Szeretettel köszöntöm Önöket a II. Radványi Géza emléknapok megnyitóján, itt Kassán a Mészáros utca 35 szám alatti nagy múltú Grosschmid-ház előtt. A Grosschmid házaspár kiemelt figyelmet szentelt a polgári műveltség és értékrend őrzésére, továbbadására, így gyermekeik közül ketten is hírnévre tettek szert. Márai Sándor mellett az író 7 évvel fiatalabb öccsének, a világhírű filmrendező Radványi Gézának is áll már emléktáblája a ház falán.
Három nap híján 111 éve, pontosan 1907. szeptember 26-án született Kassán Grosschmid Géza, aki ebben a házban élte gyerekkorát és apai nagyanyja után vette fel a Radványi nevet.
18 éves koráig Kassán élt, de zugiskolába járt, az öt magántanulót 11 premontrei pap tanította s a diákok titokban, a sekrestyén át jártak be az iskolába. Saját elmondása szerint három dolog adott neki nagyon sokat az életre: az egyik volt Kassa, a másik volt az ostrom, a budapesti napok, és a harmadik dolog a gyerek. Rengeteg filmjének ötletét ez a három dolog, nagyon sok filmjében ezt filmezte meg áttételezve.
Az írói tehetség benne volt a családban, mert 1922-ben, 15 éves korában jelent meg Géza első novellája a Kassai Napló-ban. 1926-1928 között a Népszövetségnél akkreditált újságíróként és riporterként dolgozott Európa több városában. 1933-tól rendezőasszisztens és forgatókönyvíró volt főként német és francia filmgyárakban. 1937-ben feleségül vette Tasnády Fekete Mária filmszínésznőt, akivel 1939-ben visszaköltözött Budapestre.
Saját forgatókönyve alapján készült alkotásait – mint a Zárt tárgyalás, az Európa nem válaszol, vagy Egy asszony visszanéz – a magyar filmekben addig szinte ismeretlen lélektani hitel és a korszerű filmnyelvi eszközök alkalmazása jellemezte. Nevéhez fűződik a Mikszáth Kálmán regényéből készült 1941-es első magyar színesfilm-kísérlet, A beszélő köntös első változata. 1947-ben készült el a világhírt hozó, ma is klasszikus Valahol Európában. Külföldön sokáig ez a film képviselte “a” magyar filmet, 29 országban mutatták be, az ENSZ védnökséget vállalt fölötte, Locarnóban nagydíjat nyert. Magyarországon viszont értetlenség fogadta, a rendezőt hazaárulással vádolták igaz, ettől függetlenül megkapta a Kossuth-díjat. 2000-ben pedig beválasztották minden idők 12 legjobb magyar filmje közé.
A történelem úgy alakította a Radványi család sorsát, hogy 1947-ben újra útrakeltek: Olaszországban, Franciaországban éltek, majd Radványi a müncheni Filmművészeti Főiskola tanára lett. Híres színészekkel forgatta a legkülönfélébb műfajú filmjeit, leginkább melodrámákat, vígjátékokat. A hetvenes években már kezdett javulni a Magyarországgal való viszonya; ennek eredményeképpen az évtized második felében haza is költözhetett és leforgathatta az életművét lezáró alkotását a Circus Maximust. A Magyarországról Jugoszláviába, a front mögé meglehetősen vegyes társaságot menekítő cirkuszosnő és csoportjának története felvonultatja Radványi legjellemzőbb motívumait. A film – amely a programsorozat során meg is tekinthető – a Valahol Európában motívumaihoz tér vissza, a háború embertelen világát ábrázolja. A Kossuth és Magyar-Örökség díjas Radványi Géza 1986. november 26-án halt meg.
Radványi Géza író bátyjához hasonlóan, világpolgárként volt kénytelen leélni az életét. Hogy ez mennyiben befolyásolta pályája alakulását, utólag nehéz eldönteni. A háború ellen szót emelő humanista művész életműve a magyar filmtörténet rendkívül értékes és fontos része. A századforduló táján született magyar filmes nemzedék egyik utolsó, meghatározó alakjára itt Kassán az emléknapok keretében második alkalommal emlékezünk.
