a reformációnak lett nagy szerepe. Hogy a magyar nyelvhasználat miként alakult Kassán erről portálunknak a szerző így nyilatkozott:
„Ha végig nézzük a kassai protokóliumokat, a városi jegyzőkönyveket, láthatjuk, hogy a 16. század végéig ezeket németül írták. Tény hogy ekkor a város vezető rétegét, a szenátorok, meg a nagy tanács tagjait nagyobb részt németek alkották. Kivételt csak az 1536-1552 közötti időszak, János-király korszaka képezett. Utána visszajöttek a németek, de az ember azt hinné, hogy Bocskaival a magyarok kerülnek többségbe. Etnikailag ez meg is történt, de a szenátusban még csak a fele részben érződik. Csak 1616-tól áll be a tíz a kettő arány. Tehát: 10 magyar szenátor, 2 német. A 17. század végéig a jegyzőkönyveket is magyarul írják.“
Ezután viszont megjelenik a latin, és a német is újra kezd megerősödni. A protestáns és a nemzeti történetírás a 18. századot nemzetietlen korszaknak minősíti. Újváry Zsuzsanna ezzel nem ért egyet. Portálunknak ezzel kapcsolatosan így nyilatkozott:
„Véget ér ugye a hősi török ellenes küzdelmek korszaka – 16-17. század. Az ország nagyobbik része rekatolizálódik. A 18. századot én a csendes építkezés korszakának tekintem. Ennek is megvoltak a maga értékei. Mi a függetlenségünket, az önállóságunkat megtartottuk, nem tagozódtunk be a Habsburg birodalomba. Mi nem tartomány voltunk, mint például Csehország 1620-tól. Persze a modus vivendit meg kellett találni. Ez pedig azt jelentette, hogy most már egy kicsit az európai elithez kellett igazodnunk. A magyar arisztokrácia is belépett az udvari arisztokrácia körébe. Ott németül és franciául beszéltek. Ezért van az, hogy Széchényinek úgy kell visszatanulnia a magyar nyelvet. Széchényi István nem volt nemzetietlen. Nem igaz az, amit emlegetni szoknak, hogy nem tudott magyarul. Tíz éves korában gyönyörű magyar levelet ír az édesapjának, Széchényi Ferencnek. De évekig kint, a Habsburg birodalom fővárosában él. Ezért töri a magyar nyelvet, amikor huszonévesen részt vesz a magyar országgyűlésen.“
Bő anyagot közöl a szerző Kassa város lakosságának társadalmi és vallási átrendezéséről is a 17. század második felében. Természetesen Magyarország más területei is szerepelnek a kötetben. Mi itt még azt említenénk meg, hogy a szerző által Felföldnek nevezett részben arról olvashatunk, hogy Czeglédi Péter prédikátor hogyan tért vissza Lévára a gályarabságból, mint ahogy arról is, hogy milyen volt Nagyszombat város küzdelme a protestáns hitért az 1570-s években.
Szaszák Gy.
