Magyarok, szlovákok, lengyelek április 11-én Kassán közösen emlékeztek meg a város mindmáig legnagyobb írójáról – Márai Sándorról. A Csemadok Kassai Városi Választmánya rendezésében a Márai-téren az író szobra előtt a megemlékezőkhöz elsőként Dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja, majd Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere, utána pedig Jáky Judit, Márai Sándor unokahúga intézett beszédet, melyeket az alábbiakban közlünk.
Dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja
Milyen nagyszerű dolog, hogy immár hagyománnyá vált, hogy Kassa híres szülötte, Márai Sándor születésnapjáról közösen emlékezünk meg szobránál, a róla elnevezett téren. Nem volt ez mindig így: az író önkéntes emigrációja alatt Magyarországon és szűkebb pátriájában, Kassán nevét is alig ejtették ki. Pedig számára az emigráció hosszú évtizedei alatt nem Budapest, hanem Kassa jelentette a nagybetűs Várost, amely mindig igazodási pont volt számára, és ahova mindig visszavágyott. Az ő Kassája magyar volt és európai, de főként polgári. „A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz…. A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.” – vallotta Márai. Bár Márai fiatalon elhagyta szülővárosát, az itt töltött gyermekkor és a felnőttkorra való eszmélése annyira meghatározó volt számára, hogy bárhova is került később a világban, mindent Kassához viszonyított. Hiába a Nyugaton megtalált szabadság, ő mindenütt idegen maradt. A gyakran idealizált Kassa jelentette számára a családot, a polgári szellemi-lelki örökséget. Ha a Márai-korabeli Kassát el is sodorták a történelem viharai, az európai és magyar Kassa ma is jelen van. Odaköszön az Óváros történelmi épületei mellett elhaladva, a múzeumok tárlóiból, könyvtárak és levéltárak polcairól. Köszönet illeti a város vezetését és az itt élő magyar közösséget, hogy megbecsülik és életben tartják ezt az örökséget. Hiszen ma a róla elnevezett téren állhat Márai szobra, néhány méterre a család egykori házától, ami ma emlékházként turisták ezreit fogadja.
Tisztelt Emlékezők!
Márai Sándor születésnapja – április 11. – egybeesik József Attila magyar költő születésének dátumával, ami egyben a magyar költészet napja is. Hogy mi köti össze a társadalmi helyzet, világlátás és életút szempontjából is nagyon távol álló alkotókat? A magyar nyelv, amely Márai számára az emigrációban a hazát jelentette, és amelyhez oly nagyon ragaszkodott. Kassa lakosságának csupán néhány százaléka magyar. Mindig örömmel tölt el, ha Fő utcáján járva magyar beszédet hallok – legyen szó turistáról vagy kassai lakosról. A nemzeti közösségek mindig hozzáadnak egy város életéhez, gazdagítják kultúráját. Toleranciára tanítanak, amire most különösen szükségünk van. Kassa ma is büszke arra, hogy számos nemzeti közösség él békében, egymást segítve a történelmi városban. A város híres szülöttei – legyenek akár magyarok vagy szlovákok, éljenek akár itt vagy a világ bármely sarkában – megérdemlik, hogy közösen emlékezzünk meg róluk. Engedjék meg, hogy egy Márai-idézettel zárjam soraimat a Cassovia című verséből:
„Egyszer Rákóczit hozták haza reggel,
Kézenfogva vitt apám a menettel.
A dóm úszott a ködben, mint egy várrom,
Valami nagy és biztos e világon.”
Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere
A világirodalom egyik legolvasottabb írójának, Márai Sándor születésének a 123. évfordulóját ünnepeljük. A híres világjáró, világpolgár a toll és a szavak nagy mestere 1900. április 11-én látta meg a napvilágot Kassán, s szülővárosát soha nem feledte. Ezért mi sem feledhetjük őt, és nem is akarjuk elfeledni. Ellenkezőleg, ma is azért gyűltünk itt össze, hogy megünnepeljük annak az embernek az emlékét, aki oly módon tette híressé Kassát, mint senki más. Kassán nőtt fel, értette a kassaiakat, érzékenyen reagált a város hangulatára, értette az itteni embereket, akik több mint 100 éve itt éltek.
Márai Sándor ma is a példaképünk, mert nem csak magáért élt Kassán, hanem rengeteget tett a városa népszerűsítéséért. Úgy írt róla, hogy egyedi művészetének köszönhetően megmutatta azt az egész világnak. Elhívta olvasóit is hozzánk Kassára. Azt hiszem, hogy éppen ennek az örökségnek köszönhető, hogy Márai Sándornak ma is sok követője van városunkban. Művészek, orvosok, tanárok, munkások, egyszóval mindazok, akik szeretik a városukat és tenni akarnak érte. Ezért Kassának nemcsak gazdag múltja van, hanem egészen bizonyosan gazdag jövője is lesz.
Jáky Judit, Márai Sándor unokahúga
Nem tudok hivatalos köszöntőt mondani, csak szívből jövőt. A Márai szobornál állva mindig a Mester, Márai Sándor és családom élete pörög le előttem újra és újra. Köszönet Márai gondolataiért és a családtagok életművéért. Hiszen életműnek mondható az, amit ők akkor, és Önök, kasai polgárok napjainkban tesznek a városukért.
Én, mint Márai Sándor húgának, Grosschmid Katónak az unokája képviselem családunkat. Azt a családot, aki itt tapasztalta és élte meg életre szólóan, mit jelent egy közösség tagjának lenni, igazi polgárként élni. Élni és alkotni, hiszen a Grosschmid család Nagyapója, Dr. Grosschmid Géza életműve szellemi alkotássá vált. Fiai, Radványi Géza és Márai Sándor ebből a családi és polgári életből indultak. Egész életüket Kassa szellemisége szőtte át. Később édesapám, Dr. Jáky János volt az, aki a város vezetőivel elindította a Márai Emlékszoba kialakítását, amely 1998 májusában nyílt meg. A mai Márai Emlékmúzeum létrejötte a szlovák és magyar közös együttműködés kiváló példája, hiszen sehol nincs a világon állandó Márai múzeum a mai napig. Az emlékmúzeum kialakítása óta sok ezer látogató ismertetett meg Márai és családja világával. A múzeum újításai, fejlesztése töretlen, amelyet a kiváló munkatársak tesznek élővé és frissítik, fejlesztik a gyűjteményt. Örülök, hogy részesei lehetünk az emlékmúzeum létrehozásának, s életre szóló emlék marad, amikor a havas Budapestről elindult a teherautó a még Kassáról elkerült bútorokkal haza: vissza Kassára. Köszönöm, hogy eljöttek és együtt emlékezünk apai nagybátyámra Márai Sándorra – nekem Sanyi bácsira, itt Kassán.
A koszorúzási ünnepség után a résztvevők a Márai Emlékmúzeumba mentek vissza, ahol Piotr Bozyk lengyel szobrászművész Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című könyve hatására készített kinetikus térplasztikáját ünnepélyes keretek között ajándékozta a múzeumnak.
/sz/
