Szegényebb lett Kassa magyar szellemi élete. Harmincnégy nappal 87. születésnapja előtt tegnap elhunyt Gyüre Lajos költő, író, színműíró, irodalomtörténész, tanár. Bekövetkezett az, aminek az eljövetelét egyik versében már 2001. december 8-án leírta:
/Itt belül tűz VAGYOK, ízzó láva, / hiába minden eskü: talán ma!/ S mint kit az anyja ostorral megvert, / fogadom: leteszem a fegyvert. / S holnap? HOLNAP kezdem újra, – /Lábam a tüske véresre nyúzza, / de holnap KEZDEM ÚJRA, meg újra, / míg egy tüske szívem át nem szúrja. /
És az a tüske megtalálta a szívet. Az izzó láva immár kihült. Gyüre Lajostól 2018. február 21-én, szerdán, 11 órakor vehetünk végső búcsút a kassai krematóriumban.
Mokcsakerészen született 1931-ben. Mint Ung-vidéki fiúnak a hagyományok szerint valójában neki is földművelőnek kellett volna lennie, de mégis kazánkovácsként indult az élete a kassai Poledniak vasgyárban, minekután a kassai Felsőipari Technikumban már leérettségizett. Az első nagy kihívás akkor történt az életében, amikor választania kellett, hogy a gyár technikusaként kimegy-e Egyiptomba dolgozni, vagy inkább enged annak a vonzalmának, ami a pedagógiai pálya felé húzta. Az utóbbinak engedett. A Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Fontos kiemelni, hogy magyar szakos tanárjelöltként igen aktívan bekapcsolódott a pozsonyi magyar diákok kulturális tevékenységébe. Alapító tagja volt a Magyar Főiskolások Művészegyüttesének és a belőle alakult Ifjú Szíveknek is. A költészethez is itt került közelebb. Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Ifjúságban és a Szabad Földművesben. Sokat köszönhet az akkor Pozsonyba kerülő Turczel Lajos irodalomszervező tevékenységének, melynek folytán Gyüre Lajos egyike lett a később Nyolcak néven ismertté vált költői csoportosulásnak, melynek tagjai sokat tettek a sematizmus ellen. Csoportosan 1958-ban a Fiatal szlovákiai magyar költők című antológiában léptek az olvasóik elé, mely Turczel Lajos válogatásában és szerkesztésében jelent meg.
Gyüre Lajos első önálló verses kötetének a Meditáció esőben megjelenésére ezt követően egy évtizedet kellett várni. Persze közben sok minden történt vele. Akkoriban a tanári oklevél megszerzése után az elhelyezkedés központilag irányított volt. Őt a hatezer lakosú Bősre helyezték. Ez a falu azért is meghatározó volt az életében, mert a későbbi feleségével, hű élettársával ott ismerkedett meg – akit szintén kezdő pedagógusként helyezték oda. Kis idő elteltével Gyürét viszont átirányították Nagymegyerre, ahol a szövetkezeti elnököknek és az agronómusoknak is kétéves átképzési tanfolyamot tartottak. Az ottani fejlettebb mezőgazdasági intézmények megtekintésére egyszer a Kassa-környéki járásból is jött egy delegáció. Mikor megtudták, hogy ő keletről származik, felszólították, hogy adja be a felmondását, menjen haza, mert a kerületi nemzeti bizottságon megalakul a magyar részleg és ott van szükség rá. Élt a lehetőséggel. 1968 forró augusztusa már itt érte. Kevesen tudják , hogy a szlovák rádióban megindult Gabona Város néven sugárzó adó mintájára Béres Józseffel Gyüre Lajos Kassán is megszervezte egy hasonló rádió sugárzását Bodrogköz név alatt. A Repülőtiszti Főiskoláról szereztek egy terepjárót, amire felszerelték az adóállomást. Ez azért kellett, mert a kassai rádió épületét már elfoglalták az orosz katonák. A terepjáróra azért volt szükség, hogy a Bodrogköz Titkos Adóállomást ne tudják bemérni, ugyanis állandóan változtatták a helyüket.
1968-ban a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kulturális főosztály magyar szakelőadójaként Gyüre Lajos szervezte meg Kassán a Bankó szállóban az első magyar értelmiségi találkozót. A több mint 120 résztvevő ezen a találkozón fogalmazta meg először azt a követelést, hogy a Csemadok ne csak kulturális szervezet legyen, hanem az itteni magyarok érdekvédelmi szervezete is. Ezt és a további követeléseiket aztán a Csemadok Kassa járási elnöksége 12 pontba foglalva küldte el a Csemadok Központi Bizottságának. Ez volt a később Őszinte szó címen elhíresült kassai levél, melyet a kassaiak úgy kezdtek, hogy: „Öntsünk tiszta vizet a pohárba, de tiszta pohárba és tiszta kézzel!“ Ezekért a kezdeményezésekért a szocialista hatalom Gyüre Lajost, Béres Józsefet és Mede Istvánt az úgynevezett „normalizációs” években kis híján ellehetetlenítették. Gyüre Lajos visszament tanítani, de előtte még segítette a Thália Színpad megalakítását Kassán, anyagi támogatást is elkülönített számukra a kerületi nemzeti bizottság költségvetésében. Rövid ideig az ipariban, de ezt követően nyugdíjaztatásáig a kassai magyar gimnáziumban tanított. Közben verseskötetei, mesekönyvei és prózai írásai jelentek meg. Megírta a Kassai Napló monográfiáját, ledoktorált, tanulmányokat és szépirodalmat publikált az Irodalmi Szemlében és magyarországi lapokban is. Mesejátékokat írt. Több mint húsz kötete jelent meg. 1986-1990-ben a kassai Thália Színpad művészeti vezetője és dramaturgja volt. Szerette Kassát, de az nagyon bántotta, hogy igen fogy itt a magyarság száma. A maga eszközeivel: írott és mondott szavaival ennek a folyamatnak a visszafordításán fáradozott mindég. Ezért vállalta az idegenvezetést, a város műemlékeinek, palotáinak, házainak bemutatását a régi híres kassaiak emlékének ébrentartását. Ezért tartott előadásokat és vállalta a vitákat is. Portálunkon a mellékelt videón abba is belehallgathatnak, hogy a titokzatos kassai aranykincs tulajdonosának ő miért a Rákócziakat tartotta.
Gyüre Lajos munkásságát, törekvéseit nagyra értékelte Magyarország is, hiszen 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozták neki.
Nehéz most búcsúzni tőle. Ebben a pillanatban abban vagyok biztos, hogy a tárgyilagos, megfontolt, bölcs szavai hiányozni fognak itt Kassán az ünnepeinkből és a hétköznapjainkból is.
Szaszák György
