A kassai magyar szervezetek képviselői és vendégeik tegnap Kassán a Rodostói-ház udvarán megkoszorúzták II. Rákóczi Frenc vezérlőfejedelem szobrát. A koszorúzási ünnepség résztvevőihez Balassa Zoltán helytörténész az alábbi beszédet intézte:
„Az istenek kora rég lejárt. A félisteneké ötven év előtt.” – írta ifj. Kemény Lajos levéltáros, történész a forradalom fél évszázados évfordulóján, 1898-ban. Mi már nem fogalmazunk ilyen patetikusan, amikor ezekre az eseményekre és azok szereplőire gondolunk.
- Rákóczi Ferenc szobránál állunk, melyet 1906 óta ide terveztek. Száz évet kellett várni, hogy ez megvalósuljon.
A fejedelemnek kultusza van Kassán. Ez a város volt szabadságharca központja, kedvenc tartózkodási helye. Itt nyugszik apja, nagyanyja és unokaöccse.
Rákóczi történelmünk egyik legrokonszenvesebb személyisége. Szellemisége, emberi tartása, áldozatkészsége és főleg hite példa a következő nemzedékek számára.
1848-ban is az emberek úgy érezték, hogy a zászlót, amelyet kitekertek kezéből, a forradalom és szabadságharc emelte ismét magasra.
Petőfi Sándor is így gondolta, amikor 1848 áprilisában megírta Rákóczi c. versét. Első strófáját idézem:
„Hazánk szentje, szabadság vezére,
Sötét éjben fényes csillagunk,
Oh Rákóczi, kinek emlékére
Lángolunk és sírva fakadunk!”
Kassára a márciusi események hírét és a 12 pontot egy menetrendszerűen közlekedő postakocsi utasai hozták meg március 18-án. Feltűnő volt, hogy a kocsi oldaláról levakarták a kétfejű sast. Annak helyén a magyar címer díszlett.
A városba érkezett fiatalok osztogatták a Mit kíván a magyar nemzet? példányait, mely első követelésként békét, szabadságot és egyetértést követelt.
A tizenháromezer lakosú megyeszékhely közönsége kíváncsian hallgatta a nemzeti zászlót lobogtató ifjakat, akik hirdették: „Szabadság, egyenlőség, testvériség, sajtószabadság!”
Mindenkik éljenzett, mindenki boldog volt.
A városi és vármegyei hatóságok csupán a rend és közbiztonság érdekében hoztak néhány intézkedést. A sajtószabadságot elfogadták.
Március 20-án Rimanóczy Ferenc, helyettes bíró és polgármester elnökletével nyilvános közgyűlést tartottak, melyen a Nemes Városi Tanács tudomásul vette a pesti vívmányokat.
Farkassányi Sámuel, kassai polgár méltatta a kivívott jogokat:
„Uraim! Mi e pillanattól alkotmányosan szabadok vagyunk, mert szabadok akartunk lenni, s szabadok leszünk, míg azok maradni szintén akarandunk. A nép szava Isten szava, s mint Isten ’légyen’ szavára lett a világ, úgy a nép ’légyen’ szavára életbe lép a szabadság.”
A közgyűlés határozatának 8. pontja magába foglalta Pest város által elfogadott 12 pontot is. A 6. pont elrendelte, „a nemzeti háromszínű lobogó azonnal tűzettessék ki a Városház erkélyére s a fűtoronyra, azokat folyton díszítendő.” Nemsokára a Szent Erzsébet-székesegyház tornyán megjelent a magyar trikolor, hirdetve egy új kor hajnalát.
A Kassai Újság publicistája 1913-ban a Kassán még élő honvédekről és tisztekről írt cikket. Bevezető sorai a következők: „Mi egy lázas, verekedő kor fiai vagyunk, nincs, nincs időnk emlékezni, nincs időnk visszanézni. Mire lélegzethez jutunk, mire lepihenünk, egy csöndes mélabús őszi délután a gesztenyefák alatt: már kiégett a Szívünkből minden. Az Élet, a kegyetlen, az ádáz szó kiperzselt belőlünk mindent. Csak múmiák leszünk, ó jaj, nincs békés mélázó öregségünk… Nincsenek n a g y embereink.”
Ezeket a sorokat akár ma is, száz év múltán leírhatná valaki. Dolgunk, hogy emlékezzünk és adjuk tovább a következő generációk számára múltunk értékes emlékeit.
