Dunaszerdahely, Komárom, Nagyvárad, Királyhelmec és Pozsony után Kassára is ellátogatott a Lennék valakié – Ady szimfonikusokkal című unikális alkotás. A kassai nézők egy sajátos hangulatú előadás keretén belül hallhatták Ady Endre verseit a Szlovák Nemzeti Színház szimfonikus zenekarának kíséretében, Cseh Tamás karmester vezetésével. A maradandó élményről olyan fiatal művészek gondoskodtak mint Horváth Loretta operaénekes, a Richter János zeneművészeti középiskola tanára, Mórocz Virág operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, valamint Tóth Károly felvidéki színművész. A válogatott Ady-versek Szebellai Dániel színművész hiteles előadásmódjában egészítették ki a zenei betéteket. A produkció főszervezője Antal Ágota, a zenét pedig Pető Zoltán zeneszerző szerezte.
Az Ady-életmű feldolgozását már sokan, sokféleképpen megkísérelték, de efféle fúzióra még soha nem került sor. Noha a klasszikus zene kulcsfontosságú szerepet játszik benne, maga az előadás semmilyen értelemben nem mondható klasszikusnak. Az alkotók egy harmadik dimenzióra terjesztették ki a versek mondanivalóját. Az egyszerű szavakon és a versbe foglalt gondolatokon túl a zene képviseli az emberi kifejezésmód csúcsát.
Az előadás egy lélekutazásra kalauzolja a nézőt, aki Adyval együtt járhatja be a költő- és egyben saját életének minden stációját, annak minden velejárójával együtt. Végig követheti Ady életútját a szenvedélyes fiatalkori költészetétől kezdve, az útkereső felnőttkoron át egészen az élete alkonyán megélt megnyugvásig.
A produkció nemcsak mondanivalójában és érzelmi világában gazdag. Fellelhetőek benne klasszikus zenei elemek, versbetétek, ugyanakkor dzsezz, orientális, valamint latin-amerikai ritmusok is. Az alkotók szerint az Ady művekben eredendően benne van a zeneiség. Ezt bizonyítja az is, hogy elmondásuk szerint a zenekarban játszó szlovák zenészek a szavak megértése nélkül is át tudták érezni a versek mondanivalóját. Mindez bizonyítja a művészet korokon és nemzeteken átívelő erejét, amely egy azon ritka dolgok közül, melyek összekötnek, nem pedig szétválasztanak bennünket.
A leírtak fényében nem meglepő, hogy a kassai közönség álló tapssal jutalmazta ezt a sajátos hangulatú előadást. Az esttel kapcsolatos élményeiről és magáról a produkcióról Tóth Károly színművészt kérdeztem, aki hazai terepen léphetett színpadra. Elmondása szerint a legérdekesebb dolog az előadással kapcsolatban az, hogy segít tudatosítani azt, hogy világban nagyon sok minden változik, de a lényegi dolgok nem. A ma emberét ugyanúgy kínozza a magány, ugyanúgy tud szenvedni a szerelemtől, keresi az Istent és a helyét a világban. Ezáltal olyan érzésünk van, mintha Ady egy lenne közülünk és a mai ember problémáit írná le. Ezért is könnyebb művészként átadni a versek mondanivalóját, mivel az előadás szinte minden mozzanatában otthon tudja magát érezni.
Pracu Eszter
