Mit jelentett a kassaiaknak nyolcvan évvel ezelőtt az egykori Széchenyi-liget? A kérdésre a városunk múltja iránt érdeklődők számára a választ a Felvidéki Ujság II. évfolyamának 166. számában találtuk meg. Az 1939. július 23-án közzé tett cikket az alábbiakban teljes egészében közöljük. Afféle hosszabb hétvégi olvasmányként ajánljuk a figyelmükbe.
Nyári élet a lombos gesztenyefák alatt
A napfényes vasárnap délelőttök felérnek egy-egy színes népünnepéllyel. A Malom-árok Kossuth Lajos-utcai hídjától a pályaudvari lépcsőig zsibongó néptömeg hullámzik, pereces és fagylaltos kínálja áruját, s a zenepavilonban katonabanda játssza a divatos slágereket és friss indulókat. A vadgesztenyesor székei s a távolabbi lócák tele vannak hűsölő polgárokkal. Teniszről érkező kisasszonyok sétálgatnak nyári fehérbe öltözött tisztecskéik oldalán, a hivatalnoklány s a varrónő itt teszi közszemlére legújabb impriméjét. A virágos park felől gránitvörös törperózsák, vérszínű kannák, sárga, fehér és lila szőnyegnövények kedveskednek a szemnek s a szemközti strandfürdő sárga táblája vidáman jelzi a többi olcsó nyaralási lehetőséget.
A bennszülött kedvtelve legelteti pillantását e gazdag, bozontos, virágos ligeten. Valóságos kincs ez, szorosan hozzátartozik a város komfortjához. Azt lehet rá mondani, hogy ez Kassa előszobája. A vonatról leszálló idegen, anyaországi vendég, kóborló globetrotter, ha nem száll taxira, vagy villamosra, ide lép be először, ezen a lombos, virágos, árnyas birodalmon kezdi megismerni a várost. Soha ennél előnyösebb és kedvezőbb útvonalat! Szépsége meglegyezgeti a szívet s az értelem felpezsdülve várja a további látnivalókat. Milyen lehet maga a város, a Dóm s az ódon utcák, ha már az első út is ilyen biztató?…
Pedig jönnek, soha el sem képzelt számmal jönnek be itt a város vendégei. A felszabadult Kassát mindenki látni akarja. Itt vonulnak végig a bajai gimnazisták, a budapesti Sacré Coeur diákkisasszonyai, az esztergomi cserkészek s a szegedi dalosok. Kiránduló, fiatal bencés papok, politikusok, dunántúli vasutasok mind erre vonulnak el, a Széchenyi-liget útjain, s már az első percekben érezniük kell, hogy egy kulturált, nemes, ősi várossal kötnek barátságot.
A Nagyrét és a Maléter-kert
Ez a liget már a város gyermekkorához hozzátartozott. A várfalakon túl, kelet felé voltak a város malmai. A Malomárok és a Hernád közötti térséget Nagyrétnek hívták akkoriban. Északról a Fekete-tó nevű mocsaras terület, délről pedig a Vám-utca, a mostani Bocskay-körút határolta. A Fekete-tó később kiépült s előbb Fekete-tó utca, később Eszterházi utca nevet kapott. A legutóbbi keresztelőn lett Eszterházy János utca, a szlovenszkói magyarság közszeretetben álló kiváló vezérének nevéről.
A Nagyrét természetesen rá is szolgált a nevére. Amolyan bokros, pázsitos városvégi terület volt, ahol gazdagon burjánzott a sárga pongyolapitypang, a vadsóska és a keserülapu. Az utak szabálytalanul cikkáztak a bokrok között, a berekben madarak, kóbor macskák tanyáztak, s a füvön a külteleki iparosnék leányai legeltették a libákat.
Ez az ágas-bogas, hatalmas terület csak nagyrészben képezte a város tulajdonát. Egy rész Maléter Vilmos kassai gyógyszerészé volt. Dúsgazdag, tekintélyes ember volt Maléter, városi törvényhatósági bizottsági tag, a Kossuth Lajos utcai szép bérpalota ma is a nevét viseli. Ebben a palotában volt legelőször elhelyezve a kassai ítélőtábla.
Maléter Vilmos egy nagy lelkű pillanatában a városnak ajándékozta telekrészét, gyermekjátszótér céljaira. Sőt, tovább is ment a gavallériában. A mai főútvonal környékén gyönyörű kutat csináltatott, amely üdítő, friss vizével később a kulturált „ligetben“ is jól jött a kint sétálgató városi polgárnak. Az idősebb évjáratú kassaiak ma is jól emlékeznek a Maléter-kútra.
Közben egyre nőtt a Nagyrét népszerűsége. Útjait rendbe hozták, a polgárság üdülőhelyévé avatta. Csalitjaiban már nemcsak vadmadár tanyázott, a szerelmesek is sűrűn felkeresték. A mellbeteg kispolgárné itt kezdett hűsölni a fák alatt, s a város köztiszteletben álló urai peripatetikuok módjára, sétálva cserélték ki a réten gondolataikat a városi ügyek és a nagypolitika kérdéseiről.
A hatvanas években már ugrott egyet a ranglétrán. Gróf Széchényi István, a „legnagyobb magyar”emlékére elnevezték Széchenyi-ligetnek.
Wekerle hozta törvénybe…
Az 1859-iki év fontos dátuma Kassa történelmének. Feljegyzések közlik, hogy 1859. május 20-án tárgyalta a városi közgyűlés a Tiszavidéki vasúttársaság kérvényét, hogy az állomás számára telked adjanak. „Egyetlen ellenszavazattal szemben, az összes szavazatokkal 18.000 négyszöglet engedtek át a Nagyrétből, mire azonnal hozzáfogott a társaság a munkához, melyet alig egy év alatt befejezett. A közgyűlés határozata következtében tehát a pályaház a város közvetlen közelségében épülhetett fel, a városi szépítő egyesület azután a Hernád malomágáig parkosította a fennmaradt rétterületet, megteremtvén ezzel a díszes Széchenyi-ligetet. Az első vonat 1860. július 5-én robogott be a pályaudvarra, s a kassaiak nagy ünnepséggel fogadták.”
A vasútállomás felépítése tette Kassa nyájas előszobájává a Széchenyi-ligetet. A megszabályozott főút mindkét oldalára, a lombos gesztenyefák alá székek kerültek s a távolabbi utak széleire felállították az első lócákat. Két krajcár volt egy ilyen ligeti széken való üldögélésnek az ára. Aztán felépült a ligeti „Kioszk“, amelyet a város bérbeadott Skergula Istvánnak. Ez a Kioszk amolyan vendéglő, nyári mulatóhely-féle volt, hátsó szobáiban hatalmas, reggelig tartó kártyacsaták folytak. Később Kálmán Gyula bérelte a Kioszkot s ő volt az, aki a lenge orfeumi divatot honosította meg Kassán. Az összes vándortruppok, induló sanzonettek nála kezdték meg pályafutásukat. „Dávid tata daloljon egy kuplét“ énekelte itt a híres Baumann Károly és Gyárfás Dezső népszerűsítette a divatos slágert: „Én és a holdvilág.
Az évad elején tambura-zenekar játszott a Kioszkban: gyönyörű bosnyák és jugoszláv legények törték a szíveket zengő tamburaszó mellett. Tőlük hallották először az aktuális nótát: Wekerle hozta törvénybe…
Kálmán Gyulát Szentgyörgyi Ferenc vendéglős követte, utoljára pedig Reoigl Ernő bérelte a Kioszkot. Mikor Reigl Pestre ment s a parlament büfféjét vette át, egyszeriben meg is szűnt a Kioszk élete. Egyszerűen nem akadt többé vállalkozó kedvű bérlő. A Kioszk lezűlött, a nagyterem pódiumán nem dalolt többé vidám kupléénekes s a hátsó különszobák már csak a régi kártyacsaták emlékeiből éldegéltek.
Az asztalok helyére mércét állítottak s a szívélyes főnök helyett a sorozó orvos intézkedett a teremben. A vendéglőt „átképezték“sorozó helyiséggé. Majd a cselédbálokat, az u.n. „Schmoll-paszta bálokat“rendezték itt, a szobalányok és mindenesek nagyobb örömére. A csehek aztán turista-otthonnak rendezték be. Olykor egy ligeti Kioszk élete is olyan változatos és kiszámíthatatlan, mint egy emberé. Úgy tudjuk, most a Vitézi szék rendezi be székházát az épületben.
Pesti színészek a nyár színkörben
Csütörtökön és vasárnap zengett-bongott a liget Neidhardt Alajos zenekarának muzsikájától. A kifent bajuszú, pocakos karmester felállt a Kioszk és a Maléter kút közötti úton, a 34-esek zenekara köralakban sorakozott fel és nagy sikerrel játszotta a Jenő főherceg-indulót, a Radetzky-marsot és egyéb vérpezsdítő darabokat.
De a népünnepélyeket, jótékonysági mulatságokat is itt tartották rendesen a ligetben. A Hernád felé eső részen volt az Aréna, a Nyári Színkör, a mostani új pavilonnak a helyén. Leszkay András és Szendrey Mihály voltak az igazgatók. Az ő nagyszerű vezetésüknek volt köszönhető, hogy az összes fővárosi nagy színészek örömmel vendégszerepeltek Kassán. A ligeti színkörben játszott nagy sikerrel többek között Jászai Mari, Márkus Emilia, a Vizváriak, Ujházi Nádai és Déri Jenő, a kiváló tenorista, aki szárnyaló hangjával ezrekre menő ingyen publikumot is odacsalogatott az Aréna köré.
A kassai sport őstanyája
Az aréna mögött volt a népünnepélyek helye, ahol a nevezetes póznamászásokat, lepényevést, zsákbafutást rendezték a kispolgár szórakoztatására. Itt folytak le az izgalmas bicikliversenyek is. Sokan emlékeznek még a gyönyörűen dekorált Eschwig Hajts Kornél, Jaszusch Antal, Haissig Sándor és a Balczer-fivérek bicikli sikereire.
Itt terült el a híres Reiter-kert is, amelynek a Hernádra nyúló részén volt az uszoda és azok a bizonyos parányi fakabinok, amelyek diszkréten óvták a szemérmes fürdőzőt a kandi szemektől. Az uszodában, az időknek megfelelően, külön férfi-órák és külön női-órák voltak bevezetve. Az emberi kíváncsiságnak megfelelően pedig az összes görcsök hiányoztak a deszkapalánkból, azokon leskelődött be női óra alatt a túlbuzgó ifjúság…
A háború előtt nagy tervei voltak a városnak a Reiter-kerttel. Körmendy-Ékes Lajosnak az volt az elgondolása, hogy a kisajátított premontrei-kertben állítják fel a múzeumot /innen az utca neve is/ s a ligetet híd fogja összekötni, amely átmegy Reiter-kerten is. Ezért a Reiter-kertet is kisajátította a város.
Ez a Reiter-kert volt a kassai sport őstanyája. Az első futball csapatnak is Reiter-csapat volt a neve. Élén Reiter Pepi állt, a régi monarchia legjobb lovasa. Most tűzérezredes valahol a Dunántúl vidékén.
Szépasszonyok és gavallérok
A békeévek idillikus hangulata uralkodott az árnyas ligetben. Valami magától értetődő, kellemes demokrácia lépett életbe a gesztenyefák alatt: előkelőség és kispolgári réteg egyaránt helyet lelt itt szabad óráiban. A tisztviselőnők ide futottak délben és este, hivatalos óra után s a földbeásott székeken ülve, nyirkos napokon itt szerezték reumájukat is, amelyet sokan még ma is nyögnek. A padokon gondtalan nyugdíjassok pipázgattak és fiatal anyák dúdolgatva tologatták a gyerekkocsit.
De felvonult a ligetben a „társaság“is. A hűs utakon gyakran sétálgatott Paksy József főügyész feleségével Rhédey grófnővel és leányával Malatinszky ezredesnével, gróf Csáky György, a daliás gavallér, Bessenyei Béla táblabíró és felesége, a szép Mengersen bárónő, Tomka huszárezredesné a leányaival, Darvas Imre főispánné, Clair Gyula altábornagy és felesége, a szép és kedves Szentimrey-leányok. Hedry Lőrincz, Csoma József, Hadady Kovácsy Béla gazd. akadémiai igazgató és még sokan a város előkelőségei közül.
Az utak s a fák emlékeznek még, a levegő régi térzenék melódiáival van tele. Kellemes is, illő is visszaidézni most a letűnt éveket, mikor ismét új életet kezdett a kassai liget.
