46. színházi évadát a kassai Thália Színház William Shakespeare Tévedések vígjátéka című klasszikus darabjával kezdi – a bemutató már e hét csütörtökén! Majd Moliére legfajsúlyosabb tragikomédiáját a Mizantrópot, továbbá Goldoni Mirandolínáját is színre viszik. A klasszikusok felé fordulás nyilván meglepi a közönséget és a szakmát is. Mindezt pedig azért gondoljuk, mert megszoktuk, hogy Czajlik József igazgatása alatt az utóbbi négy évben ez a teátrum minden igyekezetét leginkább a jelenkor vizsgálatára fordította. Kortárs művekkel felelősen és személyesen szólt hozzá azokhoz a témákhoz, melyek mostanság a szlovákiai magyarokat és a világot foglalkoztatják.
Hogy miért kerül ekkor mégis sor erre a változtatásra? Nos, ez a Shakespeare-bemutató sajtóértekezletén valamelyest értelmezhetővé vált. Czajlik József direktor ugyanis utalt arra, hogy a színház szakmai vezetése tapasztalatokban és korban is többet tudhat most már maga mögött – ami ugye magyarul azt jelenti: bölcsebbekké váltak. Ezt erősíti meg szerintünk az éved szlogenjéül választott mondatuk is, ami nem egyéb, mint: Klasszikusok arca és álarca. Forgács Miklós dramaturg ennek az értelmezésével sem maradt adós. Elmondta, hogy a mi álarcunk a klasszikusok arca, a mi arcunk a klasszikusok álarca. A mi valódi arcunk akkor látszik, ha lerántjuk a klasszikusok álarcát, mindazt a ballasztot, értelmezést és félreértelmezést, vélt vagy akart jelentéseket – az idő elkerülhetetlen hordalékát -, melyek óhatatlanul belepték ezeket a szövegeket, melyek rárakódtak a művekre. A mi igazi arcunk az, ahogy olvassuk, értelmezzük ezeket a darabokat. Rengeteget elárul rólunk, a korunkról, arról hogy mit tartunk fontosnak, mit értünk meg és mi érdekel minket. Mit veszünk észre és mi fölött siklunk el.
Shakespeare kitűnően megkomponált, bravúros komédiáját, a Tévedések vígjátékát Léner András vendégrendezőként már a fenti koncepció jegyében állí1tja színpadra. Amint elmondta ezt a nagyon intenzíven pergő, végletesen eltérő műfajú, virtuóz nyelvi humorral, burleszk komédiázással, ugyanakkor fekete humorral és szürreális kavargással is teli történést úgy akarja a nézők elé tárni, mintha az egész egy körhintán zajlana. Elképzeléseit erősíti az a zene, amit Lakatos Róbert komponált a Nádasdy Ádám fordította darabhoz, melyekhez a koreográfiai munkát nagy hozzáértéssel Újvári Milán vendégkoreográfus végezte el. Kovács Yvette Alida díszlete és Őry Katalin jelmezei sem az ezerhatszázas évek világát, hanem a mai látásunkat fogja tükrözni – összhangban a rendező elképzeléseivel. A darab két-két főszerepét – ami valójában négy szerep Nádasdi Péter és Benkő Géza játsza. Nádasdi a Szirakúzai és az Efezusi Antipholust, Benkő pedig a Szirakúzai és az Efezusi Dromiot. A mű a társulat csaknem minden tagjának jó szereplehetőséget kínál.
Szaszák Gy.
