Valami elindult, valami a méltó helyére kerülhet Kassán. Márai Sándor író után a testvéröccse, Radványi Géza világhírű filmrendező is – 31 évvel a halála után – megkapja szülővárosától azt a megbecsülést, amit feltétlenül megérdemel.
A kezdeményező most is a Kassai Polgári Klub volt. A múlt hét végén az Úsmev mozival, a Nemzeti Kisebbségek Klubjával és a Márai Sándor-emlékszobával közösen ők rendezték meg az első Radványi Géza Emléknapokat. A megemlékezés jelentőségét minősíti, hogy a rendezvény fölött Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja és Ľubomír Grega Kassa-Óváros polgármestere vállalt védnökséget.
Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke portálunknak elmondta, hogy most az az elsődleges céljuk, hogy a város magyar és szlovák polgárainak figyelmét is ráirányítsák Kassa e rendkívüli tehetséggel megáldott és igen izgalmas sorsú egyéniségének az életművére. Ennek a gondolatnak a jegyében nyitottak meg egy kiállítást Radványiról a Mészáros utcai Márai-emlékszobában és vetítették le pénteken este az Úsmev moziban a Radványi Géza világhírnevét megalapozó, 1947-ben forgatott Valahol Európában című filmjét.
A szombaton megtartott konferencián Moldován Márton a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa számolt be arról, hogy a Valahol Európában című film digitális restaurálása miként történt. Kelecsényi László, Balázs Béla-díjas filmtörténész pedig azokat a szemléletbeli újításokat emelte ki, amelyekkel Radványi Géza már a Valahol Európában című nagy alkotása előtt a Zárt tárgyalás, az Egy asszony visszanéz és a nem utolsó sorban Európa nem válaszol című filmjeiben is megvalósított, amivel a kontinens korabeli filmművészetének az élvonalába zárkóztatta fel a magyar mozgóképet. Mindezek ellenére a filmtörténész az előadását a magyar valóság, a magyar szakma kritikájával kezdte, ugyanis az előadásának első két mondata ez volt: „Magyarországon még nem jelent meg monográfia Radványi Géza filmrendezőről. Ez szégyenletes hiány.”
Nos, ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért mi innen Kassáról nem sokat tehetünk, de bízunk benne, hogy csak akad olyan fiatal, aki az európai filmarchívumokat is hajlandó lesz átkutatni, hogy megírhassa ezt a monográfiát. Tény viszont, hogy van Magyarországon egy ember, mégpedig Simon V. László, aki egyedüliként megírta az első könyvet Radványi Gézáról Valahonnan Európából címen, mely először 1991-ben jelent meg, saját kiadásában. Simon V. László volt tehát az a fiatal publicista, az a kezdő televíziós riporter, aki 1979-ben, mikor Radványi visszaköltözött Budapestre és leforgatta az életművét lezáró alkotását a Cirkus Maximust, egyedüliként érte el a Mesternél, hogy nyilatkozzon neki. Tudni kell, hogy Radványi Magyarországra visszatérve nem akarta ünnepeltetni magát. Tőle az ilyesmi távol állt, ezért szögezte le, hogy nem akar nyilatkozni senkinek. Simon V. László viszont hajthatatlan volt. Megtalálta az utat hozzá, és mivel Radványi önmaga ifjúkori akarását, tiszta lelkületét fedezte fel az ifjúban, megtört a jég. Interjút adott neki és még azt is megengedte, hogy filmet készíthet róla a Cirkus Maximus forgatása közben. Sokszor találkoztak ezután. Legtöbbször a Gellért-szálló teraszán, ahol Radványi elmesélte neki fordulatokban, kalandokban gazdag életét, és arra is felhatalmazta, hogy könyvet írhat róla. Nos, ennek a könyvnek a teljesen friss, harmadik – több új kiegészítéssel kiadott változatát – hozta el a szerző most Kassára, és élményt adóan válaszolt ezzel kapcsolatosan Ötvös Anna beszélgető partnere kérdéseire. Ötvös Anna fiatal történészként a Grosschmid-család történetét kutatja, ezért ezen a konferencián Radványi Géza és Márai Sándor szüleiről is szolgált új adatokkal.
Betegsége miatt sajnos Jáky Judit, Grosschmid Kató unokája most nem tudott eljönni Kassára, de levelet intézett az emléknapok résztvevőihez, melyben egyebek mellett ezt írta: „Nagyon fontosnak tartom ezt az eseményt, hiszen apai nagybátyám, Radványi Géza munkássága hazatért a szülővárosába, Kassára. Tavaly a Radványi-emléktábla avatására elvittem azt a kis mackót, amit egy plédbe csomagolva küldött nekem Géza bácsi Budapestre, valahonnan Európából. Azt tárnám még önök elé, amikor Géza bácsi először járt hosszú idő után Budapesten és eljött hozzánk a lakásunkra. Addig a szüleim Münchenben vagy Bécsben találkoztak vele, mindig küldött nekem valamit. Apámmal nagyon szoros kapcsolatban volt. Látogatásakor bejött velem a szobámba, és azt a bizonyos mackót meglátta az ágyamon. Megsimogatta az arcomat és azt mondta: Látom, jól választottam. Vigyázz rá, mert ez a legfontosabb: figyelni egymásra és szeretni egymást.“
Nos, ettől aktuálisabb felszólítást ma sem lehetne megfogalmazni. Azok, akik fontosnak tartják, hogy Radványi emléke megmaradjon Kassán remélhetőleg így cselekednek majd. Elvárások, szándékok, tervek el is hangzottak az emléknapok záró részében. Bitay Levente kassai magyar konzul is arra ösztönözte a szervezőket, hogy tegyék hagyományossá ezt a rendezvényt, akár fesztivál formájában is. Megtudtuk, hogy az Úsmev mozi részéről is van hajlandóság arra, hogy fokozatosan minden egyes Radványi filmet bemutassanak Kassa mai polgárainak. Felmerült egy olyan javaslat is, hogy hozzanak létre egy Radványi díjat az első filmes fiatal rendezők számára és ennek a nemzetközi filmfesztiválnak Kassa adjon otthont.
Mi reméljük, hogy a tervek megvalósulnak, várjuk a folytatást!
Szaszák György
