Az egyik legizgalmasabb kortárs cseh szerző, David Drábek: Csokifalók című romantikus vígjátékának magyar ősbemutatóját tartják ma este a kassai Thália Színházban. A színházi évad második bemutatójaként a nézők elé kerülő mű valójában afféle csehovi komédia a nőkről, szuperhősökről, korunk betegségeiről, szenvedélyeinkről, a szamurájokról, a kutyákról és nem utolsó sorban a szerelemről -, de cseh szemmel.
A darab cselekményéről előzetesen csak annyit, hogy a szülők halála után három lánytestvér bezárkózik az atyai házba és különböző módon próbálják feldolgozni a tragédiát, míg el nem jön a pillanat, hogy valamelyikük teljesítse a bizarr apai örökséget. Szürreális helyzetek, humoros és keserű, de szerethető jelenetek során derül ki, hogyan tudja az ember legyőzni a múlt démonait és eljutni az egyszerű, tiszta szeretetig.
„Az elveszett paradicsom első számú szimbóluma ebben a darabban a csokoládé – árulta el Artner Szilvia dramaturg, aki ehhez még hozzá tette: Úgy tudom, hogy ennek a túlzott fogyasztása – amire a darab címe is utal -, a nőket érinti leginkább és jellemzően azért csúsznak bele, mert valamit megpróbálnak elfedni vele: a gyászt, a szexuális vágyakozást, a szeretetéhséget. A „csokifalók” a szorongást, a depressziót próbálják extrém és mulatságos módon leküzdeni, illetve így lázadnak a megbetegítő valóság ellen. Nem alkusznak, inkább az édesség evésbe halnak bele, mintsem összetörje még egyszer a szívüket valaki.“
A Csokifalók iparvárosi három nővérét Lax Judit, Nagy Kornélia és Rab Henrietta alakítja, lovagjaikat pedig Nádasdi Péter, Ollé Erik és Madarász Máté. A meghökkentő, filmszerű, ugyanakkor mulatságos és életszerű előadás két szellemfiguráját, az anyát és az apát Szabadi Emőke és Illés Oszkár játssza.
A Csokifalók /Jedáci čokolády/ 2011-ben az év vígjátéka lett Csehországban. Kassán a magyarországi Telihay Péter rendezi a darabot, aki először tavaly Szigligeti Liliomfijának világzenés adaptációjával mutatkozott be a Thália közönségének. A Csokifalókat ő ezekkel a gondolatokkal ajánlja a közönségnek:
„Az az izgalmas ebben a darabban, hogy olyasmire hívja fel a figyelmet, amit rég elfelejtettünk, az egyszerűségre és a kíváncsiságra…. Drábek arra figyelmeztet, hogy miközben annyi bonyolultsággal pakoljuk tele az életünket, elfelejtjük a legegyszerűbb szavakat. Lelkünk mélyén tulajdonképpen igen kevés elvárásunk van a másikkal szemben, csak arra vágyunk, hogy szeressen és szerethessük. Ha jól csináljuk, akkor úgy fognak kimenni a nőzők az előadásról, hogy nahát, de tényleg ennyire egyszerű. Csak nyilván e mögé oda kell pakolni azt a rengeteg történetet, ami az övék is, csak nem hordják. Úgy értem, nem hordják, mint egy páncélt, vagy mint egy díszmagyart.“
/szasz/
fotók:Thália