„A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.“ – Claude Debussy igazát Bogányi Gergely Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművészünk az első kassai hangversenyén maradéktalanul igazolta – és nem csak a francia szerző Az öröm szigete és a Suite Bergamasque című zongoraműveinek, hanem a Bartók Bélától és Liszt Ferenctől választott zeneművek ihletett előadásával is. Az összhatást kétségtelenül csak növelte a Bogányi-féle új csodazongora, melyet a Felvidéken először Kassán szólaltatott meg e hangszer kiötlője. A siker óriási volt. A Kassai Állami Filharmónia koncerttermének közönsége állva tapsolta a művészt és a kristálytiszta hangzású, áramvonalas, speciális anyagból készült zongoráját, – két ráadást is kiharcolva.
A kassai közönség ezt a zenetörténelmileg is emlékezetes hangversenyt Magyarország Kassai Főkonzulátusának köszönheti, név szerint Haraszti Attila főkonzulnak, aki mindent megtett a rendezvény létrehozásáért. Kiemelésre méltó, hogy az estet Ferenczei Andrea vezényletével a kassai Voces kórus Ola Gjeilo Sarki fény című művének előadásával élményt adóan nyitotta meg.
Az est főszereplője, Bogányi Gergely zongoraművész közvetlenül a hangverseny előtt nyilatkozott portálunknak.
Mikor merült fel Önben az ötlet, hogy egy teljesen új zongorát kellene alkotni?
Már vagy húsz évvel ezelőtt kijelentettem, hogy kellene egy új zongorát csinálni.
Komolyan gondolta már akkor is?
Igen, de innentől kezdve valójában egy hosszú érési folyamat kezdődött el, mert nekem ehhez a feladathoz zenészként is és lelkileg is fel kellett nőnöm.
A szakmai indok érthető, ami minden kortárs művészre egyaránt érvényes, csakhogy közülük a világon senkiben nem merült fel az igény egy teljesen új hangzású és kivitelezésű zongora megálmodására. Önben ez az újat akaró hajlam milyen gyökerekből táplálkozik? Van köze hozzá esetleg a szülői géneknek?
A szüleim is zenészek. Az újítás terén az édesapámtól tanultam a legtöbbet – de, nem a hangszerben, hanem a zenében. Olyan szellemiség alakult ki nálunk, hogy a gazdag zeneirodalomból mindig kerestük az izgalmas feladatokat, az új értékeket.
Ezt az újat akarást segítette az is, hogy a budapesti zeneakadémiai tanulmányai mellett ösztöndíjasként előbb a Finn Zeneakadémián, majd amerikai zeneművészeti egyetemen is tanult.?
Az újat, a jobbat akarást nem vitte előre, de a zenei fejlődésemben a különböző professzorok nagyon sokat segítettek. Valójában a zenei fejlődésem vezetett oda, hogy kialakult bennem az igény egy új zongorára, egy új kategóriájú hangra. A hangsúly tehát ezen az új hangzáson van.
Merthogy új dizájnú zongorát azért készítettek az utóbbi évtizedekben, de azoknak a hangja a régi maradt…
Pontosan! Mi nem egy régi hangszerhez alakítunk egy új dizájnt, hanem pont fordítva: először a hangot kerestük. Ez volt az igazi lényegi fejlesztés! A dizájn ezzel együtt alakult ki.
Könnyen ment?
Sok akadályba, kihívásba ütköztünk. Voltak megtorpanások is, de mindig jött valami égi sugallat, valami megvilágosodás, valami csoda, ami tovább lendített a kivitelezésben. A zongorához ezért is ragad hozzá a csoda jelző.
Hogyan sikerült megtalálni azokat a mérnök barátokat, akik a maguk szakmájában bizonyára olyan jók, mint Ön a zenében?
Ez is szinte a csodás gondviselés kategóriájába tartozik. A saját területükön ők sokkal fontosabbak, mint én. Mindezt figyelembe véve mégis a csapatmunkát kell kiemelnem. Természetesen külön dizájnerünk is van. Én nem vagyok formatervező, nem értek hozzá, de ahhoz igen, hogy milyen szellemiségű hangszert szeretnék látni fizikailag.
Persze a legfontosabb követelmény mégis a hangzása volt?
Igen, de nagyon fontos volt nekem a zongora megjelenítése is, az, hogy a hangzása a lehető leghatékonyabban jusson el a hallgatóhoz. Bár nem én terveztem, de erről is rengeteget beszélgettünk a dizájner barátommal.
Ez a zongora olyan kompozit anyagból épült, mint amit manapság az űrtechnikában is alkalmaznak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez a zongora teljesen elfelejtette a fát?
Van benne fa. Például a zongora kerete. Ez egyfajta ácsolat, ami nagyon stabil.
A régiekkel szemben ennek a zongorának a hangzáson kívül más előnyei is vannak?
Nekem már a hangzása is elég lenne, de ennek a zongorának meghökkentő a stabilitása, hangolni is alig kell.
Elárulja, hogy melyik zeneművel próbálta ki először ezt a zongorát?
Liszt Ferenctől a La leggierezza koncert etüddel.
Talán éppen azért ezzel, mert rokon léleknek tartja magát Liszttel?
Megérint az ő szellemisége. Egész élete folyamán elképesztő módon volt nagyvonalú, gáláns és nemes, ugyanakkor rendkívül alázatos – és, hát lángelme.
És Bogányi Gergely – ő milyen ember?
Kettős fontos része van az életemnek. Az egyik az, amikor az alkotói periódusban alkotói momentum van a színpadon, de otthon is ugyanez, amikor gyakorolni kell az égiekkel a kapcsolatteremtést. Ez egy nagyon fennkölt, mély és izgalmas rész. Másrészt: bár úgy tűnik, hogy kaptam a jó Istentől tehetséget, meg érzékenységet a zenéhez, de tudom, hogy ez csak egyféle alap. Ezért én azt is tudom, hogy munkásembernek kell lennem. Megbizonyosodtam afelől, hogy csak kemény munkával lehet eredmény elérni. A zongoraépítéssel kapcsolatosan is ez a kettősség érvényes rám.
A zongora prototípusát a 2015-ös Milánói Világkiállításon mutatták be, ahol nagy sikert aratott. Lesz sorozatgyártás?
A prototípusfejlesztés után vagyunk már. Most kezdjük a sorozatgyártást. Ipolytölgyesen van a zongoragyár, az Ipolyfabric. Szeretnénk egy kevés, de stabil sorozatszámú zongorát létrehozni.
Hány változatban?
Először csak egy változatban, de később a nagyobb és a kisebb változat gyártásával is számolunk.
A bogányi zongora felvidéki debütálásán, a kassai hangverseny első részében Bartók zongoraszonátája és a 15 magyar parasztdal, majd Debussytől a Suite Bergamasque és az Öröm szigete hangzik el. A második részben pedig öt Liszt mű: a Legenda 1. – melyben Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak, továbbá a Legenda 2., melyben Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár, továbbá a Sóhaj, a Manók tánca és befejezésképpen a 15-ik magyar rapszódia. Azt mondja, hogy ez a kassai repertoár az Ön előadásában most hangzik el így először. Mi ennek az oka?
Csak annyi, hogy én nem szeretem másolni sem a koncertprogramokat, sem az előadásokat. Nem szeretem ismételni akkor sem, hogy ha a műveket előadásmód szerint nem ismétlem, hanem mindig igyekszem újra alkotni a színpadon. A műsor összeállítását sem szeretem, ha teljesen ugyanolyan mindig. Ezért választottam Kasára ezt a teljesen új összeállítást.
A hangverseny közönsége és portálunk olvasói nevében is köszöni Önnek ezt a beszélgetést Szaszák György
