A huszonegyedik század hajnalához közeledve Csoóri Sándor teljes meggyőződéssel mondta ki, hogy le kell szoknunk az elbeszélhető történetekről, mert azok nem igazak – mégpedig azért, mert nem tudhatjuk, hogy valójában mikor és hol kezdődtek és hol fognak véget érni. Nos, Csoórinak költőként igaza lehet ebben, de az is tény, hogy a közelmúltunk történetében még mindig vannak olyan események, amiket letagadnak, elhallgatnak – holott ezekről beszélni kellene.
Kováts Judit, a Nyíregyházán élő író ezt meg is teszi. A Megtagadva, az Elszakítva című nagy olvasói érdeklődést kiváltó kötetei után most a harmadik történelmi tárgyú regényét, a Hazátlanokat jelentette meg. Ennek kapcsán látogatott el Kassára, hogy a Kassai Polgári Klub meghívására a MaJel Rovás központban személyesen is találkozzon olvasóival, akiknek elmondta, hogy ebben a regényében a közelmúltunk történelmének fehér foltjait, közösségi, illetve egyéni sorstragédiáit, traumáit dolgozta fel egy szép szerelmi történetbe ágyazva.
A regény főhőse Lilli Hartmann, 1944-ben a késmárki gimnázium végzős tanulója, akinek életét ketté töri a nagybetűs történelem: német nemzetisége miatt előbb a partizánok elől kell menekülnie, aztán édesanyjával, várandós nővérével és sorstársával elűzik, táborba zárják, majd a romokban heverő Bajorországba deportálják, mert az új Csehszlovákia kizárólag a cseheké és szlovákoké. Apja börtönben, sógora valahol hadifogságban, ő támasz nélkül sínylődik volt zsidó koncentrációs táborokban, küzd éhezéssel, betegséggel, lesz tanúja a bosszú vezérelte vérengzésnek. Kiszolgáltatottan, hazátlanul éli meg a béke első éveit, mégis derekasan helytáll, pedig olyan csapások érik, amelyekből egy is sok lenne egy átlagos életben.
Kováts Judit Kassán elmondta, hogy ezt a regényét requiemnek szánja nemcsak a cipserekért, a szepességi németekért, hanem az összes Kelet-Közép Európából elűzött több mint 12 millió németért, mert ezek az emberek nyomtalanul tűntek el arról a tájról, amit több száz éven keresztül építettek. Elárulta azt is, hogy regényének szereplői fiktív személyek, de minden, ami velük történik, a valóságban is megtörtént, és úgy történt.
A szerző állításában nincs is okunk kételkedni, hiszen eredeti foglalkozását nézve ő történész, tehát szakszerűen gyűjtötte az adatokat és rengeteg oral history-t, mélyinterjút is készített az események átélőivel, amelyek végső soron arra késztették, hogy szépírói eszközökkel is feldolgozza ezeket a témákat. Egyrészt azért, hogy megismerjük, másrészt, hogy okuljunk belőle. A Hazátlanok regénye mottójául ezért nem véletlenül Széchenyi Istvánnak a Hitel című munkájából ezt az idézetet választotta: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk.“
A kassai könyvbemutatón a sajtónak egy olyan csokorra valót is átnyújtottak, amelyeket érint a regény. Az alábbiakban ezt is közöljük:
- június 18., Přerov: a csehszlovák hadsereg katonái, az ún. Svéd sáncnál 265, az evakuálásból hazatérő dobsinai, késmárki, gölnicbányai ártatlan civilt végeztek ki, lőttek tömegsírba. 120 nő, 72 férfi és 75 gyermek. A legfiatalabb áldozat 8 hónapos volt, a legidősebb több mint 70 éves. Többségük kárpáti német, de volt közöttük magyar és néhány szlovák is. Lilli Hartmann egy szerencsés véletlen folytán ússza meg a tömegmészárlást. A keresztényi tanítás egyik fő tétele a megbocsátás. Lilli szintén azt mondja a regényben, hogy meg kell bocsátani, de ugyanakkor azt kérdezi, hogy ennyi halottat hogyan lehet?
- A békével szinte egy időben sorra-rendre születnek meg a németek elleni rendeletek: teljes jogfosztás, vagyonelkobzás sújtja őket, pogromok elszenvedői, nem közlekedhetnek a járdán, csak az úttesten, fehér karszalagot kell hordaniuk, mely karszalagon 8 x 10 cm-es fekete N betű virít, élelmiszerjegyeik a němec szóval átlósan felül vannak bélyegezve. Leszámítva a gázt, és hogy a villamoson közlekedést nem tiltották nekik, azt mondhatjuk, hogy a háború utáni Csehszlovákiában a németek ellen hozott rendeletek nem különböztek a zsidókkal szembeniektől.
- Nováky/Nyitranovák: itt található Szlovákia legnagyobb koncentrációs tábora, ahonnan 1942-ben a szlovákiai zsidókat deportálták. 1945-1947 között a szlovákiai németek, így Lilli Hartmann és családja raboskodnak benne.
- A romokban heverő, szétbombázott egykori Németországra több mint 12 millió menekült zúdul rá. A rettenetes lakásínségben az egykori zsidó koncentrációs táborokban helyezik el őket. Mint például Dachauban és annak 150 altáborában, ahol 1.000 kalóriás fejadagokon tengődnek, s éhségsztrájkolnak, éhségmenetelnek a rettenetes körülmények miatt. Dachau egészen 1965-ig működött menekülttáborként, amikor is lerombolták a barakkokat és emlékhellyé alakították.
/szasz, fotók: Fábián G./
