A cím nem visszakozást, sőt egyáltalán nem meghátrálást jelent, sokkal inkább egy kortárs magyar író, Kerékgyártó István leleményét, ugyanis a Rükverc című drámájában a főszereplő Vidra Zsolt apró örömökből és hatalmas kudarcokból álló élete fordítottan, tehát a haláltól kezdve a születésig pereg vissza a nézők szeme láttára. Valójában a kétezres évek elejétől az 1950-es évekig terjedő társadalmak lélekpróbáló lenyomataival találkozhatunk a színpadon. A szerző beleegyezésével a darabot a kassai viszonyokra dolgozták át, ami azt jelenti, hogy egyes történetek konkrét kassai helyszíneken, a régióban játszódnak majd – ezzel is közelítve a felvidéki nézőt a történethez, ennek érvényességéhez. A darab ezért azzal az alcímmel szerepel majd a plakátokon: – kassai (lecsúszott) polgárok -, utalva ezzel Kassa ironikus írójának, Márai Sándornak a drámájára.
A Rükvercet Kassán a Thália Színház igazgató-főrendezője, Czajlik József állítja színpadra. A darab szlovákiai bemutatója 2015 március elején lesz, de a próbák már most elkezdődtek, méghozzá a szerző jelenlétében és szakmai tanácsaival.
Négyszemközt Kerékgyártó Istvánnal
Kerékgyártó Istvánt nekünk itt Kassán is érdemes megismernünk, mert a jogtudományi és filozófiai ismeretekkel felvértezett kaposvári születésű fiatalember igencsak szép karriert futott be ötvenéves koráig, amikor eldöntötte, hogy mindennel felhagy és író lesz. Korábban osztályvezetőként tevékenykedett a közigazgatásban, majd 1990-1993 között privatizációs tanácsadó cégek ügyvezetője, később befektetői konzorciumok tagja, közép-és nagyvállalatok társtulajdonosa, 1998-99 között pedig az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatója volt.
Elárulod, hogy miért lett eleged abból, amit addig csináltál, és miért író akartál lenni?
Nézd, én üzletemberként, egyetemi tanárként, politikusként sok mindent csináltam, sok mindent megéltem, sok mindenbe beleláttam és ezt már nem akartam tovább folytatni. Függetlenségre, önállóságra vágytam, de nem a semmittevésre. A kifejezőkészségemmel korábban sem volt gond, és úgy tapasztaltam, hogy van némi írói képességem is, ezért elhatároztam, hogy regényíró leszek. Sokat láttam, tapasztaltam – van mit megosztanom az olvasókkal.
Írói pályád az ezredfordulón indult a Vagyonregény (2001) című kötettel és eddig már öt regényed jelent meg. A Makk ász az Olajfák hegyén németül is világra jött és sikert aratott ott is. Regénynek írtad meg a Rükvercet is, érdekelne viszont, hogy miként jutottál el ezzel a művel a színházhoz?
Nem foglalkoztam én igazából a színházzal, de két korábbi regényemből, a Trüffel Milánból és a Makk ászból csináltak rádió feldolgozást, amit Máté Gábor olvasott fel a Kossuth Rádióban. Nekem nagyon tetszett az ő hangja, neki pedig alighanem az írásom, mert amikor az utcán véletlenül összefutottunk azonnal arra kérdezett rá, hogy min dolgozok most. Mondtam neki, hogy egy mai témát, egy hajléktalan ember életét írtam meg. „Te ez nagyon jó, engem izgatna. Add nekem!” – szegezte nekem elhárítást nem tűrően kérését. Tudni kell ehhez még azt is, hogy ő a Katona József Színház igazgatója. „Nem adhatom, mert még a nyomdában van, most megyek a kefelenyomatért“ – mondtam neki védekezően. „Akkor a kefelenyomatot add le a színházban!“- vetette oda alkuvást nem tűrően és már rohant is tovább.
Leadtad?
Leadtam a portán. Ez a kefelenyomat egy nagy lepedőnek nézett ki. Még éjjel elolvasta. Reggel ott várt a levél, hogy ebből ő színdarabot csinál, ősszel már be is mutatják!
Hogy vetted a hírt?
Örültem neki, persze. Egy dramaturggal dolgozva elkészült a Katonás-változat.
Gyanítom, hogy nekik is az acélkeménységű helyzetrajzaid, pergő dialógusaid, pengeéles fogalmazásaid, lényegre törő jellemzéseid tetszettek a regényben. Színházi szempontból hogyan látod a dramaturgnak mi jelentette a legnagyobb kihívást a színpadra alkalmazásban?
Alighanem a narráció mikéntjének a megoldása, de ehhez Radnai Annamária dramaturgnak remek ötletei voltak. Ami nem párbeszéd volt a regényben, de fontos információt hordoz, azt ő a legváltozatosabb eszközök igénybevételével teszi közzé. Az egyik jelenet például egy vasúti kupéban játszódik. Ekkor itt egyszer csak megszólal a hangosbemondó: Figyelem, figyelem! A vonat megérkezett. Három perc múlva megy tovább . Tessék leszállni!- majd szünet nélkül így folytatja: és akkor Vidra arra gondolt – és mondja a hangosbemondó, hogy mire.
Úgy tudom, hogy a Katona Színházban a főszerep alakítását is egyedi ötlet alapján oldották meg…
Igen, az öreg Vidrát Bán János alakította és a fiatalt pedig a fia, Bán Bálint, aki 2012-ben még csak negyedéves hallgató volt a színművészeti egyetemen. Az apa és fia döbbenetesen hasonlít egymásra. A darab plakátján is az ő arcuk látható, úgy hogy a Vidra arcának az egyik fele, a gyűrött, fáradt, borostás a Janié, a fénylő, csillogó másik fél arc pedig a Bálinté.
Gondolom, hogy a kassaiak figyelmét is a darab Katona József Színházbeli ősbemutatójának a sikere keltette fel…
A kapcsolatfelvételünk gyökerei a Tháliával Kaposvárhoz nyúlnak vissza, ahhoz a felolvasó fesztiválhoz, melyen szülővárosomban a Rükvercet a helybeliek a szabadkai és a kassai színészekkel együtt mutatták be a közönségnek. Czajlik József a Thália Színház igazgató főrendezője is ott volt ezen az eseményen, és már akkor eldöntötte, hogy ezt a darabot Kassán is bemutatják, mert ez a történet ott is megáll, ott is vannak hajléktalanok és bele vihető a felvidéki valóság. Nagyon örülök, hogy 2015 márciusának idusán Kassán és Kaposváron is mindkét színház bemutatja ezt a darabomat.
Kassán a Rükverc első próbáján már találkoztál a teljes szereplőgárdával. Mik a benyomásaid, mit vársz a felvidéki ősbemutatótól?
Gál Tamás személyében a színház megtalálta azt a 38 év körüli színészt, aki művészileg is ott tart most, hogy a Vidra szerepét egymaga hitelesen képes megformálni. Ez minden képen megnyugtató és reményt adó, mint ahogy az is, hogy a magyarországi színházi szakma meghatározó egyéniségei is megerősítettek abban, hogy Czajlik Józsefnél Kassán a darabom jó kezekben van. Úgy látom, hogy a társulat valamennyi tagja azonosult a darab szellemével. Élvezetes próbafolyamatot kívánok számukra, és én is már most izgalommal készülök a márciusi kassai bemutatóra.
Köszönjük, hogy megosztottad gondolataidat a portálunk olvasóival.
Szaszák György
