2010-ben alakult meg Kassán a Rovás Polgári Társulás. Azóta nem csak a képzőművészet terén, de Kassa magyar társadalmi és kulturális életében is jelentős tevékenységet fejt ki. A társulás elnökét Szabó Ottót kérdeztük.

A kezdeti tevékenységetek nagyon szerteágazó lett. Mi mindennel foglalkoztok, hol tart a Rovás – és milyen új fejezet várható most, amikor a magyar állam által hozzá jutottatok egy csodálatos épülethez az óvárosban?

Az elején szeretném elmondani, hogy Kassára 2010-ben költöztünk, de a Rovás 1994-ben alakult meg. Elég hosszú és termékeny időszak van már mögöttünk, de Kassán valójában 2010-ben kezdtük meg a tevékenységünket, amikor sikerült bérbe vennünk Löffler Béla kassai szobrászművész szülőházát, a Löffler villát. Fokozatosan sikerült belaknunk az épületet és lassan-lassan elfogadtatni magunkat a kassaiakkal. Egy nagyszerű dolog jött létre ez alatt az idő alatt: kialakult az egy hullámhosszon gondolkodó fiatal értelmiségiek közössége, amely a kezdetekben csak magyar alapon szerveződött, azonban itt Kassán hozzánk csapódtak olyan szlovák művészek és értelmiségiek is, akik egyetértenek társulásunk alapfilozófiájával. Azzal, hogy a képzőművészet egy olyan médium, amely a két nemzet között a megbékéléshez, a kiegyezéshez vagy az egymás elfogadásához vezethet. A képzőművészeti alkotásról lehet beszélni, de nem feltétlenül kell – hiszen a műalkotások magukért beszélnek. Tapasztaltuk azt, hogy ha valaki nem tudja rendesen kiragozni a gondolatait a képei, szobrai a művei beszélnek helyette. És ez fordítva is igaz. Beszélhet olyan szépen, mint egy szónok, ha az alkotásai egy fabatkát sem érnek, nem megy vele semmire… Először valójában mi erre a Löffler-villára kerestünk anyagiakat, mert szerettük volna megvenni. Közben kiderült, hogy ez az épület mégsem eladó. Ezért kezdtünk el egy másik épületben gondolkozni, és így jutottunk el az Erzsébet utcán egy pazarul felújított ingatlanhoz. Valójában álmodni sem mertük, hogy ilyen nagyszerű körülmények közzé kerülhetünk itt Kassán, de lehet, hogy megérdemeltük. Ebben az épületben szeretnénk a Magyar Jelenlét Házát létrehozni.

Magyarországi támogatással néhány felvidéki városban már korábban Magyar Házat nyitottak. A kassai Magyar Jelenlét Háza elnevezés milyen másságot takar?

Lehet, hogy ez egy kicsit nyakatekert fogalmazványnak tűnik, de mi nem a magyar házak filozófiáját vinnénk tovább. Azoknak ugye az a lényege, hogy egy-egy adott városban a magyar szervezetek beköltöznek egy fedél alá. Ahogy azt felmértük, ezeken a helyeken több városban is beindult a harc egymás ellen: kit illet meg a jobb helység?! Szóval ez inkább a szétforgácsolódáshoz vezetett, mintsem az összefogáshoz. Ezeket a tapasztalatokat leszűrve, mi úgy gondoltuk, hogy ebben az épületben Magyarország kicsiben lehetne jelen. Volt egy olyan ötletünk, hogy megszólítjuk a magyarországi megyéket és felkínáljuk nekik a lehetőséget arra, hogy Kassán bemutatkozhassanak. Meglepő módon pozitív visszajelzéseket kapott ez a felvetésünk, és úgy tűnik, hogy ez az elgondolás sikerre vihető. Ezt úgy képzeltük el, hogy egy-egy megye kapna egy negyedévet  Kassán. Kiállításokat, könyvbemutatókat, különféle zenei esteket és olyan programokat rendeznének, amelyek a legmeghatározóbbak, a legjellemzőbbek a megyére. Persze mi nem feltétlenül a megye kulturális osztályára gondoltunk,  hiszen  nem hivatalnokokkal akarjuk felvenni a kapcsolatot. Minden megyében található 4-5, vagy akár 10 hozzánk hasonló szervezet, akit ha megszólítunk örömmel kapnak az alkalmon, és a reciprocitás elve alapján ez nem kerülne egyáltalán pénzbe. Ez a negyedéves ciklus, például egy képzőművészeti kiállítás esetén a három hónapból egyet tenne ki, a másik két kiállítási lehetőség az már a miénk maradna ugyan úgy, mint ahogy eddig is. A megyék vállalkozóit is szeretnénk megszólítani. Kapcsolatépítésre a helyi vállalatokkal, cégekkel való találkozásra – tehát kiállítás alatt – mi nem csupán képzőművészeti kiállítást értünk. A terveink még folyamatosan módosulnak. Az épületben helyet kapna egy galéria, egy művészkávézó, hungaricumok boltja, amelyben ezek a megyék jelen lehetnek az általuk legjobbnak tartott termékeikkel, s ezek akár szellemi termékek is lehetnek. Szeretnénk egy magyar éttermet és egy magyar borozót is Kassára invitálni. Egyelőre a megszólítások és a személyes találkozások idejét éljük. Úgy tervezzük, hogy június végére, július elejére indulna be a tevékenységünk ott az Erzsébet utcán.

Ha jól értem, akkor elsősorban Magyarországra fókuszál a tevékenységetek. Mi lesz a Löffler-villával? Azt továbbra is fenn akarjátok tartani, vagy feladjátok?

Mind a két lehetőség adott. Bár mi abban gondolkodunk, ha már van egy bástya – amelyet sikerült megvédenünk -, akkor egy jobban védhető bástyáért ezt a bástyát nem kellene feladni. Ez nem jellemző ránk. Persze a mindenféle bő mellényű kijelentéseket nem szeretem. Valamit ki kell gondolunk arra, hogy ez a ház is megmaradjon. Folynak a megbeszélések a Magyar Művészeti Akadémiával és a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel. A lényeg az, hogy itt létrehozzunk egy kassai művésztelepet. Ez azt jelentené, hogy az itt rendelkezésre álló helységből műtermeket és szobákat alakítanánk ki. Azért, hogy egy meghívott művésznek hosszabb időn keresztül is szállást és műteremet tudjunk biztosítani. Hasonló képen ahogy a Tihanyi művésztelepen is van. Ott ugyan elég kevés a műterem, ott inkább szálláslehetőség meg a kinti területek nagysága az, ami dominál. Mi azt szeretnénk, hogy egy három-négyágyas szobához egy műterem tartozzon. Ilyen egységeket hoznánk létre és a negyedéves ciklus itt is fennállna. Negyedévenként hirdetnénk szimpóziumukat különböző célcsoportoknak. Van mit tennünk, van min gondolkodnunk.  Ezeket a házakat önfenntartóvá kell tennünk. A Rovás is öntevékenység alapján működik. Nekünk fizetett alkalmazottjaink nincsenek, ezért ki kell gondolnunk, hogy az Erzsébet utcai épület rezsi költségeit valahonnan biztosítani tudjuk.

Az Erzsébet utcai Magyar Valóság Háza, Kassa közönségének kicsiben elhozza Magyarországot. Mennyire kapnak ott helyet rendezvényeikre a kassai magyar civil szervezetek?

Minden kassai magyar civil szervezet előtt nyitva állunk, ez azt jelenti, hogy helyet kapnak a rendezvényeikre. Viszont irodákat – vagy saját központokat – nem tudunk itt biztosítani számukra. Valószínűleg nekünk sem lesz itt külön irodánk.

Havasi Péter