Pénteken tiltakozó nagygyűlést tartottak Kassán a tudósok. A Szlovák Tudományos Akadémia kassai kutatóintézeteinek munkatársai azért elégedetlenek, mert nem történt meg időben az akadémiai intézetek áttranszformálása közszolgálati intézményekké és így jogi vákuumba kerültek, ami most megnehezíti a mindennapjaikat. A tiltakozó összejövetelükről portálunkon tegnap tudósítottunk, most pedig azt a beszélgetést adjuk közre, melyben Dusza János professzorral, az SZTA anyagkutató intézetében létrehozott Promatech központ vezetőjével a téma szélesebb összefüggéseiről is beszélgettünk.
Professzor úr hogy látja, mennyi idő kell még ahhoz, hogy rendeződjenek ezek a problémák?
Nagyon remélem, hogy maximum egy-két hét alatt megoldódnak, és bízom benne, hogy a miniszter asszony is így látja. Az akadémiai intézetek már egy hónapja jogi vákuumba kerültek. Ideges a hangulat. Ez nem tesz jót a tudománynak. Sok mindent meg kell még oldanunk – és itt nem csak az átalakításra gondolok.
Hanem?
Az utánpótlásra. Először Pozsonyban volt gond a fiatalok bekapcsolása a kutatómunkába, de most már Kassán is érezzük. Létrehoztuk a promatech intézetünket, melyben nagyon szép, európai színvonalú laboratóriumaink vannak, magas szintű felszerelésekkel, de egyre nagyobb probléma doktorandusz hallgatókat szerezni, pedig a kutatásokban az egész világon ők jelentik a hajtóerőt. Az idén is öt témára írtam ki pályázatot, de csak egyre találtam megfelelő jelentkezőt és az egész intézetünkbe is csak hármat.
Ennek esetleg anyagi okai is lehetnek?
Csak részben. Nálunk egy doktorandusz ösztöndíja havi 650 euró. Igaz a belépéskor valamennyivel kevesebb, de a munkájuk megvédése után több. Ez nem annyira rossz, mert több mint akár Magyarországon vagy Csehországban. Sok tehetséges kutatónak a doktorátus megszerzése után, amikor megkérték, hogy maradjon továbbra is az intézet kutatója, immár munkatársként – és megtudta, hogy az alapfizetése kevesebb lesz, mint az ösztöndíja volt – ez viszont joggal a nemtetszésüket váltotta ki, és a nagy részük inkább tovább állt.
És még mindig ez a gyakorlat?
Szerencsére az akadémia elnöksége is rájött, hogy ez így nem mehet tovább, és tavaly megváltoztatták ezt a rendeletet.
Mennyi lehet akkor most egy ledoktorált fiatal kutató kezdő fizetése nálunk, és mire várhat a későbbiekben?
Azt a hatszázötven eurót havonta tisztán megkapja, de hogy a kérdés másik részét is megválaszoljam a legjobb, a legidősebb kutató fizetése sem több havi 1230-1240 eurónál, amit olykor szégyellünk is bevallani, de ilyen jutalmazással érjük el a nyugdíjazásunkat.
Meglátása szerint miért volt szükség az akadémia kutatóintézeteit közintézetekké alakítani?
A kutatóintézeteinkben eddig több helyen az alapkutatások élveztek prioritást. A cseh tapasztalatokat követve ezzel a változtatással a jövőben nálunk is jobban előtérbe szándékoznak állítani az innovációt, mármint azt, hogy a kutatóintézeteink jobban együtt működjenek az iparvállalatokkal és az egyetemekkel.
Ezt a kormány szeretné, vagy az iparvállalatok részéről is van rá valós igény?
Az ipar részéről nem igazán látok komoly érdeklődést arra vonatkozóan, hogy akarnának tőlünk valamit. Én már korábban is próbáltam kapcsolatba kerülni olyan kassai nagy válalatokkal, minta U.S. Steel vagy a ZTS, de említhetném akár az eperjesi Spineat is, de nem hozta meg azt, amit reméltem. Ha valamilyen kisebb projekthez van szükségük ránk, akkor megkeresnek, de a szisztematikusabb, hosszabb távú kutató-fejlesztő elképzeléseiket a külföldi nagyvállalatok inkább otthon végeztetik.
Hivatkozott a cseh példákra, én viszont a magyarországi gyakorlatra is kíváncsi lennék. Ön külső tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, milyennek látja az ottani próbálkozásokat?
Magyarországon tíz évvel ezelőtt kezdődött egy átszervezés. A Magyar Tudományos Akadémia a decentralizációt nagy kutatóközpontok létrehozásával hajtotta végre. Nem volt problémamentes ez sem, de sikeresen megoldották. Most legújabban a minisztérium – a gazdaságban az innováció fontosságát szem előtt tartva – arra szólította fel az Akadémiát, hogy arra tegyen javaslatot, miként lehetne a németországi Max Planck független non-profit kutatóhálózat példája szerint a Magyar Tudományos Akadémiát átalakítani. Tudtommal ezzel a kérdéssel a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 2019-ben fog foglalkozni. Magyarországgal kapcsolatosan azt tudom kiemelni, hogy ők sokkal sikeresebben kapcsolódnak be az Európai Kutatási Tanácsnak /ERC/ az új tudományos ismereteket támogató projektjeibe, mint mi. Nálukról most is 60-70 sikeres pályázó van, míg nálunkról csak 1. De ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen a legújabb európai kimutatás szerint a kutatásokra szánt pénz Szlovákiában és Bulgáriában a legalacsonyabb, tehát mi kullogunk a sor végén.
Köszönöm az őszinte válaszait.
Szaszák György
