Micsoda öröm, amikor sokadik igyekezetünk gyümölcseként gyermekünk kimondja az első szót! Sokszor már bele sem gondolunk, hogy őt is azért tanítjuk meg beszélni, hogy szót tudjunk vele – és ő velünk – érteni.
És mi mindenre képes ez a kis emberke, amikor elvisszük az első nagyobb közösségbe, az óvodába! Ez az a hely, ahol már az irodalommal is megismerkedik, mert a mesékben, a versikékben lehet igazságkeresően felmutatni az élet lenyűgöző valóságát. Szerencsénkre vannak olyan alkotók, akik lelkükben megőrizik a gyermeki tisztaságot és olyan mesékkel, versekkel szólnak a létezésről, amelyek képesek mindnyájunkat magukkal ragadni, elgondolkodtatni. Ennek lehettünk tanúi az Óvodások vers és mesemondó találkozóján, melyre Kassán a Zsizka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Óvodában április 29-én immár a tizenhatodik alkalommal került sor. Ezúttal 12 óvodából 19 gyermek mondta el anyanyelvén a kedvenc versét, meséjét. A teljesítményükért ők és a felkészítő óvónők is könyvjutalomban részesültek. A vándorserleget a három tagú zsűri a Kiskövesdi Óvodának ítélte.
Harangozó K.
