Ha meg kellene neveznem, hogy ki volt Kassa első publicistája, akkor minden fenntartás nélkül Tinódi Lantos Sebestyént említeném meg. Azért őt, mert az ezerötszázas évek első felében még könyvet is igen kevesen olvastak, de Tinódi megtalálta annak a módját, hogy a népe sorsát meghatározó eseményeket megörökítse és tudósítson róluk – noha újságok sem voltak. A fontosnak tartott történéseket ő versbe szedte, megzenésítette és lant kíséretében tette közzé. Hitt abban, hogy, amit mondani akar, az így előadva nem csak általa, hanem esetleg mások tolmácsolásával is eljuthat az értő fülekhez.
Persze később – akkor, amikor Kassán polgárjogot nyert – a Kovács utca 34. szám alatti házában – arra is talált időt, hogy nyomtatásra előkészítse a műveit. Az 1553-ban végül is Kolozsvárott kiadott Cronica című, hangjegyekkel is ellátott verseskötetét Ferdinánd királynak ajánlotta, akitől 50 forint jutalomdíjat és nemességet is kapott. A Cronica előszavából is érdemes két dolgot kiemelni. Mindenekelőtt azt, ami egyértelművé teszi Tinódi szándékát:
”Ez jelön való könyvetskét szörzeni nem egyebert gondolam, hanem hogy az hadakozo, baj vivo, várac-, várasoc rontó és varban szorult Magyar vitezöknec, lenne tanusag, üdvesseges, tisztössegös meg maradasokra, az pogán ellensegnec mimodon ellene allhassanac és hadakozyanak”
Nos, itt kétségtelenül a török elleni küzdelmekről van szó, amiben katonaként maga Tinódi Lantos Sebestyén is részt vett, de megsérült a bal karján, s ezért arra kényszerült, hogy elhagyja a vitézi pályát. Előbb Török Bálint főnemes, hadvezér, nádorfehérvári bán gyermekeinek a nevelője, íródeákja és udvari lantosa lett. Az urának fogságba kerülése után egy ideig Verbőczi István udvarában tartózkodott, majd énekes költőként bejárta a végeket. És itt azt kell kiemelnem a Cronica előszavából, ami az ő etikájára, mondandójának a valóságtartalmára vonatkozik:
„Sem adomanyert, sem barátságért, sem félelemert hamissat be nem irtam, az mi keveset irtam, igazat irtam.”
E fenti sorokat már Kassán megfogalmazta, ahol az 1554-ben elnyert polgári jogáról így emlékezik meg Kassa tanácsi jegyzőkönyve:
„1544. Sebastianus Citharida jura civilia consecutus est feria seyta ante Andrea apostoli festum. Lantos Sebestyén polgári jogokat nyert András apostol ünnepe előtti pénteken 1554-ben.“
Tinódi állandó lakhelye 1548-től öt éven át Kassa lett. Öt gyermekével együtt a családi élet örömeit is ebben a városban élte át. Az élete végét Nádasdy Tamás nádor udvarában töltötte, akinek közbejárására armális nemeslevelet is kapott. Tinódi 1556-ban, 46 éves korában halt meg. A sárvári templom melletti sírkertben temették el. A sírját 1934-ben fedezték fel. Emlékét természetesen Kassán is megőrizték. Eredeti háza ugyan nem maradt meg – mint ahogy más építmény sem abból az időből -, de egy emléktábla a Kovács utca 34. szám alatt ma is hirdeti, hogy:
„Itt állott Tinódy Sebestyén lantos költőnk ház 1553 – 1557. Megjelölte Kassa város közönsége 1800. június 10.”
Az azóta eltelt 217 esztendő ugyan sokat koptatott a márványtáblán, de még olvasható. Persze nagyon fontos lenne, ha restaurálnák ezt az emléktáblát. A Dobos László Irodalmi Társaság vezetője, Szakál Gábor – nyugalmazott operaénekes az alakuló ülésükön ezt a feladatot fel is vállalta. Reméljük, hogy nem feledkeznek meg róla!
Szaszák György
