A Rákóczi kincstárból származhat a kassai aranykincs?

Balázs Péter kassai helytörténész, numizmatikus és családfa kutató meggyőződése, hogy az 1935. augusztus 24-én Kassán, a Fő utca 68 szám alatti épület – az egykori Szepesi kamara – átalakítási munkálatai során megtalált hatalmas aranykincs lelet a Rákócziak fejedelmi kincstárából származhat.

Kezdjük ennek a témának a feszegetését azzal, hogy mit kell tudnunk a fejedelmi kincstárak kialakításáról?

A történelmi tényezők hatása volt az egyik legfőbb előidézője annak, hogy az erdélyi fejedelmek kialakítsák a kincstárat. Az éremgyűjtés Magyarországon a főnemesség nagy kedvtelése volt. Bocskai, I. Rákóczi György, a Draskovich grófok és Zrínyi Miklós is nagyon értékes éremgyűjteményekkel rendelkeztek. A fejedelmi kincstár egyik megalapozója Bocsakai István lehetett, aki 1605-től Erdély és Magyarország fejedelme lett, a három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére, aki biztosítani tudta a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. Hozzá hasonló erényekkel bíró utódja volt Bethlen Gábor fejedelem és I. Rákóczi György is.  Már Bocskai idejében is azon gondolkodtak, hogy létre kellene hozni – mai szóhasználattal élve – valami nemzeti bank szerűséget, melyben az Európában vert pénzek képviselve lennének. Ennek érdekében Bethlen és I. Rákóczi György idejében fontos intézkedéseket meg is tettek. Ezt a központi gyűjteményt a Munkácsi várban helyezték el.

Melyik fejedelem idejében?

Mikor Bethlen Gábor fejedelem meghalt a kincstára már ott volt a Munkácsi várban. Császári engedéllyel I. Rákóczi György Bethlen özvegyének, Branderburgi Katalinnak kiadta az őt illető örökséget, de tudtommal abból, ami a fejedelmet és az erdélyi fejedelmi kincstárat illette, semmit nem kapott, semmit nem vihetett el. 

Bethlen után a fejedelmi kincstárral tehát I. Rákóczi György rendelkezett, hogyan működtették a kincstárat? Hogyan történtek a kifizetések?

A fejedelmi kincstár a legbiztonságosabb helyen, kellő őrizet alatt volt. A kifizetések nem itt, hanem a különböző térségek tárházaiban történtek. Az egyik legfontosabb dolog a katonaság ellátása volt. Ezek és más hasonló intézkedések finanszírozására afféle kisebb kincstárakat hoztak létre a Sárospataki várban és a Regéci várban, továbbá még két másik helyen. Erre azért is szükség volt, hogy ne kelljen a pénzt nagyobb távolságokra szállítani.

Ez logikus, de olykor mégis előfordult, hogy különböző mennyiségű pénzt kénytelenek voltak szállítani. Hogyan tették?

Thaly Kálmán leírja, hogy ha pénzt akartak szállítani – mondjuk 500 dukátot – ezt a nadrágszíjba dugták el, hogy ne tűnjék fel. Nagyobb összeget viszont már a türbébe. Ez tulajdonképpen két kupola részből egymásba illeszthető edény volt. Ebben 4-5 ezer dukátig terjedő összeget szállítottak. A nagyobb összegeket már csavarozott ládákban, a még nagyobbakat pedig lemezzel befedett faládákban szállították, megfelelő katonai kísérettel.

Arról még nem szóltunk, hogy fenn maradtak-e valamilyen leltári leírások erről a fejedelmi kincstárról, egyáltalán volt-e ilyen?

Már Bocskainál és Bethlennél is voltak leltári jegyzékek. Olyan leírások ezek például, hogy hány ötszáz dukát selyem van gyolcs zsákban pecsét alatt. De nagyon is számon tartották a pénzveréshez szükséges arany és ezüst lemezeket is, az arany és ezüst golyókat. Ezek is mind bőrzsákokban, pecsét alatt voltak elhelyezve.  I. Rákóczi Györgyről Thaly publikálta azt, hogy gyűjtő is volt. De nem csak ő, hanem más erdélyi fejedelmek is. Leírja azt, hogy ezeknek a különleges pénzeknek náluk megvolt a maguk zacskója, amibe behelyezték. És ott van, hogy ezt a kincstárban olyan hozzáértő ember kezelte, aki vagy ötvös mester volt, vagy aranyműves – tehát értett ahhoz, és tudta, hogy minek mi az értéke!  A fejedelmi kincstár különben nem lehetett szegényes, hiszen az erdélyi fejedelmek a töröknek 50 ezer dukát évi adót fizettek, aranyban!

Térjünk vissza a Kassán megtalált aranykincshez, amihez – amennyiben helytálló a feltételezésed – II. Rákóczi György özvegyének – Báthori Zsófiának lehet köze, illetve az ő legbizalmasabb emberének, gyóntató papjának, Kiss Imre jezsuita atyának. Merthogy?

Báthori Zsófia 1680. június 14-én halt meg a Munkácsi várban, de a földi maradványait csak egy évvel később hozták el Kassára, ahol 1681. március 16-án az akkorra felépült, a jezsuiták Szentháromság – plébániatemplomának a kriptájában, a korábban elhunyt fia, I. Rákóczi Ferenc mellé temették el. Az egész temetést a gyóntatója, végrendeletének végrehajtója – Kiss Imre végezte, a búcsúbeszédet is ő mondta el.

Itt fontos azt is megjegyezni, hogy I. Rákóczi Ferenc életét – aki ugye résztvevője volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek – az édesanyja, Báthori Zsófia csak úgy tudta megmenteni, hogy a császári katonaságot beengedte a váraiba, ő maga visszatért a katolikus hitre és 400 000 rénes forintot adott az említett kassai templom felépítésére a jezsuitáknak. Mindez I. Lipót császár uralkodása idején, amikor a protestánsok és a katolikusok között kiélezett harc folyt. Báthori Zsófia magatartását jól jellemzi, hogy a menye – a különben szintén katolikus Zrínyi Ilona sem maradhatott meg a munkácsi várban miután enyhébb bánásmódot ajánlott a protestáns jobbágyokkal szemben. Noha eredménytelenül, de mindent megtett azért is, hogy megakadályozza Zrínyi Ilona és Thököly Imre tervezett házasságát. Erre végül is csak az ő kassai temetése után, 1682 júniusában került sor. De mi történhetett Báthori Zsófia halála idején, 1680 június 14-én és utána Munkácson?

Ahogy én tudom, Báthori Zsófiának már el volt készítve a végrendelete, de amikor  Thököly Imre el kezdett érdeklődni a fiatal özvegy, Zrínyi Ilona után, akkor Zsófia megváltoztatta a végrendeletét az unokák javára. Később azt is elintézte, hogy Ilona ne kezelhesse az unokák vagyonát. Ebből egy nagy cirkusz keletkezett. Ráadásul Zrínyi Ilonának a végrendeletet meg sem mutatták. Ő ezért a nádorhoz fordult. Panaszt tett Kiss Imre és a többiek ellen, hogy őt, mint védtelen nőt – akinek két kiskorú gyereke van – nem engedik az örökséghez hozzájutni. A nádor panaszt tett ez ügyben az esztergomi érseknél, aki ezt leküldte a nyitrai püspöknek.

Elképzelhető, hogy a nyitrai püspöknek a Munkácsi várban történtekről voltak hitelt érdemlő információi?

Én úgy tudom, hogy Kiss Imre, amikor elment Kassáról, Nyitrát érintve jutott ki Bécsbe. Bécsben fertőzőbetegséget kapott, amibe belehalt, de Nyitrán valamit letett. Hogy mi volt ez, azt nem tudjuk.

Báthori Zsófia halálakor Zrínyi Ilona is a Munkácsi várban volt. Állítólag késő éjjel szóltak neki, hogy Kiss Imre bement a kincstárba, valamit el fog onnan vinni. Mikor Zrínyi Ilona  odaért már a csuhája alatt valami edényt tartott a kezében. „Ez az unokáknak lesz” – mondta szűkszavúan, és távozott…

Ez a leírás már egy későbbi történelmi regényből származik, de nincs kizárva, hogy a szerző információi helytállóak.  Báthori Zsófia halálakor nem csak Kiss Imre, hanem Zsófia lánytestvére, Hedvig is jelen volt, aki Lengyelországban egy rend főnökasszonya volt. Mindent ők ketten intéztek. Munkácsról Kassa és Lengyelország felé is indultak szállítmányok. Nem véletlen ezért, hogy amikor Thököly később bevette Kassát, kutatni kezdtek azok  az írásbeliségek és kincsek után, amiket a gyóntatópap elvitt Kassára, de nem tudták, hogy hova dugta. A rendházban megnézték a könyvtárat, a levéltárat, a gyógyszertárat, a kriptában felbontották még a koporsókat is, de nem találtak semmit. Erről jegyzőkönyv is készült.

Az egykori királyi házzal, a későbbi rendházzal és a templommal szemben, a Fő utca másik oldalán viszont ott áll a Szepesi-kamara épülete, ahol Thököly  emberei nem kutattak, de ennek az épületnek a többszöri átalakítása közben, 1935 augusztusában egy zárt fém edényben aranykincsre bukkantak. Lehet köze Kiss Imrének ehhez? Ha igen, miért itt helyezte el?

Elképzelhető, hogy amikor a temetést jött intézni Kassára, akkor hozta magával ezt a cipó nagyságú edényt, ami 10-11 kilogrammnyi aranypénz szállítására is alkalmas volt – akár úgy, hogy a nyereg kápára tette, és nem is volt feltűnő. Akkor így utaztak az emberek. Kassán a kamara épülete úgy működött, mint egy adóhivatal. Itt mindenféle letéteket biztonságba lehetett helyezni, amihez senki nem férhetett hozzá.

Biztosak lehetünk abban, hogy Kiss Imre megbízott a Kamarában?

A kamarába csak úgy ő sem mehetett be. Az igazgatót megkérhette, hogy fogadja. A kamara feje, az igazgató püspöki rangban volt. Neki elmondhatta, hogy miről van szó. Ők ezt egymás között elintézhették. Azt viszont, hogy az épületen belül ekkor mi játszódhatott le, azt mi nem tudhatjuk. A kamara részéről hívhattak egy kőművest, hogy nyisson egy rést a meghatározott helyen. Mikor ez megvolt, elhelyezhették oda a szelencét és berakták a téglákat, majd szóltak a kőművesnek, hogy falazza be. Ennyi. A másik verzió: megőrzésre adta le, amiről viszont egy írásnak is kellett készülnie, amit Kiss Imre elvitt magával. Lehet, hogy ezt adta le Nyitrán a püspöknek – de ezt nem tudjuk. Ebben lefektethették, hogy amikor nagykorúak lesznek az örökösök, megkapják a járandóságukat. Erre van is példa. Mikor Kassa 1705-ben  II. Rákóczi Ferencé lett, a Kamara leadta neki azt az összeget, amelyet 1703-ból a tokaji szőlők bevételéből letétbe helyeztek a számára. Ez a rendszer tehát működött. Ha valamit letétbe tettek – és lehetőség adódott személyesen kommunikálni azzal, akit illetett , kiadták neki. De ennél az aktusnál annak is ott kellett lennie, aki letétbe helyezte, vagy legalább annak, akit megbízott, hogy átadja.

Kiss Imre ugye Bécsben a katonáktól kapta el a tífuszt, ami el is vitte. Kassára ezért érthető módon sem Thököly távozása után, sem máskor nem térhetett többé vissza. Ezzel ő nyilván nem számolt. Ezért Kassán, ha az említett helyen úgy dugta el a kincset, hogy arról mások nem tudtak, akkor érthető, hogy miért csak véletlenül, és ilyen későn bukkantak rá. A 2920 darab aranypénzt, aminek 84 százalékát magyar és németalföldi pénzek teszik ki – köztük cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spanyol veretek -, továbbá egy a Krisztus előtti 4-3. századból származó antik trákiai aranypénz is, és a szintén nagyon értékes I. Ferdinándot ábrázoló 1541-ből származó emlékérme, valamint a 2,14 méter hosszú aranylánc – a Kelet-szlovákiai Múzeumban tekinthető meg. Ennek az aranykincs leletnek 11,5 kg a súlya. Te elég behatóan foglalkoztál a kincsek megtalálásáról szóló jegyzőkönyvekkel. Ezek végül is annak a 2920 darab aranypénznek  és a 2,14 méter hosszú aranyláncnak a számbavételéről szólnak, ami ma is megvan. De a korabeli sajtó arról is tudósított, hogy a kincsek megtalálása után néhány aranypénzt – és talán más egyebet is elloptak…

Állítólag a pénzeken és a láncon kívül  a gyűjtemény tartalmazott  egy arany keresztet -gyémántokkal kirakottat, továbbá  egy pecsétgyűrűt, amibe valamilyen címer volt vésve. Ez nem volt ott, amikor a leltárt megcsinálták. Eltűnt. Egyesek azt állítják ezt valaki leemelte. Ha ez a két dolog ott marad , közelebb vitt volna a tulajdonos kilétéhez. Hogy ez a pecsétgyűrű Báthori Zsófiáé volt-e, vagy a Rákóczi család más tagjáé – ezt nem tudjuk. Viszont az arany kereszt a gyémántokkal lehetett esetleg a Báthori Zsófiáé is.

Hogy ez a megtalált gyűjtemény a Rákóczi-családé lehetett, és hogy Báthori Zsófiának is köze lehetett hozzá, azt az is bizonyítja, hogy az arany pénzek között egy olyan veret sincs, ami az ő halála után készült volna. Tehát mind korábban. Az eredeti tulajdonos kilétéhez így talán leginkább az aranylánc vezethetne el. Kié lehetett?

A Rákóczi családdal rokon családok közül én megnéztem, hogy kik kaptak ilyen kitüntetést. Nos, elsőként Báthori Zsigmond  (1572-1613) (1572-1613) erdélyi fejedelem kapott. Ő 1529.I.28-án II. Rudolf császárral egyezséget köt a török ellen, és birodalmi hercegi címet kap. Prágában a császár kinevezi az Aranygyapjas rend lovagjává, és házasságot köt Habsburg Mária Krisztina hercegnővel. Egy korabeli metszeten (Augsburg, 1600) Báthori Zsófia van ábrázolva az Aranygyapjas rend jelvényével, amely aranyláncon függ. Másodikként Zrínyi Miklós (1620-1664) horvát bán kapja meg. Őt 1664-ben a spanyol király a török elleni sikereiért nevezi az Aranygyapjas rendbe. Számomra az a feltűnő, hogy egy korabeli metszeten – úgy ahogy egy olajfestményen is, melyen az Aranygyapjas rend jelvénye (a gallérja körül) aranyláncon függ – az aranyláncszemek teljesen megegyeznek a Kassán megtalált aranylánccal. A jelvény természetesen már nem lehetett Kassán, mert azt a kitüntetett elhalálozása után mindig vissza kellett juttatni ahhoz, aki a kitüntetést adta.  A teljesség kedvéért még azt is meg kell említenem, hogy II. Rákóczi Ferenc is bekerült az Aranygyapjas rendbe, méghozzá XIV. Lajos francia király ajánlására, de a spanyol király által 1709-ben. A Kassán megtalált aranylánccal kapcsolatosan azt is tudnunk kell, hogy az I. Csehszlovák állam idejében (1935 és 1938 között) a reneszánsz aranyláncot szerették volna megszerezni rektori láncként a Komensky Egyetemen Pozsonyban és Túrócszentmártonban is a Műszaki Főiskolán. A II. világháború után, 1946-ban a kassai M.R. Štefánik Műszaki Főiskola szintén szerette volna megszerezni a láncot, és azt Kassa város címerével kiegészíteni, míg a többiek azt be akarták olvasztani. Az Iskola- és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal Pozsonyban ezt a kérelmet is elutasította azzal, hogy ez a dolog politikai okokból nem hajtható végre.

Érdekes információk ezek is, de befejezésképpen még arra lennék kíváncsi, hogy az említett aranyláncon kívül véleményed szerint ebben a leletben mi utalhat még arra, hogy a Rákóczi kincstárból származhatnak ezek az értékek?

Az én véleményem, hogy mikor Zrínyi Ilon férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez, hozott magával egy hozományt. Mivel tudta, hogy ugye ezek gyűjtenek pénzeket, ezért olyan dolgokat hozott a gyűjteménybe, amelyek érdekesek és értékesek. Ott volt köztük a Rózenberg-féle dukát. Ez a ritka arany veret a bécsi császári éremtárban is csak 1875-től van meg. De említhetem a Waldstein pénzeit (1631,1634), melyek akkor kerülhettek hozzájuk, amikor a 30 éves háború idején kapcsolatokat kerestek a protestánsoknál a harcok befejezése és a béke megkötése érdekében. Tény, hogy ebben a gyűjteményben olyanok is vannak, amik másutt sehol. Bizonyos, hogy ezek vagy házassággal kerültek ebbe a fejedelmi gyűjteménybe, vagy diplomáciai küldetések útján. Ilyenkor aki fel akarta mutatni, hogy kihez tartozik, olyan ajándékot hozott, amelyet sehonnan máshonnan nem lehetett beszerezni. Hamisítani sem lehetett, mert nem tudták, hogy hogy néz ki. Ebben a gyűjteményben például a svéd Krisztina királynőnek olyan pénzei is megvannak, amik a svéd királyi udvar gyűjteményéből is hiányoznak. Itt annyit kell megjegyeznünk, hogy a svéd királynőt, Krisztinát hozzá akarták adni I. Rákóczi György második fiához, Rákóczi Zsigmondhoz, aki ugye Báthori Zsófia fia volt, és a tudományokkal foglalkozott, a fejedelmi kincstárat is ő kezelte, ezzel volt lekötve.

Köszönöm a tényfeltáró és elgondolkodtató válaszaidat:

Szaszák György