Portálunk Kassa múltjából e hét végére – afféle hosszabb olvasnivalónak – a város első mozijának, az Urániának a történetét ajánlja olvasóink figyelmébe. Az alábbiakban teljes egészében közöljük Vértes Gyulának a Felvidéki Újság 154. számában, 1939.július 9-én Lebontják az első kassai mozit címen megjelent cikkét.
Az első kassai mozi végzete beteljesedett! Az Uránia néven 1908-ban felépült mozi fölött csákányok formájában megkondult a lélekharang. A mozi már július 1-én beszüntette előadásait, rövidesen munkások jelentek meg benne, de nem azért, hogy a viharvert mozi előadásában gyönyörködjenek, hanem hogy leszereljék annak belső berendezését. Nemsokár megkoppan a csákányok éle a cementépítmény falán, hogy eltüntessék a városi gazdálkodás egy rosszul sikerült alkotását.
Ettől eltekintve, az Uránia mozihoz kedves emlékek fűzik a kassaiakat, nem lesz tehát érdektelen, ha röviden ismertetjük történetét. A mozi eleinte az elit közönség népszerű szórakozó helye volt. Ez természetesnek is látszott, hiszen az eddigi vándor ponyvamozik csak nyáron játszhattak és bizony a rekkenő hőségben nem igen nyújtottak kényelmes élveztet.
Olaszok építették az Urániát
A mozi építése itt úttörő munka volt a cementtel való építkezés terén. Lyukas cementtéglákból, szinte amerikai gyorsasággal nőtt ki a földből – nem kis ámulatára az állandóan nagy nézőközönségnek, amelynek részére akkoriban szokatlan látványt jelentett a modern építkezés első kassai megnyilvánulása. Sok hibája mellet is kedvező benyomást keltett az alig hat hónap alatt felépült mozi – kívülről. Mert alighogy átlépték küszöbét, feltűnt: az előcsarnok elnyomottsága az aránylag hatalmas mozihoz képest. A tumultuózus jelenetek valóságos texasi példáival szolgált ez a miniatűr előcsarnok rossz időben, amikor a mintegy 800 nézőt befogadó mozi közönségéből még 100-at sem bírtak elhelyezni az előcsarnokban. Később jöttek rá, hogy a közönségnek egyéb igényeiről is elfeledkeztek a tervezők: nem volt az új moziban buffet, dohányzó, sőt – horribile dictu – az illemhelyről is megfeledkeztek! Ezzel szemben volt az előcsarnok két oldalán nagy ruhatár, de ez előtt, éppen az előcsarnok kis méretei miatt, a kabátos-bundás időkben mindig életveszélyes volt a tolongás.
Ebben a moziban tényleg csak közvetlen az előadás előtt volt érdemes megjelenni, különben az Isten szabad ege alatt ácsoroghattak a mozi rajongók. Nem szólva arról az anomáliáról, hogy bizony téli időkben nem volt valami kellemes szünetben a szenvedélyes dohányzónak vagy a némi frissítőre vágyóknak, vagy… – elhagyni a jó meleg mozit.
Szinte jólesően hatott azonban a nézőtér levegős dimenziója – ha az ember beljebb került az előcsarnokból. Az akkoriban még fényesen kivilágított, piros futószőnyeges mozi, az előkelő publikum találkozó helye volt.
Az orkeszterben a 34-esek kitűnő rezesbandája fújta az Ujjé a ligetben nagyszerű! És a Hulló falevél édesbús melódiáit, a közönség pedig harsogó nevetéssel kísérte Max Linde vagy „Móric“ már akkor is nagyvonalú mókáit. Vagy pedig izgult a cowboyok és rézbőrűek csatározásain, amit a zenekar stílusosan rendszerint a „Gladiatorenmarsch“ vérpezsdítő ütemeivel kísért. A 34.gy.e. zenekarát később a 9-es honvédek bandája váltotta fel a zenekari ülésben.
A mozit eleinte a város saját rezsiben vezette, üzletvezetőként Liffkát, a magyarországi moziipar úttörőjét és legelő szakértőjét sikerült megnyernie, aki mint vándormozis már igen jó hírnévnek örvendett. De mint a többi városi üzem, e sem bizonyult rentábilisnak. Pedig szemre bombaüzletnek látszott a mozi, kiderült azonban, túlzásba vitték a potyázást. Akinek csak valami köze volt a városhoz, mind szabadjegyet igényelt: a városi urak és egész rokonságuk ingyen járt moziba. Tönkre is ment!… Már az sem igen segített, hogy Liffka helyére Horváth Mártont ültették be gazdának, de egyszerre megváltozott a helyzet, amikor az így – vagy talán tudatosan? – lejáratott mozit Horváthnak adták át potom bérért. A nagyszerű üzleti érzékkel megáldott egykori finánc, radikálisan véget vetett a potyázásnak, volt is mit hallgatnia ezért a tisztviselők és virilisek részéről. Ami azonban a városnak nem sikerült, – mert nem is sikerülhetett – sikerült Horváthnak! Rövidesen dúsgazdag ember lett a tönkrement dzsentri, aki nemcsak teljesen tehermentesítette a túlterhelt családi birtokot, hanem azt meg is növelte. Kassán pompás villát vásárolt, dáridós életéről egész legendák születtek, és messze környéken híressé vált 3-4 napig tartó disznótoros lakomáiról. Ő kitűnőnek bizonyult taktikát választott: szabadjegyek kiutalása helyett ezekkel a lakomákkal vette le lábáról az illetékeseket. Még így is spórolt rajtuk, de elérte ezzel minden vágyát és nagyratörő álmait mind megvalósíthatta. Teljes egyeduralomra tett szert és a Kassának megítélt 3-ik koncessziót csak azért szerezte meg, hogy idegen kézbe ne kerüljön. A Schalkház nagytermében egy alibi-mozit nyitott, amely az év nagyrészében többször volt becsukva, mint üzemben. De megszabadult a konkurenciától!
A kis „kisiklás“után folytassuk csak mi történt ezután az Uránia mozival? A Korzó mozi elhódította tőle jobb közönségét és lassan a züllés útjára „lépett.“Már nem törődtek úgy vele és az úgyis csak provizórikusnak szánt épület pusztulásra lett ítélve. Népmozi vált belőle, melyben a jó öreg Weininger bácsi – a szó szoros értelmében -sokszor álmodozva ütögette az ócska zongorát.
A degradált moziban előadás közben a patkányok is vígan futkároztak a közönség lábai alatt
Később toldozták-foltozták, de generális javítást soha nem végeztek rajta. Speciális szurkospapír tetőzetén át nem egyser az eső is becsurgott, nyáron pedig kiállhatatlan hőséget közvetített az alatta ülőkre. Eltűnt a piros futószőnyeg is… Falaiba egészen speciális szag vette be magát és ezentúl ez terjengett kiüldözhetetlenül a mozi nézőterén. Lehet, hogy az irtások patkány-áldoztainak tetemei indultak enyészetnek a padló alatt és a mozi odúiban, annyi bizonyos, hogy ez a bűz az ad-hoc látogató számára szinte kibírhatatlan volt. Nem segített ezen a mozin az sem már, hogy a hiányait pótolták, sőt központi fűtéssel látták el, igaz ez inkább füstöt, mint meleget árasztott… Hiába keresztelték el a cseh uralom alatt Bio Rádiora, megmaradt az – patkánymozinak, ahogy a nép nyelvén élt.
Hibái ellenére igen sok kedves emlék fűződik hozzá a kassai mozi hőskorából. Megérett ugyan a lebontásra, mert nem szánták maradandó alkotásnak, mégis fáj a szíve az igazi kassainak, hogy a múlt egy darabja ismét eltűnik majd szemei előtt. Egy gondtalan, vidám és szentimentális időszak, majd egy vérzivataros négyéves háború, végül a megszállás 20 éves keserű elnyomatásának korszaka viharzott el fölötte rövidnek mondható pályafutása alatt. Egy darab történelem volt…
A mozi és a környező piac helyére tervezett park egy csomó kisegzisztencia létét fogja majd veszélyeztetni ezentúl. Az emlékezés meghitt hangulatát nemsokára fel fogja váltani az elégedetlenkedők egyre erősebbé váló zúgolódásának hangja. Nem lehetne ezt elkerülni? Egyenesen szerencsétlen megoldásnak látszik a centrális fekvésű piacnak megszüntetése, mellyel nemcsak a háziasszonyok életét keserítenék meg, hanem éppen a legjobban támogatásra szorulók megélhetését teszik kockára az illetékesek. Ez a tér már ősidők ót szinte predesztinálva van arra, hogy a helyi piaci kereskedelem praktikus tényezjőe legyen, úgyszólván hozzá van nőve a kassaiakhoz, leoperálása tehát mindenkire káros következményekkel járna!
A piacon elhelyezkedő 40 mészáros kisiparos nemrég súlyos befektetéseket eszközölt mintaszerű bódéinak felállításával. Furcsa lenne, ha most, éppen a felszabadulás után okoznának ennek a mindvégig gerinces magyar iparososztálynak olyan nehézégeket, amelyek joggal elkeseríthetik őket. Vagy a máról-holnapra élő gyümölcsárusok és kofák helyzete nem válna kétségbeejtőbbé a változással? A mai gyümölcs krach idején inkább istápolásra szorulnának, mint ilyen, a helyzetükkel nem számoló intézkedésekkel, – amilyennel legutóbb az utcákról is száműzték a gyümölcselárusítókat, – még jobban megkeserítsék úgyis nehéz életüket. Sőt a gyümölcstermelők katasztrofális helyzetén további könnyítést jelentene, ha haladéktalanul megengednék és általánossá tennék a vasárnapi gyümölcsárusítást is! Budapest világváros mégsem korlátozták a gyümölcsárusítást. Hiszen ez nagy nemzeti érdek! Dicséretes törekvés, ha a városunkat még szebbé igyekeznek varázsolni, de ne mindenáron hajszolják ezt keresztül, mert utóbb még majd – szépségben halunk meg !…Tessék komoly munkaalkalmakat teremteni végre és nem nevetséges pepecseléssel idültté mérgesíteni a bajt. Mert a komolytalan parkosítással és a piacnak egész a városon kívül, – tervek szerint – a temető alá való helyezésével csak ezt érhetik el. Ha már komolyan akar a város az egyre szélesebb méreteket öltő munkanélküliségen segíteni, itt az alkalom: építsék fel a központi vásárcsarnokot, amelynek felépítését éppen a háború kitörése akadályozta meg, és amit annakidején az Erzsébet-térre terveztek. Egy ilyen minden igényeket kielégítő vásárcsarnokra úgyis égetően szükség van, már annak részére keresve sem találhatnánk jobb helyet, mint a centrális fekvésű, úgynevezett ócskapiacnál! Azért még park is lehetne körülötte. Ilyen megnyugtató intézkedésekre volna szükség, és nem félmegoldásokra.
