SZABADTÉRI MUZSIKA a Domonkos téren
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Csemadok Kassa Városi Választmánya június 4-én, tíz órára közös éneklésre a Domonkos térre invitálta a kassaiakat.
Ezen a téren a város nagy múltú piaca működik a napjainkban is. Persze a Domonkos templom nyugati főbejárati része és a – közvetlenül ehhez épített – Veritas névre hallgató kulturális helyiség által létrehozott háromszögű szabadtéri területen a mintegy hatvanfőnyi magyar ajkú közönség azért gyűlt egybe, hogy a hagyományos magyar hangszereket megszólaltató Kováts Marcell és Balog Erzsébet muzsikáját hallgatva olykor dalra is fakadva kifejezze azt a természetes állapotot, hogy mi magyarul álmodunk, magyarul gondolkodunk – és olykor dalra is fakadunk – ahogy azt egyebek mellett megnyitó beszédében Hanesz Angelika, a Csemadok alelnöke is kihangsúlyozta. És ezt most hallhatták, láthatták azok a más nemzetiségű itteniek is, akik éppen a piacon vásároltak.
„Ezeket a magyarokat még az Isten is szereti” – ütötte meg a fülemet ez a mondat, amit egy ötven év körüli szlovák férfi vetett oda az eladónak, azt is hozzá téve: „Nem rég még esett, de amikor a műsoruk elkezdődött még a Nap is kisütött!“
Nos, tényleg igaza volt, mint ahogy az is tény: a műsor végeztével újabb felhők érkeztek az égre és megint szemerkélni kezdett az eső.
A derűt szerettem volna magammal vinni innen én is, de ezt nem csak az időjárás újabb felhői fátyolozták be. Egy kicsit fáj, hogy az iskoláink és a Thália Színház vezetői közül senki nem jött el, pedig egy szólóének, sőt egy-egy vers is belefért volna ebbe a műsorba – és hát a kassai Magyar Jelenlét Házának a vezetői is távol maradtak. A reményben ezek ellenére az erősít meg, hogy láttam olyan édesanyát, aki leguggolva szorította magához kisfiát és a kislányuk mellettük ülve a lépcsőn az A kassai szőlőhegyen felcsendülő dal ütemére mozgatta lábacskáit. Reménykeltő volt azt is látni, hogy egy másik anyuka a nagymamival együtt gyerekkocsiban tolva hozták el ide a család ikergyermekeit. Ezeket is látva: talán mégis bizakodva várhatjuk a jövőt!
AKIKÉRT A HARANG SZÓL – Ökumenikus közös ima
Ezért a jövőért, benne a népek megbékéléséért, a kölcsönös szereteten alapuló együttműködéséért délután már a református templomban 16 órai kezdettel megrendezett ökumenikus imadélutánon Pásztor Zoltán római katolikus püspöki helynök, Bohács Béla görögkatolikus parókus-lelkész és Orémusz Zoltán református lelkész-esperes mondott imát. A lelkészek fohásza közötti időszakban a jelenlevő hívek közösen énekelték Rákóczi énekének egy-egy versszakát a 346. dicséretből, majd Béres Viktor szavalatát és Balassa Zoltán Trianon és annak előzményei című előadását hallgatták meg, melyet portálunkon teljes terjedelmében már tegnap közöltük. Ezt követően – mint ahogy a Kárpát-medence azon gyülekezeteiben, ahol magyar hívek élnek, így itt Kassán is – egy időben szólaltak meg az összetartozást jelképező harangok.
Ezek után mindazok, akik részesei akartak lenni az első református videó-istentiszteletnek – mely a Nemzeti Összetartozás Napján az internet segítségével egybekapcsolta Kassával Miskolcról a Tetemvári -, Erdélyből az Oltszemi-, Gernyeszegi- és Mikóújfalusi, Kárpátaljáról pedig a Salánki református gyülekezeteket – azok továbbra is bennmaradtak a templomban. Számunkra külön megtiszteltetésnek számít, hogy az említett református gyülekezeteknek az első videó-istentiszteleten a mi lelkészünk – Orémus Zoltán hirdette az igét.
A Biblia ószövetségi részéből, Nehémiás könyvéből vette az alapigét felmutatva a párhuzamot a lerombolt Izrael és a Trianoni békediktátum között. Egyebek mellett így fogalmazott:
„Bajban vagyunk mondták őseink 100 évvel előtt, amikor megtudták, hogy aláírták a békediktátumot, és Magyarország darabokra szakadt. Bajban vagyunk mondhatták összeszorult szívvel az emberek a megmaradt Magyarországon mikor megtudták, hol húzták meg az új határokat. Bajban vagyunk, szólhattak eleink könnyes szemmel Kárpátalján, megrendült lélekkel Erdélyben, és kétségbeesetten a Felvidéken. Bajban vagyunk mondhatták olyan sokan szerte a Kárpát-medencében, amikor meghallották, megtudták és megértették, hogy a tollvonások Trianonban darabokra szakították az ezeréves országot. Bajban vagyunk – ezt a két szót mondta ki Nehémiás is, bő négy évszázaddal Krisztus születése előtt, amikor három nap alatt végig járta a romhalmazzá változtatott, felégetett Jeruzsálemet, a város lerombolt falait, kapuit, de mielőtt a helyzetet konstatáló mondata végére kitette volna a pontot, még így szólt: „Jöjjetek építsük fel!“
Persze, figyelmeztetett a lelkész nem mindegy, hogy mit építünk. Mert lehet határokat és árkokat is építeni – és nem csak a természetben, az emberi lelkekben is – és ezzel lehet igazán szétválasztani azt, ami együvé tartozott. Nehémiás Jeruzsálemet, a várost akarja körül venni megerősített várfallal, ami a létüknek, hitüknek a középpontja. Jeruzsálem várfalait megépíteni azt jelenti, a megmaradásukat biztosítani. Hogy ők is és az elkövetkező nemzedékek is megmaradjanak hitükben, nyelvükben és törvényeikben. Nos, minket is ezért hív Nehémiás a várfalakra – hangsúlyozta Orémus Zoltán, azt is hozzá téve: „Mindenkinek helye van a várfalon. A konyhaasztal, amit a családdal körbe ülünk, a gyermekünk ágya, ahol esténként vele imádkozunk, a katedra, ahol anyanyelvünkön a felnövekvő generációt tanítjuk, a munkahely, ahol munkánkat végezzük, a szószék, ahol Isten igéjét hirdetjük, sok egyéb hely mind-mind a várfalon van, ahol a hitünkben és a nyelvünkben való megmaradásunkat és a jövőnket építjük. Jöjjetek hát, és építsük!“
A videó-istentisztelet nézőit és hallgatóit a zárórészben mind az öt gyülekezet lelkipásztora megáldotta, majd közösen énekeltük el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
ÖSSZETARTOZÁSUNK TÜZE – Felső Bankó
A jeles nap kassai rendezvénysorozata a II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat rendezésében a Felső Bankón ért véget, ahol pontban 20:20 órakor meggyújtották az összetartozás tüzét, ezzel is csatlakozva a világ összes magyar táján élő sorstársaikhoz.
/Szaszák Gy. Fotók: Fábián G./
