Kassa és a környék magyarsága 2023. március 15-én a Csamadok Kassai Városi Választmánya rendezésében a Thália Színházban ünnepi műsorral idézte fel a magyar történeti emlékezetben kiemelkedő helyet elfoglaló 1848. március 15-én Budapesten lejátszódó eseményeket és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc üzenetét, annak hatásait.
Az ünnepi est szónoka Duncsák Mária, a Csemadok Kassa Városi Válsztmányának alelnöke volt, akinek az „ÜDVÖZLÉGY SZÜLETÉSED NAPJÁN, MAGYAR SZABADSÁG”címen elmondott beszédét portálunkon az alábbiakban teljes egészében közöljük:
1848. március 15. az ifjúság napja volt, a tavaszi újjászületés reménye szabad hazáról,
testvériségről és egyenlőségről, hit és bizakodás, hogy a magyar név megint szép lesz,
méltó régi nagy híréhez. Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság – írja lelkesen Petőfi másnap az élmények hevében. A forradalmi álmok és remények azonban hamar szertefoszlottak: a márciusi eufóriát véres szabadságharc követte, majd a tragikus XX. század – új megpróbáltatásokkal és próbatételekkel a magyarság számára. Nagyhatalmak vetélkedtek egymással, döntöttek a nemzet sorsa fölött – és mint mindig, akkor is a megmaradás volt a tét.
A hajdani március óta 175 esztendő telt el. És mégis, annyi történelmi veszteség és minden borúlátó jóslat dacára itt vagyunk, mert őseink hittel vallották, hogy magyarnak lenni nagy, szent akarat, amivel védelmezni kell nyelvet, kultúrát, szülőföldet, templomot és iskolát. Történelmünk során számtalanszor bebizonyítottuk, mint Kukorica Jancsi, akiből János vitéz lett, hogy válságos helyzetekben is fölül lehet kerekedni a nehézségeken, csak szív, józan ész és bátorság kell hozzá. Ezt az életpéldát és hitvallást kaptuk 1848 hőseitől, hogy továbbadjuk a következő nemzedékeknek, gyermekeinknek, unokáinknak – amíg lehet, ahogy lehet.
Március 15. – a múltra visszatekintésen túl -nekünk azt jelenti, hogy jóllehet a szülőföldünkön kisebbségben élünk, a világban testvéreink vannak, milliók, akikkel egy nagy közösséghez, egy nemzethez tartozunk. Mint minden ünnepnek, ennek napnak is vannak jelképei, virágai, fényei. Ma a tisztelet jelképes virágával, a piros-fehér-zöld kokárdával idézzük fel a régmúlt eseményeket és a hősök, köztük a 200 éve született költő, a történelem kiválasztottja, Petőfi Sándor emlékét. Újra tavasz, március van – és ilyenkor a KÖLTŐ visszatér, szelleme beragyogja az ünnepet. De lélekben a hétköznapokon is köztünk van, bármennyit is változott a világ, Verseivel elkísér szülőföldje kedves tájaira: az alföldi szép nagy rónaságra, a kanyargós Tisza partjára, és velünk van, amikor rácsodálkozunk a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes szépségeire. Benne él füstbe ment terveinkben, szerelmeinkben és szeptember végi sejtelmeinkben, ha elgondolkodunk az elmúlásról. (Ő, a huszonéves mondta ki az örök igazságot: Elhull a virág, eliramlik az élet.) Ott döcög vele a végtelen időben a négyökrös szekér, és amíg ők Erzsikével választanak maguknak csillagot, már valahol messze, fenn a csillagok közt járnak, és a négy ökör lassacskán elballag utasaival a HALHATATLANSÁGBA.
Tisztelt ünneplő közönség! Emlékezni jöttünk és fejet hajtani azok előtt, akik sorsdöntő –Jókai szavaival élve lélekfordító – időkben a küzdelmet és a helytállást választották. A nemzet megőrzi emléküket, ahogyan azt Jókai Mór, az események szemtanúja és résztvevője megjósolta: Egy boldogabb korban áldani fogják a hősöket, akik életüket adták a jövendőért.
A kassai megemlékezést szavalatával Kövesdi Szabó Mária, a Thália Színház művésze, a Molni és barátai verséneklő együttes, az Ilosvay Selymes Péter Néptáncegyüttes legényese, valamint a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola KGSZT Lírai Színpada nívós előadásával tette még emlékezetesebbé.
/szasz, fotók: hanesz a./
