2015.01.07
A Kládek-család tettei Kassáért
Ködös koradélután. Kládek Gábor fékez le biciklijével Kassa Fő utcáján a püspöki palota előtt, amikor meglát. Vele mindig jó találkozni, mert most már hovatovább ő az a csaknem egyedüli kassai polgár, aki a legtöbbet tudja ennek a városnak a múltjáról és a jelen meghatározó változásairól. Mondja is rögvest, hogy filmet akar készíteni azokról a helyszínekről, amelyeket Márai Sándor a Kassai őrjárat című könyvében megemlített. „Nekem vannak felvételeim Kassa régi valóságáról, a mai állapotot pedig felveszi a kamera. Az egykori és a mai állapotot akarom ütköztetni, bemutatni, hogy mi mindent őrölt be az idő malma“- közli velem nagy elszántsággal.
Sok más téma is szóba kerül. Listát akar készíteni a hamis adatokat tartalmazó emléktáblákról. Mondja, hogy a Komját Aladár szülőháza sem az volt, amelyre a Magyar Újságírók Országos Szövetsége az emléktáblát elhelyezte, / Pálffy József, a MUOSZ elnöke avatta/, hanem azzal szemben a másik ház.
Mivel tudom, a kassai Rodostói-házat a Kládek-fivérek építették, erről is kérdezem Gábort. Mondja, hogy a nagyapja olasz kőfaragó mesterekkel dolgoztatott Kassán. A toscanai mestereket ismerte. Általában márciusban ment le Toscanaba és áprilisban jöttek vele a mesterek elvégezni a kassai megrendeléseket. Sokszor egészen októberig Kassán dolgoztak. A munkájukra azért volt szükség, mert a míves faragásokat a kassaiak nem tudták elvégezni. Megtudom tőle, hogy a dómban – Rákóczi és bujdosó társai hamvainak Rodostóból való hazahozatala előtt az altemplomban a szarkofágokat is a toscanai mesterekkel faragtatták ki. Elmondta azt is, hogy mikor a csontokat tartalmazó koporsókat elhelyezték a szarkofágokban, azokat lecsukták és a kulcsokat átadták a levéltárba. Erről említés van a jegyzőkönyvben, de az nem világos, hogy a városi-, vagy a megyei levéltárba adták-e le? Tény, hogy a kulcsokat hiába kereste, sem az egyik, sem a másik levéltárban nem voltak, nem tudni hova tűntek el. Kládek Gábornak a kulcsok azért kellettek volna, mert szeretett volna DNS-mintát vétetni II. Rákóczi Ferenc csontjaiból, hogy ezek alapján esetleg meglehessen határozni a premontrei templom sírkamráiból kiforgatott, halomba hányt csontok közül azokat, amelyek az I. Rákóczi Ferencé, illetve a fiatalon elhunyt leányági Rákóczi csemete, gróf Aspermont Jánosé. Egy csehországi szakember végezte volna el a tudományos elemzést, de mivel nem lett meg a kulcs, és a szarkofág más módon történő kinyitásának engedélyezését el sem kezdték, ráadásul közben a cseh szakember is meghalt – Kládek Gábor lemondott erről a szándékáról.
Megtudtam tőle azt is, hogy nagyapja Rákóczi ebédlőjének Kassára való szállítása előtt járt Rodostóban, mint ahogy a fejedelem bujdosó társai földi maradványainak hazaszállítása előtt is. Egy bőrbe kötött dosszié tartalmazza ezeket a dokumentumokat, amit később a munkája elismeréseként kapott a nagyapja. Gábor őrzi ezt a bőr mappát és nem akarja a Kelet-szlovákiai Múzeumnak odaadni. Nem bízik bennük. Ennek okaként nekem ezt mondta: „Kerestem azt a nyolc gótikus képet, aminek a jegyzék szerint a Kelet-szlovákiai Múzeumban kellene lenni, de az igazgató azt mondta nekem, hogy ott nincs ilyesmi.“
2015.03.20
Egy kéregető és a galambok
Egy aránylag tiszta kék farmernadrágban, derékig érő sötétkék sportos szabású kabátban egy 17-18 év körüli cigányfiú áll Kassán a Cottbus-áruház előtt, nem sokkal a reggeli nyitás után. Nem tudhatom hol töltötte az éjszakát, de az feltűnik, hogy nem sajnálatot mímelve, hanem mosollyal az arcán – olykor már-már vigyorral – tartja kitárt tenyerét az emberek elé, hogy szánják meg néhány centtel. Már egy félórája kéreget. Senki nem ejt egy garast sem a tenyerébe. Az emberek kicsit meglepetten, lépteiket inkább megszaporázva húznak el mellette. De mintha ez sem zavarná őt! Mikor senki nem jön, gondol egyet és rögtönzött Michal Jacksonos táncmozdulatokat tesz – amivel láthatóan jól elszórakoztatja önmagát. Ezeket a táncmozdulatokat felvillanás szerűen megismétli, majd kis szünetet tartva a kabátzsebéből egy kis tégelyt húz elő. Az orra elé teszi és nagyokat szippant belőle, majd folytatja a műsort. Úgy tapasztalom, hogy a kéregetése célpontjául inkább a nőket választja. Azokat, akik a munkába igyekezvén az útjukat megszakítva betérnek ebbe az üzletbe, hogy megvegyék a tízórainak, vagy a száraz ebédnek szánt harapnivalót. De jönnek a nyugdíjasok is, akik egyik legfőbb napi tevékenysége már csak a bevásárlás. A kéregető fiú velük sem szerencsésebb. Ők még meglepődöttebben és még elszörnyülködöttebb tekintettel mustrálják végig ezt az alakot, és magukban alighanem azért esedeznek, hogy legyen erejük betötyögni az üzletbe mielőtt inzultálná őket.
Az eredménytelenség most már a kéregetőt is bosszantani kezdi. Ezt csak azért gondolom, mert a táncmozdulatok helyett hirtelen támadó sportállást vesz fel: mindkét összeszorított öklét a feje elé teszi és profi bokszolóhoz hasonlóan néhány gyors ütést tesz a levegőbe. Mielőtt ezt újra megismételné, előbb megint beleszippant a már említett tégelybe. Újabb ütéssorozat egy előtte álló elképzelt fejre, majd jönne megint a szippantás, de kiderül, hogy a tégely már üres. No, mi lesz most?! Mosolyogva várom, hogy mit fog tenni? Meglep, ami következik. Felemeli a kabátját és most már én is láthatom, hogy a nadrágjából, a hasa alól előhúz egy hétdecis ásványvizes flakont, amiben nyilván nem víz, hanem valamilyen acetonos illó anyag van, mert ebből megszokott mozdulatokkal újra tölti a zsebében tartott kicsi tégelyt. Persze mielőtt zsebre tenné, előbb beleszippant – és aztán jön megint a tánc és utána a boksz, majd a kéregetésre kinyújtott nyitott tenyér. Továbbra sem kap senkitől egy centet sem! A furcsa derű ennek ellenére nem hagyja el az arcát. Néha a teste ugyan meg-meg inog, de néhány pillanat után minden rendben: tánclejtés, forgás – utána kis szünet, kinyújtott kéz alamizsnáért, majd vigyor az arcon. Mivel senki nem szánja meg még jön néhány ökölcsapás a levegőbe – és így megy ez a koreográfia csaknem további húsz percig. Ekkor már megunja. Menne el, de észreveszi, hogy a boltból a másik oldalon egy férfi megy a kerékpártartóban leláncolt bringájához. Odasiet ezért most hozzá, kinyújtja felé a kérő tenyerét. Pénzt a kerékpáros férfitől sem kap, de ez vált vele azért néhány szót. Majd mielőtt távozna, három kiflit nyom a kéregető kezébe. Most már nem folytatódig az előző műsor. Mikor leharapja az egyik kifli végét máris három éhes galamb röppen a lába elé. A kéregető morzsolni kezdi nekik a kiflit. Látom, hogy ebben a pillanatban ő és a galambok is mennyire boldogok…
