1899. július 13-án Kassán a Rózsa utcában világra jött egy kislány. Háromnegyed évvel később, pár lépésnyire megszületett egy kisfiú is. Közel nőttek fel egymáshoz, de két külön világban. Egy konvenciókból épített fal választotta el őket. Kicsi volt az esélye, hogy közelebbi ismertségbe kerüljenek. Végül együtt élték le az életüket.
Pedig a város, ahol igazán otthon voltak, eltűnt. Eltűnt a fejlődésnek indult országukkal együtt. Minden a feje tetejére állt. Mire felnőttek, már semmi sem volt ugyanaz. Csak ők ketten. Megmaradtak egymásnak. Nem volt könnyű természetük. Nem volt könnyű életük. A világtörténelem drótkötélen rángatta őket, országból országba, kontinensről kontinensre.
De ez még mindig csak egy tucattörténet a XX. századból.

Csakhogy az egykori kassai kisasszony férje világhírű író lett. Ő pedig közben részletes naplót vezetett. De még ez is csak egy családi érdekesség maradt volna, ha Ötvös Anna nem szeret bele Márai Ilona történetébe. Ötvös Anna történész itt él Kassán, amely már nem ugyan az a város, bár meglehet, sohasem volt olyan, mint képzeljük. Szóval itt él, Márai Sándor és Lola városában, és itt végezte el azt a sziszifuszi munkát, amely nagyban hozzájárult, hogy két vaskos kötetben megjelenhessen Márai Ilona naplója.

Nem tudom, vannak-e véletlenek, de vajon mi a valószínűsége annak, hogy napra pontosan 123 évvel Márai Sándorné Matzner Ilona világrajövetele után, néhány száz méterre a Rózsa utcától mutatják majd be a saját használatra írt naplóiból készült kötetet?

A Csemadok által szervezett, s a Löffler Múzeumban megtartott esemény teltházas volt, megható volt, méltó volt. Az estet az a kassai születésű Gazdag József újságíró, irodalmár vezette, aki kamaszkora óta rajong Máraiért. Sok mindent megtudtunk, sok mindent megértettünk. De talán a legemlékezetesebb az volt, amikor Gazdag Nagy Anikó tolmácsolásában közvetlenül Lola szólt hozzánk. Hogy honnan is? Hát ez az.
Azon az estén, az alatt a néhány óra alatt mindenesetre elhittük, hogy Kassa még mindig fontos tényezője a magyar irodalomnak, a magyar kultúrtörténetnek. Köszönet érte!

Köteles Szabolcs