Magyarország Kassai Főkonzulátusa az 1848-as forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából tegnap nemzeti ünnepi fogadást adott Szepsiben, melyen a köztársasági elnök megbízásából Haraszti Attila főkonzul magas állami kitüntetést adott át a kassai Magyar gimnázium egyik tanárának.
A kitüntetést igazoló oklevél szövege a következő:
„Magyarország köztársasági elnöke, Diószeghy Árpád, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola nyugalmazott tanára részére a felvidéki magyar diákok generációinak oktatása és nevelése terén végzett munkájának elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozom. Kelt Budapesten 2018. évi március hó 2. napján, Áder János”
Diószeghy Árpád 1943. szeptember 4-én született Ungmogyoróson.Iskoláit 1949 szeptemberében kezdte Mogyoróson, majd 1960-ban a nagykaposi gimnázium jogelődjében, a Tizenegyéves Középiskola első érettségiző osztályában érettségizett. Főiskolai tanulmányait a nyitrai Pedagógiai Főiskolán, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakán folytatta, ahol középiskolai tanári diplomát kapott. A kötelező katonai szolgálat után 1965-től a kassai magyar gimnázium tanára, 2003-as hivatalos nyugdíjba vonulásáig. Azóta óraadó tanárként ugyanott, csökkentett óraszámban tovább tanít, napjainkig.
Több mint fél évszázadot felölelő (52 éves) pályája során diákok százait nevelte tisztességre, becsületre, a természeti törvények tiszteletére. Hosszú éveken keresztül tehetséges diákjai sikeresen szerepeltek a fizikai olimpiákon. Munkáját nemcsak a szülők és diákok, de olykor-olykor a hatalom is értékelte. 2004-ben díszoklevelet vett át Csáky Páltól, a Szlovák Köztársaság akkori miniszterelnök-helyettesétől eredményes pedagógiai munkájáért, s ugyanebben az évben a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség Felvidéki Magyar Pedagógus Díjában részesült, ami a legmagasabb hazai szakmai kitüntetésnek számít. 2009-ben a Kassa Megyei Iskolaügyi Hivatal a fizikai olimpia 50. évfordulója alkalmából a középiskolai diákok sok éven át végzett felkészítése kapcsán elért kitűnő eredményekért részesítette elismerésben. Hivatása iránti elkötelezettségére az anyaországban is felfigyeltek, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat az Országos Középiskolai Fizikatanári Ankét és Eszközkiállításon két ízben, 1996-ban és 1999-ben is díjban részesítette, 2003-ban pedig Staar Gyulától, a Természet Világa főszerkesztőjétől vehette át a Magyar Tudományos Akadémián a legjobb felkészítő tanárokat megillető elismerő oklevelet.
A Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség Kassai Területi Választmánya 2004-ben az alábbi gondolatokkal értékelte munkáját:
„Negyven éve tanít a Kassai Márai Sándor Gimnáziumban. Több száz diákot nevelt, de eggyel sem találkoztunk, aki Diószeghy Árpád nevét ne ejtette volna ki tisztelettel. „Dió” – így beszélnek róla, pejoratív mellékzönge nélkül. Diákjait kedvesen „fizikusokra és halandókra” osztja. A fizikusokat következetesen, hihetetlen céltudatossággal okítja a szakmára, a halandókat elnéző szeretettel terelgeti más pálya felé. Ma ezt szaknyelven így mondjuk: tehetséggondoz. Így került ki kezei alól számtalan mérnök, orvos, közgazdász, jogász, lelkész, pedagógus, nyelvész, író, irodalmár.
Diószeghy Árpád magyar közéleti pedagógus. Ritkán van Kassán olyan magyar kulturális rendezvény, amelyen feleségével együtt meg ne jelenne. Ott van a hangversenyeken, színházi előadásokon, jeles magyar évfordulók ünnepein, koszorúzásokon és politikai összejöveteleken is, ha az a szlovákiai magyarság sorsával foglalkozik. Fiatal kollégáit előszeretettel terelgeti a pálya útvesztőiben a helyes irányba, mert, nemcsak a diákokat, a pályakezdő pedagógusokat is nevelni kell. Teszi ezt fáradhatatlan odaadással, lankadatlan életkedvvel és nem nagy szavakkal, hegyibeszédekkel, hanem szó szerint példamutató életével. A kassai régióban a Pedagógusszövetség munkája azóta lett a pedagógusok tudatában közügy, amikor elnökként 1995-ben a választmány élére állt. Két választási ciklusban, nyolc éven át tette dolgát fáradhatatlanul. Ismeri őt a legkisebb falusi óvoda óvónője is, és a régió minden iskolájának tanítója szívesen gondol vissza ezekre az évekre.”
Szakmája iránti szeretetének, s elkötelezettségének átörökítése mellett a kisebbségben élő magyarság tagjaként, és mint pedagógus legalább ennyire fontosnak tartja diákjai magyarságra nevelését, vagyis a magyar identitás, a nyelv, a kultúra továbbadását az ifjúságnak, így elősegítve a felvidéki magyar közösség megmaradását.
