A reformátusok Bocskai Istvánról Kassán
A Bocskai István erdélyi fejedelem halálának 410. évfordulója alkalmából a kassai Bocskai Keresztyén Társaság és a Kassai Polgári Klub által a Bocatius János Közkönyvtárban megrendezett nemzetközi konferencián Orémus Zoltán református esperes, a kassai magyar református gyülekezet lelkésze is tartott egy előadást, melyet az alábbiakban teljes egészében megosztunk olvasóinkkal.
Szeretettel köszöntök mindenkit. Bár nem történészként, hanem lelkipásztorként állok Önök előtt, de megtiszteltetés számomra, hogy rövid előadásomban két ilyen kiváló személyről beszélhetek mint Bocskai István és Révész Kálmán. Előadásom címe: Révész Kálmán és Bocskai. Adtam egy alcímet is: Megemlékezések Bocskai István fejedelem halálának 300. évfordulóján Révész Kálmán kassai református esperes tollából.
Előadásomnak 2 része van. Az első részben szeretném röviden bemutatni Révész Kálmán személyét, a második részben pedig szeretném vázlatosan ismertetni azokat az általam ismert írásokat, amelyek megjelentek Bocskai István fejedelem halálának 300. évfordulója alkalmából.
I.
Révész Kálmán 1892. augusztus 2-án érkezik Kassára, mint református gyülekezet újonnan megválasztott lelkésze. A pápai teológiai akadémia 32 éves tanára, 1860. augusztus 11-én született Debrecenben, a teológia elvégzése után egy évet a berlini egyetemen töltött, majd onnan visszatérve lett pápai teológiai tanár. Szabó Lajos a Kassai Kálvinista Krónikában megjegyzi: „Benne az egyház a régi tudós lelkipásztorokra emlékeztető, kiváló históriai tudású lelkipásztort kapott, aki a rábízott talentumokat bőven gyümölcsöztette, sok és alapos munkával gazdagítván a magyar református egyháztörténelemet kassai lelkészsége alatt.”[1]
1892-től 1921 szolgált Kassán. Az akkor 46 ezres városban a reformátusok száma alig háromezer volt. Tevékenységével tekintélyt és nagyrabecsülést szerzett nemcsak személyének, de egyházának is. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagja, és választmányi tagja a Magyar Történelmi Társaságnak. Csakhamar tagja lesz a zsinatnak, majd 1897-től megválasztják az akkor 72 anyaegyházközségből álló Abaúji Református Egyházmegye esperesének. 1918-tól a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökévé választják, amely tisztséget kevés ideig tölt be Kassán, mivel a trianoni békediktátumot követően 1920. szeptember 23-án elhagyja a várost és Miskolcra költözik. Eltávozása órájában a kassai egyház jegyzőkönyvébe megrendülten írja be az áldást: „Isten gazdag áldása és örök oltalma legyen mindig szeretett kassai gyülekezetemmel”. Révész Kálmán gazdag életművet hagyva maga után 1931. december 4-én adta vissza lelkét teremtőjének.
II.
Révész Kálmán esperesi tisztségének 8 évében a 20. század első évtizedének derekán írásaiban igyekszik méltó módon emléket állítani a nagy fejedelemnek, Bocskai Istvánnak halála 300. évfordulója alkalmából. Megemlékezik róla, mint a kassai gyülekezet lelkésze, emléket állít a fejedelemnek mint az Abaúji Egyházmegye esperese, és a nyomtatott sajtóban megjelent soraival emlékezik mint a kassai Kazinczy Kör alelnöke.
A Kassai Református Gyülekezet presbitériuma 1906. június 10-én tartja ülését, melynek második pontjában Révész Kálmán bejelenti, hogy a Bocskai emlékünnep alkalmából a templomban ünnepélyes közgyűlés volt, melyen a Magyar Református Egyház Zsinatának határozata alapján felolvasásra került báró Bánffy Dezső zsinati elnök beszéde, melyet a presbitérium teljes terjedelmében jegyzőkönyvbe vett. Ennek soraiból idézek: „A gondviselés iránti hála érzetével megemlékezünk ama szerencsés küzdelemről, mely 1604. október 14-én éjjel az álmosdi csatával megkezdődött a 1606 június 23-án a bécsi békekötéssel véget ért s alapja lett alkotmányos és vallásos szabadságunk további fejlődésének. Kötelességünk megemlékezni ama férfiúról, ki válságos időben, midőn politikai és lelkiismereti szabadságunk forgott kockán, vezérül adott nekünk a Gondviselés. A férfiú Bocskai István, Magyarország és Erdély választott fejedelme, kit méltán a magyarok Mózesének neveztek kortársai, aki a király iránti hűség és a hazaszeretet egyforma érzésével fogott fegyvert a fenyegetett alkotmány és vallásszabadság védelmében, és kinek saját feladata megoldásán kívül történelmünkben az a szerep jutott, hogy az utána következő szabadságharcosok mintája és kezdő útmutatója legyen, hozzá zarándokolva minden utódja, a szabadságszeretetben bölcsességet, a diadalban mérsékletet, mindenekben pedig hitet és fajszeretetet tanulni. Bethlentől kezdve Rákóczin át a haza bölcséig… a legnehezebb időben is ember, protestáns és magyar maradt….Bocskai István fejedelem nemcsak vallásos ember aki magát az Isten választottjának tartotta, s valóban az is volt, hanem időrendileg az első magyar szabadsághős, nemcsak nagy katona és a legbölcsebb politikus, hanem a legnagyobb magyarok egyike. Háromszáz éves küzdelmünknek ő az útmutatója, vallásszabadságunknak atyamestere. Mind ezt pedig az Istenbe és az ő Megváltójába vetett hit által cselekedte…”[2] A presbiteri jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy nagy buzgalommal ünnepelték meg a fejedelem halálának 300.évforduláját. A zsinat felhívja az egyházközségeket, hogy méltó módon emlékezzenek meg a nagy fejedelemről. Révész Kálmán beszámol arról, hogy a Bocskai Istvánt ábrázoló képet, és az emlékünnep alkalmából kiadott emlékművet vásárolt a gyülekezet. Sőt perselyeket is tettek ki a templomba, és a befolyt összeget az ú.n. Bocskai alapra fordították.
De nemcsak mint lelkész, hanem mint az Abaúji Egyházmegye esperese is megemlékezik a nagy fejedelemről. Az egyházmegyei közgyűlés 1905.augusztus 29-és 30 Kassán tartotta a közgyűlését, ahol a templomi istentiszteletet követően az alkotó tagok a vármegye nagytermében tanácskoztak. A közgyűlés elején Révész Kálmán esperes felolvassa azt a fejedelmi diplomát, melyet Bocskai István az akkori abaúji esperes Szentandrássy István és minden ő utána következő abaúji esperes részére Kassán 1605. július 5-én latin nyelven adott ki, s mely megtalálható a kassai városi levéltárban. A közgyűlés megköszönte Révész Kálmánnak, hogy ezt az okmányt felkutatta, majd elrendeli, hogy úgy a latin mint a magyar fordítást jegyzőkönyvezésre és kinyomtatásra kerüljön. Idézet magyarul: „István Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelme s a székelyek ispánja… Tisztelendő Szentandrássy Istvánnak, a tarcal városi egyház lelkipásztorának és abaujvármegye esperesének, valamint összes hivatali utódainak, kik a te egyházmegyédben mostan és jövőben időről – időre hivataloskodni fognak. Mivel a mindenség legfőbb alkotója Téged az egyházi tisztben a szentiratok legbőségesebb ismeretével és a lélek egyéb jeles adományaival megáldott: köszöntésünket és kegyelmes hajlandóságunkat. Mivel mi ez állhatatlan és mulandó világban különösen méltónak és üdvösnek tartjuk a felséges isteni méltóságnak dicsőségét növelni, továbbá, hogy az egyházi fegyelem hanyagság miatt bármely módon meg ne lazuljon, sőt meg ne semmisüljön, Magyarország néhai dicső királyainak példájára szabadságot adunk neked és a te összes utódodnak, Istennek a te egyházmegyédben fekvő egyházainak igazgatására, kormányzására, megvizsgálására, azokban a hibák kijavítására, a lázongóknak, a szakadároknak, újítóknak az eltávolítására, a lázadó egyházi tisztségviselőknek méltó, s ha kell hivatali tisztedből folyó szigorú megfenyítésére és megbüntetésére, hatalmat adtunk és engedtünk valamint adunk és engedünk jelen levelünk által…”[3]
Az 1906. április 24 – 25 -én ugyancsak Kassán tartott közgyűlésen Révész Kálmán esperesi beszámolójába újra belefoglalja a Bocskai emlékünnepet: „nem egészen egy hónap múlva, május 20-án fogjuk országosan ünnepelni Bocskai István és a bécsi béke háromszázados évfordulóját. A magunk körében már legközelebb, múlt őszi közgyűlésen, kegyelettel újítottuk fel a nagy fejedelem, a hithű és buzgó református szabadsághős emlékezetét. Reménylem, hogy a most megtartandó egyházi és iskolai ünnepélyek mindenütt méltók lesznek a nagy és szép alkalomhoz. [4]
Révész Kálmán hivatali levelei között találtam a Kassán 1905. június 7-én kiadott körlevelét, melynek a második pontjában a következőket írja az egyházmegye gyülekezeteinek: „jövő esztendőben ünnepeljük a ránk nézve oly nagy fontosságú bécsi békekötés háromszázadik évfordulóját. Et alkalomból Bocskai Istvánnak dicső emlékezetű fejedelmünknek, a magyarok Mózesének arcképét elkészítteti az enyedi egyház. Ide vonatkozólag külön felhívási és aláírási ívet mellékelek, melyet nagybecsű pártfogásukba magam részéről is ajánlok.”
Révész Kálmán méltó módon emlékezett a fejedelemről mint a Kazinczi kör alelnöke. A Kassai Hirlap 1907 február 1-én megjelent száma, valamint az Abauj-Kassai Közlöny ugyancsak ezen a napon megjelent száma már másodszor leközölte a Bocskai ünnep előkészületeit. A Kazinczy kör február 2-án d.e 11. órakor a kaszinó termében Bocskai matinét rendez. A program a következő volt: A dalegylet elénekeli Mácsay Halld Bocskai dalát, majd Révész Kálmán alelnök megnyitó beszédet tart, ezt követően pedig Kerekes György tanár Bocskait méltatja. Végül Komjáthy János Lampérth Géza Bocskai emlékezete című költeményét szavalja el. Az ünnepélyt a Szózat eléneklése zárja. A meghívó utolsó sora így hangzik: Az ünnepély díjtalan és a közönség a hazafias ünnepélyre ez úton is meghívatik.[5]
Az elhangzó beszédeket a megemlékezést követően 3 nappal később, február 5-én lehozta a Felsőmagyarország Kassai Napló című kiadvány. Révész Kálmán megnyitó beszédében Bocskai temetéséről emlékezik meg. 1607. február 2-án fejedelmi temetés gyászpompája vonult végig a városon. Majd idézte Alvinczi Péternek a fejedelem lelkészének a temetésen elhangzó szavait: „elvesztettük, vagy inkább a boldogok örök hazájába előrebocsátottuk Erdély felséges fejedelmét, Istvánt, minden idők és minden emlékezet páratlan hősét, kinek dicső erényét soha sem fogja elborítani a feledés, joggal nem tépheti meg a leggonoszabb irigység sem, és nem fogja kitépni az emberek szívéből soha semmiféle idő, bármennyire megemészt is minden dolgot.” Alvinczi elhangzó szavára építve Révész Kálmán három mozzanatot emel ki Bocskai időtálló nagy alkotásaiból: az alkotmányjogi elvnek a kategorikus hangoztatása: azaz a törvényhozás csakis a király és a nemzet összehangzó akaratnyilvánításának eredménye lehet. A második: vallásszabadság a magyar államot életető alapelv. A harmadik a hajdúság letelepítése. Révész megnyitó beszédét lelkes éljenzés fogadta.
De a Felsőmagyarország nemcsak beszámolót közült a Bocskai matinéról, hanem az 1907. február 2-i számában méltó módon megemlékezik Bocskairól. Az emlékezést Révész Kálmán írta. Bocskai kassai napjairól ír: A nagy fejedelem kedvelte Kassát, írja majd idézi Bocskainak Illésházynak írt levelét: magunk felől azt írhatjuk, mi itt Kassán jóízűen iszunk néha az jó édes borokban a kegyelmetek egészségéért, igen meg is szoktuk s szeretjük is az édes bort, bizony immár az savanyú borra nem szorulhatunk és nem is szoktathatjuk arra magunkat. Az rossz házakat is eluntuk, az kassai szép házaktul semmiképpen meg nem válhatunk.” Révész leírja, hogy Bocskai Kassán a királyi házban lakott. Leírja, hogy a hagyomány szerint Bocskai a főutca 66 vagy 82 számú házban lakott, de ezt csak tévhitnek nevezi. Elmondja, hogy a főutca 82 szám alatt a Társalgási egyesület palotája található, ami Bocskai idejében egy Gönczi Szabó György nevű gazdag és előkelő kálvinista uriember tulajdona volt. Ebben az épületben volt egy igen szép gothikus mennyezetű házi kápolna, melyet sokan mint Bocskai kápolnájáét mutogattak. És talán innen ez a téves hagyomány. Révész idézi Bocskai jelszavát, szimbolumát: Dulce est pro patria mori: A hazáért meghalni dicsőség, majd idézi az 1606. február 6-án írt sorait: az mi életünk jobb részét mi immár eltöltöttük az mi hátra vagyon benne, az igen rövid. Ha mind öröm lenne is az, vagy ha mind keserűség és bánat lenne is az nem sokat tenne. Az halál csak egy halál, és arra a nélkül is reá kell mennünk. Inkább akarjunk pedig ez éltünket oly helyen és oly okokért elfogyatnunk, az kivel hite nemzete és hazája-szerető embernek örök emlékezete megmaradhat, hogysem csak ingyen, a nélkül is kimenni ez világból. Bocskai halálsejtelmei valóra voltak. Írja Révész. Majd részletesen leírja Bocskai temetését. A gyászba öltözött város és nemzet méltó tiszteletét Kassán az Erzsébet dómban felravatalozott vaskoporsó mellett.
Összefoglaló:
Bocskai fejedelemről országos megemlékezés keretében méltóképpen megemlékező Révész Kálmán bemutatja nemcsak a megemlékezések sorát, hanem az akkori kor kassai magyar világát. Az 1881-ben megalakult Magyar Református Egyház 25 évvel később 1906-ban dicsőíti az alkotmányos szabadságért és a vallásszabadágért küzdő fejedelmét, de talán nem is sejti, hogy lassan egész Európa egén újra gyülekezni fognak a sötét felhők, amelyek alapvetően megváltoztatják és meghatározzák mind Révész Kálmánnak, mind az emlékező Kassának további sorsát.
[1] Szabó Lajos, Kassai Kálvinista Krónika 1644-1944,
[2] A Kassai Református Gyülekezet presbiteri jegyzőkönyve, 1905-1927.
[3] Abaúji Egyházmegyei Jegyzőkönyvek 1893-1907, 1905.augusztus 29-30.
[4] Abaúji Egyházmegyei Jegyzőkönyvek 1893-1907, 1906.április 24-25.
[5] Abauj-Kassai Közlöny, a kassai egyesült ellenzék lapja, 1907, péntek február 1.
Kassai Hirlap, független politikai napilap, 1907.február 1.
