Bocskai István 1604-ben Kassát választotta fejedelmi központjául, ahonnan 1606-ig tartóan eredményesen irányította szabadságküzdelmét a Habsburgok ellen és a törökkel is kiegyezésre tudott jutni.

Kassa a Bocskai-felkelés küszöbén erődváros volt, kettős védőfallal. A városfalakon belül a 460 polgári ház közül 243 magyar, 207 pedig német személy tulajdonát képezte. Ebben az időben Kassát már összefüggő sávban vették körül az úgynevezett elővárosok. Itt a házak számát ötszázra becsülik. Az elővárosi polgárok házain kívül a gazdagabb belvárosi polgároknak is voltak itt nyári kertes házai és borospincéi. Volt itt malom, fűrésztelep, csiszoló- és festőműhely, áztató gödör, cserzőműhely és vágóhíd is. A céhek viszont természetesen a városfalakon belül működtek. A város elöljáróságát tizenkét szenátorral és a hatvan tanácsossal a városi magisztrátus képezte, melynek az élén a városbíró állt. A városi tanács ekkor kizárólag protestáns volt. Bocskait a katolikus Béccsel szemben ilyen megfontolásból is támogatták.

Bocskai István Kassán az egykori Királyi házban – ami 1554-től már a felső-magyarországi kapitányok székhelye lett – szállásolt be, és itt rendezte be az úgynevezett székhely nélküli fejedelmi udvarát. Bocskainak és Kassájának rendkívül nagy szerepe volt a korabeli magyar történelemben. Tény, hogy ebben a városban született meg a székelyek megnyerését és a mozgalom mellé állítását eredményező erdélyi politika, akárcsak a hajdúkérdés rendezése a letelepítések és kiváltságok révén – és nem utolsó sorban: itt folytak le a béketárgyalások a Habsburg-hatalommal az 1606-os országgyűlésen

A kassai Bocskai Keresztyén Társaság, a Szlovákiai Református Egyház Kassai Magyar Gyülekezete és a Kassai Polgári Klub közös szervezésében Bocskai halálának 410.évfordulója alkalmából nemzetközi konferencián emlékeztek meg az erdélyi fejedelemről.

A Bocatius János Közkönyvtár tanácstermében megrendezett konferencia jó hangulatát a református magyar gyülekezet Laurate Dominum énekkara és Béres Viktor szavalata alapozta meg, aki Wass Albert: A gyökér marad című versét adta elő. A konferenciát Göőz László, a kassai Bocskai Keresztyén Társaság elnöke nyitotta meg, aki beszédében a Kassának adományozott Bocskai-mellszoborról beszélt, ami átmenetileg jelenleg a kassai református parókia udvarán vár köztéri elhelyezésére.

A konferencia szakmai részének első előadását Štefan Eliáš helybeli levéltáros Bocskai és Kassa címen tartotta meg. Mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a protestáns Kassa tárt karokkal fogadta Bocskait, aki váratlan halála is itt ért, 1606. december 29-én. Ő is megerősítette, hogy a fejedelmet nem mérgezték meg. Részletesebben beszélt Bocatius János szerepéről  is, aki a fejedelem iránti elkötelezettsége miatt fogságba is került. A prágai vár Fehér Tornyából viszont a felesége és a barátaik segítségével sikerült megszöknie. Eliáš közölte, hogy Bocatius az emlékirataiban megörökítette a rabságának történetét. A csehek az eredeti latin szöveg másolatát át is adták a kassaiaknak, de ennek fordításával és feldolgozásával eddig még senki nem foglalkozott.

Sárkány Viola, a Bocskai Társaság elnöke azt az adománylevelet ismertette meg a hallgatókkal, melyet Bocskai szülőhelyének – Kismarjának adományozott, de szólt a fejedelem egyéb politikusi és államférfiúi megnyilvánulásairól is. Mivel Halasy-Nagy Endre Budapestről nem érkezett meg a konferenciára, Bocskai koronájáról Sárkány Viola mondta el a legfontosabb tudnivalókat. A lényeg az, hogy Bocskait 1605-ben Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották, ami a törököket arra késztette, hogy királyként ismerjék el. Az Ahmed szultán által Bocskainak küldött koronát 1605. November 11-én Rákosmezőn nagy pompával Lala Mehmed nagyvezír adta át. Sajnos Bocskai halála után ezt a díszes koronát Thurzó György elvitte Bécsbe. Ma is megtekinthető az ottani Szépművészeti Múzeumban. Az osztrák-magyar kapcsolatok állását minősíti, hogy ezt a koronát még kiállításra sem adják Magyarországra.

A Szegedi Tudományegyetem főlevéltárosa, Bagi Zoltán Péter sem érkezett meg a kassai konferenciára, de az előadását Balassa Zoltán felolvasta. Ennek témája Lessandro Ridolfi és olasz katonáinak harca Bocskai hajdúi ellen a Dunántúlon volt, melyben a szerző több forrásanyag hiányosságára hívta fel a figyelmet.

Szemléletes és átfogó volt Kardos László debreceni néptánc-történet kutató előadása, aki arra is rámutatott, hogy a hajdútáncokban felfedezhetőek a szomszéd népek táncmotívumainak sajátos elemei, mint ahogy a hajdútáncok hatása rájuk.

A konferencia második részében Sátoraljaújhelyről Csorba Csaba docens Bocskai végrendeletéről értekezett, melyet a fejedelem a halála előtt mindössze két héttel, 1606. december 17-én fogalmazott meg.

Orémus Zoltán református esperes, a kassai magyar református gyülekezet lelkésze előadásában a száz évvel ezelőtti tudós lelkész elődjének, Révész Kálmánnak az érdemeire hívta fel a figyelmet, aki Bocskai halálának 300. évfordulója alkalmából, tehát az 1906-ban tartott megemlékezéseknek volt a szervezője – és sok fontos dokumentum összegyűjtője is -, vagyis a fejedelem emlékének továbbörökítője.

Balázs Péter, kassai magánkutató előadásában főleg arra fókuszált, hogy Bocskainak a felvidéki bányavárosok, köztük Körmöcbánya is meghódolt. Ennek tudható be, hogy a Bocskai által veretett érmek nagyobb részét ott készítették. Kihangsúlyozta, hogy a Bocskai által veretett érméken és pénzeken mindig ott volt a felirat: Soli deo gloria (Egyedül Istené a dicsőség).

Az előadások után a Bocskai emlékidézés Kassán városnézéssel folytatódott, majd a református parókia udvarán Bocskai- szobrát koszorúzták meg. A rendezvény záró részében a református gyülekezet közösségi termében alkalmat teremtettek a résztvevőknek az előadókkal való beszélgetésre is. Az egész rendezvény fölött Haraszti Attila, Magyarország Kassai Főkonzulátusának főkonzulja vállalt védnökséget.

Szaszák György