Katona József Bánk bán című drámáját első ízben 1833. február 15-én Kassán vitték színre. 2013-ban a nemzeti drámánk ősbemutatójának 180. évfordulóján – Kolár Péter elnök javaslatára – a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöksége február 15-ét a Kassai Magyar Kultúra és Történelem Napjává nyilvánította, mégpedig azzal a céllal , hogy „felhívjuk a figyelmet városunk fejlődésében és hagyományaiban történelmi szerepet játszó magyar műveltségre”- szó szerint így megfogalmazva a szándékot.
A Kassai Magyar Kultúra és Történelem napján tegnap a Csemadok Kassai Városi Választmánya és a Kassai Polgári Klub közös rendezésében a Fő utca 84 szám alatt megkoszorúzták Berzeviczy Vince emléktábláját, amit 2014-ben helyeztek el a Berzeviczy palota homlokzatán.
A mintegy harminc fős emlékezőt előbb Hanesz Angelika, a kassai Csemadok elnöke, majd Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja köszöntötte. Utánuk Duncsák Mária a Csemadok alelnöke a kassai magyar színjátszás messze nyúló történetéből egyebek mellett ezeket emelte ki:
„Az 1830-as évek kezdetén Abaúj megye és Kassa városának felkérésére báró Berzeviczy Vince a magyar színház mecénása és intendása, majd 1932-ben direktora lett, így rá emlékezve felidézzük a város és a teátrum emlékét is. Kassának ekkor kb. 12 000 lakosa és 1789-ben épült kőszínháza volt, az emeleten nagyterem, amelyben bálokat és színi előadásokat tartottak, a földszinti boltok és kávéház bevétele fedezte a gyakran csődbe jutott színtársulatok veszteségeit.
Katona József neve ekkor nem volt ismeretlen Kassán, mégpedig a gyerekkori barátja, az igen népszerű énekes-színész Udvarhelyi Miklósnak köszönhetően, akinek a Bánk bán jutalomjátéka volt. Berzeviczy és felesége, Szinyei Merse Anna hatékonyan támogatták a dráma bemutatását, annak ellenére, hogy a korabeli divatos zenés-énekes darabok mellett egy ilyen nehéz fajsúlyú tragédia színre vitele minden bizonnyal kockázatot jelentett.
Az egyetlen bizonyíték arra, hogy az előadás valóban megtörtént, egy korabeli nyomtatott színlap, amelyen az előzetesen jelzett időpont február 16-ról febr. 15-e módosult. Ennek az oka pedig az volt, hogy 1833-ban február 16 szombatra esett, ami a „farsang farka“ volt, vagyis az utolsó bálok napja a nagyböjt előtt, ami fontos bevételi forrásnak számított a város számára – ezért a bemutatót egy nappal előbbre hozták. Az ősbemutató fogadtatásáról nincsennek adatok. Feltehetőleg nem túl népes közönség előtt zajlott, de a rangos szereposztás – Udvarhelyi Miklós, Egressy Gábor, Déryné, Kántorné vagy Latabár Endre – a későbbi színészdinasztia őse, valamint a város színjátszásának szellemi ereje megmentette a drámát a feledéstől, az ismeretlenségbe süllyedéstől. Csak az egyik színész vitatott hitelességű, vagy akár anekdótának is beillő visszaemlékezése maradt az utókorra, mely szerint másnap a könyvkereskedést megrohamozták a vásárlók, és a műből 200 példány fogyott el.
Duncsák Mária ezt követően azt hangsúlyozta ki, hogy a Bánk bán sorsa később szorosan összefonódott Kassa kulturális életével. Nemzeti dráma lett. A legemlékezetesebb bemutatója 1848. március 15-én volt. A hajdani színidirektor, Berzeviczy Vince munkásságának jelentőségét illetően pedig azt emelte ki, hogy a magyar színjátszás hajnalán, amikor a közvélemény a színészetet még komolytalan komédiázásnak tartotta, ő magyar nemes létére a szívügyének tekintette, felvállalta és birtokai jövedelméből támogatta a színművészet ügyét. A hivatásos magyar színház rendszeres működését Kassán az 1830-as években neki köszönhetjük.
Mivel napjainkban a koronavírus okozta hosszan tartó világjárvány idején a kultúra és a kassai Thália Színház is nehéz időket él át, ezért Duncsák Mária szebb napokat kívánva ezzel a Petőfitől származó idézettel köszöntötte a Berzeviczy-hagyomány folytatóit, örököseit – a mai kassai színművészeket:
„Az Isten adja, hogy minél előbb
Akképen álljon színművészetünk,
Amint valóban kéne állnia.“
/sz/
